Az elméd lecsillapítása javítja az érzelmi és testi közérzeted

BOLDOGABBAN FOGSZ FUTNI

A rendszeresen meditálók hangulatuk és közérzetük javulásáról számolnak be, aminek köszönhetően jutalomként, és nem kötelességként tudják felfogni a futást. Ha megtanulsz a jelenre összpontosítani a múltbeli és jövőbeli kellemetlenségek helyett, rengeteg olyan részletet fedezel fel a pillanatban – például a természet színeit és neszeit –, amelyeket érdemes kiélvezned.

TÖBB LESZ AZ ENERGIÁD

A meditáció segíthet ellazulnod, hogy optimális teljesítményt nyújthass. A futók néha feszültté válnak fontos versenyek vagy edzések előtt – a stressz elszívja az értékes testi és mentális energiát. „A nyugodt és koncentrált elme a biztos célba érés záloga a nagy versenyeken” – véli Timothy Olson, ultrafutó.

MEGELŐZHETED A SÉRÜLÉST

„Mivel meditálás közben felméred a mentális és fizikai állapotodat, könnyebben hozol jó döntéseket az edzést illetően – magyarázza Olson. – Ha észreveszed, hogy feszes a combhajlító izmod, vagy nyűgösködik az Achillesz-inad, változtathatsz az edzésterven, mielőtt beütne a sérülés.”

JOBBAN VISELED A FÁJDALMAT

Természetesen nem szabad figyelmen kívül hagynod a sérülésre utaló fájdalmakat, de a kisebb kellemetlenségeket, például egy vízhólyagot, vagy ha szúr az oldalad, kevésbé érzed majd katasztrofálisnak, ha riadalom nélkül tekintesz rájuk. „Erősebbnek érezzük a fájdalmat, ha folyton azon jár az eszünk – magyarázza Olson. – Viszont ha elfogadjuk, csökken az ereje, és gyakran tűrhetővé válik.”

HOSSZABB TÁVOT LE TUDSZ FUTNI

Azzal, hogy kizárólag a jelen pillanatra figyelsz (és nem azon rágódsz, milyen ramatyul fogod érezni magad a 30harmincadik kilométer körül), egyszerűen a haladásra koncentrálhatsz – így tovább ki tudsz tartani.

KEVÉSBÉ RAGASZKODSZ A KÜTYÜKHÖZ

„A meditáció segített jobban önmagamra hangolódnom, és nem törődni az olyan zavaró tényezőkkel, mint hogy megtudjam, milyen messze van a következő segélyállomás, mennyire gyorsan futottam le a legutóbbi kilométert, vagy milyen idővel fogok végezni, ha tartom a tempót – meséli Olson. – Mivel csak a légzésre és a következő lépésre figyelek, kihasználhatom a velünk született képességet, hogy pontosan tudom, hogy az adott pillanatban mi kell a testemnek, és így jobban élvezhetem a futást.”