
Kutyával futunk



Kele „Vidra” Ati

Oláh Kinga


Schmidt Orsi

A szakértők szemével
Kutyával futni felelősség
Beszélgetés Szabó Renáta diplomás gyógytornász, szakképzett kutya-fizioterapeutával
és Csikós Gábor kutyaoktatóval, a DOG3 kutyás közösségi tér alapítójával.
Szakértőkkel jártuk körül a témát, ahol olyan lényeges részletek is szóba kerültek, mint a bemelegítés, vagy épp a kutyákat is érintő túlsúly kérdésköre.
„A futást igénylő tevékenységekre tenyésztett munkakutyák kifejezetten jól bírják akár a hosszútávfutást is, ilyenek például a szánhúzó kutyák, mint a szibériai husky és az alaszkai malamut, a terelőkutyák – melyek közül a legkedveltebb a border collie – és az atletikus alkatú vadászkutyák, mint a vizsla és az agár” – vélekedik Szabó Renáta, aki egy rehabilitációs centrumban dolgozott gyógytornászként, mielőtt a négylábúak szolgálatába állt volna.
„A kisebb testű, rövid lábú, illetve rövid orrú kutyákkal mindenképpen kerülendő a futás, a futtatás mint sport a nehezített légzés és a mozgásszervi betegségekre való fokozott hajlamuk miatt. Ilyen fajták például a francia és az angol buldog, a mopsz, a bokszer, a griffon” – javasolja Renáta. A fajtákat illetően egyetért Csikós Gábor kutyakiképző is: „E fajtákat érdemes komolyan venni, mivel az anatómiájuk nem teszi lehetővé, hogy tartósan nagy erőfeszítésben legyenek képesek eltűrni a terhelést.” Az oktató arra is felhívja azonban a figyelmet, hogy egyéb más fajták esetében is vegyük figyelembe az ebek fizikai állapotát. „Kellő edzettséggel, fokozatossággal kiváló társak lehetnek a kutyák a futásban, ami a kutya-gazdi kapcsolatra is jótékony hatással bír” – vélekedik a szakember. Az edzettséget illetően Renáta szerint a növekedés befejeztével lehet elkezdeni bármilyen sportot, mivel a fejlődésben lévő csontok és ízületek a túl nagy megterhelésre könnyen deformálódhatnak. „A növekedési potenciál általában egyéves kor körül záródik le, de óriás testű kutyáknál ez 18–22 hónap is lehet. Azt már nehezebb ilyen pontosan meghatározni, meddig futhatunk együtt kutyánkkal. Mindenképpen figyeljük őket, látunk-e bármilyen jelet, ami arra utal, hogy a sport már gondot okoz nekik. Ha pedig biztosra akarunk menni, hogy nem ártunk a kutya egészségének, rendszeresen konzultáljunk állatorvossal a fizikai állapotáról” – teszi hozzá a fizioterapeuta. Csikós Gábor szerint – akárcsak az emberek életében – elsődlegesen nem a tényleges kor, hanem az edzettség és a kutya egészségi állapota határozza meg azt, hogy mennyi ideig marad társunk a sportban is a kedvencünk.
A túlsúlyról viszont szigorúan vélekedik az oktató. „Úgy gondolom, hogy mielőtt elkezdenénk futni a kutyánkkal, az első lépés az legyen, hogy elérjük vele az ideális futósúlyt, és ezt sokkal komolyabban kell venni, mint az embereknél. Ugyanis már egy csekély túlsúly is jelentős pluszterhelést jelent az állati ízületnek és a szívnek is.” Ebben a témában szintén határozott véleményt mond a gyógytornász is. „Ha túlsúlyos a kutyánk, semmiképp ne kezdjünk el vele sportolni, mielőtt nem optimalizáljuk testsúlyát, illetve nem vizsgáltattuk ki állatorvossal. Diétás tanácsokért keressünk fel kutyadietetikust vagy állatorvost. Edzés szempontjából pedig vigyük el kutyánkat napi háromszor 20 perc sétára, ami nem barátkozásról, nézelődésről szól, hanem – a kutya teherbírásától függően – a folyamatos mozgásról” – javasolja Renáta, aki arra is felhívja a figyelmet, hogy egy hosszabb séta vagy kocogás után érdemes megmasszírozni a kutyánkat.
