Nem vagyok csontsovány futó: na és, akkor mi van?!

Idén áprilisra beneveztem életem első maratonjára, tavaly nagyjából havonta 1-2 alkalommal futottam egy félmaratont, a futás mellett TRX-re is jártam, szóval azt gondolhatnánk, hogy tök vékony vagyok, de ez nem igaz. Az egyik kedvenc beszólásom, Ádám és Roli barátaim édesapja, Jani szájából hangzott el, aki néhány sör után azt mondta nekem:

Sokan biztosan megsértődtek volna ezen, de én nagyon nevettem (főleg, mert addigra már én is elfogyasztottam némi alkoholt), és azóta is nagyon mosolygok, ha eszembe jut, mert tudom, hogy nem bántásnak szánta, hanem tényleg bóknak, és nagyon aranyos volt.

Viszont, azért belegondolok, hogy mit gondolhatnak az emberek, „ha ennyit fut, miért nem vékony?”, vagy, hogy futnak ilyen husi lányok maratont egyáltalán? Mit akarok én? Sőt, állítólag minden egyes plusz kiló egy teljes percet lassít a maratoni tempón! Néha még büszke is vagyok magamra, hogy így is megy, de azért na, jobb lenne pár kilóval kevesebben. Most össze is kaptam magam, hogy ledobjak egy kicsit a feleslegből, ettől nem csak a futás menne jobban, de én is jobban érezném magamat! Na, de addig is, el kell mondnom, hogy azért nem szégyenkezem, mert bizony rengeteg kilométert lefutott már ez a test, sokat köszönhetek neki, teljesen egészséges, sosem hagy cserben, és persze az ENYÉM!