Borítókép: Körömpörkölt Félmaraton - futás a vasárnapi ebéd után

Körömpörkölt Félmaraton - futás a vasárnapi ebéd után

Forrás: getty images
Főszerkesztőnk, Máté teli hassal indult futni...a végét kitalálhatjátok. Nem is, inkább mesélje el ő!

Az első igazán meleg, napsütéses vasárnapon a családommal elhaladtunk ebédelni iegy eldugott kis vendéglőbe. Nagyon szeretjük a helyet, különösen a konyháját.

Miután megettem a levest, amit meghagytak a gyerekek, sikerült kiválasztanom egy közepesen megerőltető fogást: szűzérmét ettem baconbe tekerve, köré pedig sztrapacskát. Később a családom három, még lélegezni képes tagja berendelt egy mákos gubát, majd néhány falat után kapituláltak. Mivel engem úgy neveltek, hogy semmit sem szabad a tányéron hagyni, önfeláldozóan bevállaltam a maradék édességet. A könnyű ebéd után hazaszédelegtünk, majd próbáltam minél kevesebbet mozogni, nehogy szétrepedjek.

Három-négy óra elteltével erőt vettem magamon. Úgy éreztem, itt az idő: futás fel a hegyre. Az első pár száz méteren rájöttem, hogy nem jó a terv, de a következő pár százon megvilágosodtam: ez volt ugyanis a leghülyébb ötlet a meleg kora tavaszi vasárnap délutánok történetében. Valami olyasmit képzelj el, mintha egy sztrapacskával teli edény közlekedne felfelé a hegyen, ebből pedig a tempót is ki tudod találni. Zokogtam, mirte felértünk (mármint a sztrapacska meg én), és a hegy tetején el is határoztam, hogy soha többet nem csinálok ilyet. Mármint sztrapacskával. Körömpörkölttel még nem próbáltam.