„A masszázsnak számos jótékony hatása ismert, így érdemes 15–20 percet rászánni kutyánkra is futás után. A masszázs segít az izmok lazításában, megnyúlásában, ezáltal csökkenti az izomgörcsök, esetleges sérülések kialakulását. Serkenti a pangó területek oxigén- és vérellátását, illetve a toxinok, a tejsav eltávolítását, ezáltal megelőzhető az izomláz és az izmok fáradtságából adódó fájdalom.” A masszázs kedvező hatással lehet a kutya-gazdi kapcsolatra is, ami csak növeli a közös élményeket, és hozzásegít, hogy teljes összhangban működjön együtt futó és négylábú kedvence.
„Ami a felkészülést illeti, véleményem szerint a hangsúly a fokozatosságon van” – hívja fel a figyelmet Csikós Gábor. „Tudatosan és sokat kell együtt futni ahhoz, hogy fegyelmezett edzőtársunkká váljon a kutyánk, és mindkét fél számára élvezetes és szórakoztató közös program legyen a futás. És valljuk be, nem árt némi szerencse is, ahogy az élet minden terén. Hiszen a közös érdeklődés fontos egy hosszú távú kapcsolatban. A futás ebből a szempontból kiváló lehetőség, ugyanis megszámlálhatatlan közös élményt szerezhetünk a kutyánkkal együtt” –mondja a kutyapanziót is üzemeltető oktató, aki egyetlen dologra hívta még fel a figyelmet, ami pedig a bemelegítés fontossága. Ezzel egyetért Szabó Renáta is. „A kutyáknál is nagyon fontos az edzések előtti alapos bemelegítés, hogy minimalizáljuk az esetleges sérülések kialakulásának esélyét. A nem megfelelő edzésfelkészítés következményeként előfordulhatnak izom-, ín-, szalagsérülések, illetve ízületeket érintő mikrotraumák, például húzódások, ficamok, íngyulladások, izom- és szalagszakadások, ízületi gyulladások” – figyelmeztet a szakértő.
A futókat sokszor foglalkoztató kérdésre, miszerint pórázon vagy szabadon fusson-e a kutyánk, Csikós Gábor sem tudott egzakt válasszal szolgálni. „Vannak helyek, ahol tiltott a kutyák póráz nélküli vezetése, viszont egy jól nevelt, fegyelmezett, szocializáltan tartott kutyát az erre alkalmas helyen lehet szabadon futtatni, de ne feledjük, hogy abban mindig van rizikó. Ez a gazdi saját felelőssége.”
E sorok írója nem tartja magát kutyás futónak.
„Annak ellenére, hogy két négylábúval osztom meg az otthonom, nekem néha még saját magamat is nehéz motiválni, ami a futást illeti, és mivel előfordult párszor, hogy eb társaimnak sem volt épp kedve a sportoláshoz, megmaradtam magányos futónak. Szerencsére akad egy lelkes férj, akit kevésbé szükséges motiválni, ha futásról van szó, így lelkesen járja az erdőt a kedvenceinkkel. Bűntudat kipipálva. Ám nem hagyott nyugodni a dolog, és nyomasztott a gondolat is, hogy mit csinálhattam rosszul, ezért kezdtem a témát alaposabban körüljárni, megkérdeztem szakértőket, beszélgettem ismerősökkel, akik rendszeresen kutyával futnak, arról, hogy mit ad nekik a kutyával való futás. A válaszok után pedig elkezdtem irigykedni. Én valamit tényleg rosszul csinálok. Sebaj, innen szép nyerni. A lapzárta után futóhámot ragadok.”