Nem, nem vagyok ismét terhes, csak nagy a hasam

Ez a kérdés talán minden nem terhes nő rémálma. Hát igen, nagy a hasam, sőt nem csupán önmagamhoz képest, de bárkihez képest is nagy és tulajdonképpen még akár baba is lehetne benne. De nincs! És ez tuti biztos. Persze az is, hogy 3 hónapja szültem. Meg az is, hogy a szülést követően maradt még ez-az-amaz rajtam.
Ezekkel a kilókkal lesz dolgom bőven az biztos. Nem fogyok ugyanis könnyen, mert szeretek enni, illetve nem ez a gond, hanem az, hogy bizonyos kajáktól nagyon nehezen válok meg. A futás persze sokat fog ezen javítani, de csak pusztán futásból biztosan nem fogom megoldani a súlyom csökkentését.

Bosszantott ez a megjegyzés marhára.
A második terhességem elején szentül megfogadtam, hogy nagyon fogok a kilókra figyelni, mondván ami, nem jön fel, attól nem is szükséges megválni később. Körülbelül félidős koromig, tehát a 20-ik hét környékéig futottam. Mivel egyre fokozottabb volt a légszomjam és a pulzusom is hamar az egekbe szökött, nem igazán esett jól, pedig még nagy pocakom sem volt. Lelkiismeret-furdalás nélkül raktam le a futócipőt. Aztán úszni jártam heti 2-3 alkalommal a Dagályba. Ahogy növekedett a pocakom, úgy lett egyre nagyobb megváltás a víz. 1-1 órákat töltöttem az úszómedencében, alkalmanként olyan 2 km körüli távot úsztam mellben. Ekkor kezdtem gyors úszni tanulni egy szuper . Viszonylag nagy pocakkal kerültem hozzá, néhány alkalom után pár hosszt le tudtam úszni. Nem volt megerőltető, szerettem a Dagályos délelőttöket. Minden aktivitásom és igyekezetem ellenére 13-14 kiló körül híztam, a 70 kg-ot alulról súroltam Benedek születésének hetében. A szülést követően meglepően sok meg is maradt ebből és egyelőre ragaszkodónak tűnnek.
A korábbi versenysúlyomhoz képest, most 11 kg-mal vagyok több. Nem tragikusan sok, de ez már az a súlytöbblet, ami hosszútávon akadálya annak, hogy futás közben a keringésem rendeződjön (egyelőre magas a pulzusom, ennek egyelőre az edzettlenség is oka), a távokat növelni tudjam vagy gyorsuljak. Sőt ugyancsak hosszútávon sérülésekhez is vezethet. Ezért most az az elsődleges célom, hogy mielőbb rendeződjön a súlyom.
Az elmúlt napokban növeltem a futások gyakoriságát. Pénteken, miután a fentebb vázolt terhes vagyok-e kérdést megkaptam, dühből elmentem a szokásos bő 6 km-es kissé szintes, aszfaltos körömre, ahol mostani újrakezdésem eddigi legjobb idejét futottam. Másnap egy bő 10-es, vasárnap 8 km, hétfőn pedig egy nagyon könnyű, de szintes 9-es került az edzésnaplóba. Egyelőre 10-10 és fél kilométernél nem futottam többet. Nyár elejére szeretnék eljutni oda, hogy 15-20 km-t kényelmesen le tudjak ismét futni.
A fogyásra visszatérve az a terv, hogy havonta másfél-2kg mínuszom legyen. Szoptatom a kisfiamat, ezért is kilőve mindenféle durvulás, extrém diéta. Minimális liszt és cukorbevitel a cél. Ha tudom tartani a tervezett fogyási ütemet, októberben a régi versenysúlyommal rajtolok a maratonon. A rajtzóna, melybe kértem magam a 3.30-3.52 közötti. Az eddigi legjobb maratonom 3.48 volt. Nem tervezek ennél jobbat futni, ha 4 óra körül érek célba, azzal is elégedett leszek. Ebben a pillanatban persze még egy puszta maraton, bármilyen idő alatt elképzelhetetlen. Egyelőre a néhány éves rutinomban bízom és abban, hogy minden terv szerint halad a felkészülés során.