Nyílt levél minden futónak, aki „túl lassúnak” tartja magát

Nem csoda, ha te is néha önbizalom-hiányban szenvedsz azért, mert lassúnak tartod magad: tele van az instafeed mások futóórás posztjaival, amiken az irdatlan jó tempókat posztolják, vagy épp az egyik ismerősöd panaszkodik, hogy milyen „lassú” volt tegnap este, amikor 4:23-as pace-szel nyomta a 10K-t. Szóval, ha te is folyton azzal küzdesz, hogy szerinted nagyon lassú vagy, ezeket vésd az eszedbe:

Futsz. Rendszeresen felkelsz, és teljesíted a távokat. Fejlődsz. Magadhoz hasonlítsd a tempódat, ne egy olyan futóéhoz, aki évekkel korábban elkezdett futni mondjuk, és ezerszer „jobb” testalkattal rendelkezik. Vagy mondjuk nincs gyereke, pasija, és sokkal több időt tud rászánni a sportra. Az a lényeg, hogy csinálod és egyre jobb vagy.

Lehet, hogy valaki 1:30 alatt lefutja a félmaratont, de kinek könnyebb? Neki, aki fél órával hamarabb végez, mint te, vagy neked, aki ugyanúgy küzdöttél csak sokkal hosszabban? Te is ugyanolyan kemény vagy és ugyanolyan sokat dolgoztál az eredményedért. Csak nem tartasz még ott, ahol ő.

A nálad sokkal gyorsabb futók is megélik azokat a magasságokat és mélységeket, amiket te. Ők is küzdenek, nekik is nehéz. Ha azt tudod mondani, hogy egyre jobb vagy, akkor már büszke lehetsz magadra.

Még, ha úgy is hiszed, nem vagy túl lassú. Tudod, a mondás is úgy szól, hogy „már így is rég lekörözted azokat, akik a kanapán fekszenek.”

Nem vagy túl lassú ahhoz, hogy lefuss egy félmaratont, maratont vagy akár nagyobb távot. Nem véletlenül vannak meghatározva szintidők: ha ezen belül célba érsz, hivatalosan is finisher vagy, mindegy, hogy egy órával több időbe telt, mint másnak.

Légy büszke magadra minden egyes nap, amikor felveszed a cipődet és elindulsz!