Privát Ultrabalaton a tél leghidegebb napjaiban, de egyedül, mert úgy az igazi kihívás – Gyöngyösi Róberttel beszélgettünk

Pedig a tél leghidegebb hétvégéjén töltött kint 31 és fél órát a Balaton körül egyedül, segítség nélkül, ráadásul csupán pár héttel az indulás napja előtt jelentkezett az „eseményre”.

Gyöngyösi Robi egy miskolci vagyonvédelmi cégnél dolgozik, gyermekkora óta vonzza a futás és a természet, de alig pár éve kezdett futóversenyeken indulni. Főként terepen edz és leginkább hosszabb távokra indul, amiken volt lehetősége kellő tapasztalatot és önismeretet gyűjteni ahhoz, hogy sikertörténetet írjon az elmúlt hétvégén.

„Edzeni főként terepre, a lakóhelyem közelében található Bükki és Aggteleki Nemzeti Parkba járok 60 km feletti távokra, ez mindig új szépségeket tartogat számomra” – kezdi a mesélést Robi. „Szívesen veszek részt versenyeken a barátaimmal csapatban is, vagy futok velük edzéseken, de főként „magányos” futó vagyok. Egyéniben az ultratávú versenyeket céloztam meg, azokban látok kellő kihívást. Szeretnék a közeljövőben minél több, nagyobb versenyen részt venni!”

Ez volt az első Ultrabalatonod vagy futottál már rajta bármilyen formában?

Tavaly szerettem volna egyéniben indulni, de végül egy kedves barátom meghívására csapatban vettem részt az őszre rakott versenyen. Nagyszerű élmény volt!

Azt írtad a beszámolódban, hogy érzésed szerint jó volt a felkészülésed, bár nem kifejezetten a PUB-ra készültél, hisz viszonylag spontán döntöttél az indulásról. Mit jelent az, hogy jó volt a felkészülésed?

Általában egyedül edzek terepen és hosszú távon, ahol szintén meg kell tervezni az utat, meg kell oldani a frissítést önállóan, fel kell készülni minden eshetőségre, ami számításba jöhet és mindvégig vinni az összes szükséges felszerelést. Ezeken az edzéseken fel tudtam mérni, mire vagyok képes, mennyire terhelne meg egy ilyen táv, akár - 10 fok, vagy még hidegebb idő mellett.

Azt is írtad, hogy a segítő nélküli indulás volt a legnagyobb kihívás számodra. Nem tartottál ettől akkor sem, amikor kiderült, hogy a tél leghidegebb hétvégéje előtt állsz?

A hideg nem zavart, néztem a várható időjárást december 27-én, amikor eldöntöttem, hogy indulok, így az időjárással kapcsolatban nagy meglepetés nem ért. Jobban szeretek hóban futni, mint vizes, latyakos úton, de most mindkettőben volt részem. Az északi parton még a szélnek is örültem, mert így megszáradt rajtam futás közben a hóesésben elázott ruha (nevet).

Lett volna lehetőséged segítséget kérni, ha bajba kerülsz, volt ilyen jellegű terv a biztonság kedvéért?

Szándékosan nem terveztem ilyet, mert biztos voltam benne, hogy nem jutok el odáig, hogy ilyen jellegű segítséget kelljen kérnem. Az indulásom előtti napokban többen felajánlották segítségüket azok közül, akik otthonról figyelték végig a verseny alatt a nálam lévő nyomkövetőt, így kaptam több telefonszámot is az út előtt, ezért teljes biztonságban éreztem magam, ezúton is köszönöm nekik! Be van állítva továbbá az órám (Garmin Fenix 6X Pro) balesetérzékelő és segélyhívó funkciója is. Ha a készülékem balesetet észlel, elküld egy automatizált üzenetet, valamint egy LiveTrack hivatkozást GPS-koordinátákkal a baleset esetén értesítendő személyeknek. Ezt szükség esetén én is aktiválhatom.

A frissítést hogyan oldottad meg?

Vittem sok aszalt gyümölcsöt és csokit, útközben vettem pár puncsszeletet és egy boltban szalámit, Badacsony után pedig vettem egy levest, kellett egy kis idő, amíg elkészül, de megérte, isteni finom volt! Folyadékom az északi parton volt bőven, ebből nem volt hiány, a déli parton éjszaka kellett odafigyelnem a beosztásra, ott már korlátozottabbak voltak a lehetőségek.

Olvasgatva az internetes kommenteket, sokan aggódtak amiatt, hogy be fogsz-e érni szintidő alatt. Te nem aggódtál?

Volt bennem egy kis rossz érzés, főként, mikor nagyon közel ért a szintidő estére, de figyeltem folyamatosan az alakulását és tartottam, vagy növeltem a haladási sebességet, hogy tervem szerint időben érjek be.

Így utólag mi volt a legnehezebb ebben a közel 31 és fél órában számodra?

Nagy meglepetésemre akkora szurkolótáborom lett, hogy már semmiképp sem álltam volna meg a legnehezebb pillanatban sem! Sehol nem fordult meg a fejemben a feladás lehetősége. Hajnalban volt egy kisebb holtpont, de inkább álmos voltam, mint fáradt, ott egy kis zenével bíztattam magam.

Mi volt az, ami nagyon emlékezetessé tette ezt a futást?

Emlékezetessé a szurkolóim tették főként, nekik örültem a legjobban, a mai napig felfoghatatlan számomra, mennyi kedves szót kaptam! Egy idő után én is követtem az interneten a hozzászólásokat, ami rendkívüli erőt adott! Hatalmas köszönet azoknak is, akik a hideg idő ellenére kijöttek szurkolni!

Lesz még UB számodra valamilyen formában szerinted?

Igen, már idén is kaptam egy csapatmeghívást azoktól a futóktól, akikkel tavaly is voltam, így a barátság és közös élmények miatt velük futok. Ez lesz az egyetlen csapatversenyem idén.