Ne félj versenyezni!

Brené Brown Bátraké a boldogság című könyvében leír egy helyzetet, amelyben úszóverseny előtt álló lánya szorongásán próbál segíteni: „Nem fogok nyerni, de még arra is alkalmatlan vagyok, hogy akár a második, vagy harmadik helyen végezzek. Mindenki engem fog bámulni.” Ilyesféle félelmekkel állt szemben az életmódtanácsadó-kutató Brené lánya, aki a következő választ kapta az édesanyjától: „Mi történik akkor, ha nem az a cél, hogy nyerj, de még csak az sem, hogy egyszerre érintsd meg másokkal a medence falát a célban, hanem az, hogy ott legyél és teljesítsd a versenyt?”

Valójában tényleg ez a versenyzés lényege: légy ott és teljesítsd.

Mindegy, hogy milyen eredménnyel. Gyerekeknél igen gyakori, de még felnőtteknél sem ritka jelenség a saját magunkra helyezett nyomás, a teljesítménykényszer. Valamit csak akkor lehet „jól” teljesíteni, ha végső soron objektív eredményt tudunk felmutatni, leginkább már a verseny előtt.

Pedig nem lenne egyszerűbb azt mondani – önmagunknak: csak legyél ott, csak fusd le, csak lépd át a rajtvonalat, csak kezd el az egészet.

Jó tisztázni, hogy mi a célja a versenynek, ha már a gondolatától is szorongató érzés kerít hatalmába.

• Nem vagyok elég gyors? Akkor inkább nem is futok, mert csomóan leelőznek…
• Túlsúlyos vagyok ahhoz, hogy elmenjek egy edzőterembe, ahol mások is látnak? Akkor inkább el sem megyek…
• Nem vagyok elég vonzó vagy szeretetre méltó ahhoz, hogy szerethető legyek? Akkor inkább nem nyitok mások felé…

A teljesítménytől való félelem során az illető már az eseményt megelőzően fél attól, hogy eredménytelen (sikertelen) lesz, ezért inkább kerüli a szorongató helyzetet, de ez vezet tulajdonképpen az állapot stagnálásához. Hiszen pont az lendítené előrébb, ha jelen lenne, ha vállalná a kihívást, ha gyorsítana, ha edzőterembe járna, ha szeretne és a többi...

Ha ott állok egy verseny rajtvonalán, azzal mindig az a célom, hogy szeretnék célba érni. Valójában más nincs is. Közben persze felmerül olyasmi, hogy érezzem magam jól és legyen kellemes élmény a futás, mert ettől fog értelmet nyerni a sok felkészítő edzés, amelyeket hónapokon, sőt éveken át végzek nap nap után.

De a rajtvonal átlépése az első, legfontosabb lépés, hiszen ezzel hajlandó vagy elindulni az ismeretlenbe, elfogadni a bizonytalanságot és a céljaidat (álmaidat) megvalósítani.

Neked mi lesz a következő versenyed?

(Félre értés ne essék, nem kötelező minden futónak versenyezni, de ha a „nem versenyzés” oka a megelőző szorongás, az eredménytelenség miatti aggodalom, azzal érdemes foglalkozni.)

A témához kapcsolódó galériába is kukkants bele!