Borítókép: Nő vagyok, hát azért

Nő vagyok, hát azért

Lelkizős profizmus

Edző: de azt beszéltük meg, hogy van egy nap szünet. Akkor miért mentél el 20 kilire?
Én: mert nő vagyok. Azért.
Edző: és most hogy vagy?
Én: most már minden rendben


Szóval volt egy pihenőnapom. Meg kell becsülni az ilyet, nem sűrűn van. Viszont aznap Dáviddal együtt csak úgy elindultunk. Hátsó földutakon, Pátyról Telki felé, Budajenőt érintve, majd Zsámbék lett az irány. Virágzó repcemezők mellett, a Szent-Jakab zarándokutat is érintve. Csak mentünk. Kérdezte Dávid, mennyi lesz ma. De én nem akartam eldönteni. Majd a lelkem megmondja.
Most biztos nem tűnik profinak a helyzet. Nevezzük ezt lázadó profizmusnak. Mert minden egyes nap minden egyes héten, minden egyes hónapban és minden egyes évben minden idegszállal a célodon vagy.
Aztán valahol kell, hogy lecsapd a rendszert. Én így csapom le. Megyek arra amerre a lábam visz, futok annyit amennyit a lelkem diktál. Nem érdekel semmi. Kilépek a heti mókuskerékből, megyek erdőn-mezőn át.
Ez is én vagyok. Meg az is, aki tényleg mindig követi a tervet.
Érthetetlen? Magyarázat nincs, ez ilyen női dolog. :)