Majd 27 órát futott esőben, sárban, de így is bődületes eredményt ért el – interjú Losonc Timivel, a Kör új női pályacsúcstartójával

Éppen ezért is kaphatta fel a fejét a hazai terepfutás rajongói köre, amikor kiderült, hogy milyen célidővel finishelt a hazai Salomon csapat 33 éves futója hétfőn kora délelőtt Királyréten: 26:54:31! Ami azért is megjegyzendő, mert az egyéni női indulók idejét tekintve új női pályacsúcs a Körön.

Losonc Timi mesélt nekünk a pár nappal ezelőtti kalandos futásról!

Ma és tegnap már futottam, ma már felmentem a Hármashatár-hegyre, a lefelék még nem esnek annyira jól, de a pulzusomon nem érződik, hogy fáradt lennék – kezdi Timi a beszélgetést azzal, hogyan alakul a regenerációja ez után az extrém futás után.

Mikor döntötted el, hogy elindulsz a Körön?

Pár éve futok százasokat, és volt már a fölötti távom is, de azt éreztem, hogy a Körre ez még nem elég. Idén volt a 24 órás futásunk a Mecsekben március elején, akkor futottam 145 kilométert és majdnem 8000 méter szintet. Utána éreztem azt, hogy ha ezt meg tudtam csinálni, akkor valószínű a Kör is menni fog. Erről a futásról már úgy jöttem haza, hogy keresek egy időpontot. Végül azért lett május, mert még mindig nincsenek versenyek. Idén szerettem volna menni a Vipava 160 km-es távjára, ami szintén elmaradt, így adódott a Kör helyette.

A felkészülést tehát márciusban kezdted kifejezetten a Körre?

Igen, a bejárásokat ezt követően kezdtem el. Ilyen hosszú távra már korábban is készültem, mert tavaly is indultam volna a Vipava 160 km-es távján, de akkor is elmaradt. Emiatt például az edzőm, Lőrincz Olivér azt mondta, hogy már bennem van ez a hosszú táv, csak az útvonalat kellett megismerni.

A Kör teljes útvonalát öt részre bontva futottam be. Áprilisban volt a leghosszabb futásom ezen az útvonalon, akkor az első 65 km-t egyben futottam le. A többi bejárást 20-30 km-es szakaszokra bontottuk le. A pálya megismerése annyira jól sikerült, hogy összesen egyszer fordult elő a teljesítés során, hogy útvonalat tévesztettem, egy kb. 200 méteres szakaszon mentem el rossz irányba. Persze használtam GPS-es navigációt is, bár az órámon nincs térkép, csak maga a vonal, amit követnem kell. Ezeken kívül csináltam magamnak egy itinert, amin szerepeltek a jelzésváltások, mint egy kis „puskát” néha elővettem és ránéztem, mikor merre kell továbbmenni.

Volt valamilyen előzetes időterved?

Mindaddig, amíg ki nem derült, hogy milyen körülmények várhatóak, volt időtervem. Először a 25 órát lőttük be. Azt gondoltuk, hogy ha minden nagyon jól megy, akkor valószínű sikerülne. De közvetlenül a próbázás előtt – pláne, amikor kiderült, hogy Börcsök András is feladta előző nap – már csak egy tervem volt, a 30 órás szintidőt tartani.

Arra nem gondoltál, hogy inkább elhalasztod a futást egy olyan időpontra, amikor ideálisabb időjárás és pálya vár rád?

Elsőre egyébként is az volt bennem, hogy ez nagy falat lesz és az is jó, ha sikeresen végigmegyek. Halasztani azért sem akartam, mert úgy voltam vele, hogy ha nem is jutok végig, tapasztalatszerzésnek, hosszú futásnak jó lesz, meg annyira minden össze volt már készítve, hogy azt éreztem, meg kell próbálnom.

Végül mennyire nehezítette a haladást például a sár?

Az első 80 km-en, amíg Királyházára leértem, nem volt durván sáros a talaj, viszont az összes patak megduzzadt, esélytelen volt ezeket kikerülni, át kellett gázolni rajtuk. De a részidők meglepően jók voltak így is. De Királyházától van egy olyan 20 km-es szakasz, amin elvileg jól lehet haladni, ennek ellenére ott nagyon nagy sár volt. 4 km-t tudtam egy óra alatt megtenni, itt már sötét is volt.

Volt valamilyen csengő rajtad, ami jelezte az állatoknak, hogy érkezel? Például medvecsengő?

Egy darabig nálam volt az elején, de nagyon zavart a hangja. Aztán úgy voltam vele, hogy van nálam bot, amivel szintén zörgök, szóval a csengőt az első ponton leraktam. A medvés hír sem zavart meg, igazából futás közben eszembe sem jutott, hogy félnem kéne.

Mennyire viselt meg, hogy időben ilyen sokat kellett talpon lenned, hisz ez volt eddigi leghosszabb futásod távban és időben egyaránt?

Az éjszaka szép volt és nyugalmas, amikor Pogányvárhoz másztam a Csóványos felé már melegem volt, mert nagyon sütötte a hátamat a nap. A Csóványosra felérve leültem egy padra. Akkor először ültem le az indulás óta egy pillanatra, ott éreztem, hogy álmos lettem, de egyébként nem volt gondom az ébrenléttel.

Milyen érzés volt azzal szembesülni, hogy minden nehézség ellenére végül mennyire jól alakult ez a futás?

Meglepődtem, hogy ilyen jól sikerült, őszintén rosszabb körülményekre számítottam. A mozgásidőm nagyjából 23 és fél óra volt, ami elég durva ahhoz képest, hogy a bruttó időm közel 27 óra. Nem rohantam végig az útvonalon, volt idő mindenre: 5-6 zoknicsere, lábkenegetés, fotózgatás, megálltam frissíteni. Maradt benne sok, ebben biztos vagyok.

Visszamész később, hogy ideálisabb körülmények között is teljesítsd?

Igen, már nézegetem, hogy mikor. Azóta is hatása alatt vagyok, nagyon jó élmény volt az egész. Persze az is lehet, hogy legközelebb még rosszabb körülmények lesznek, de ha mégsem, akkor tudom, hogy megcsinálható a Kör rövidebb idő alatt is.