keresztedzés,túra,börzsöny,sportolj a gyerekkel,aktív szülők,aktív család

Kalandvadászok: avagy egy 8 éves, egy kutya, meg egy anya a börzsönyi rengetegben

Szülőként gyakran törtem a fejem azon, hogyan tudnám a számomra fontos aktív életet úgy átadni a gyermekeimnek, hogy ne legyek erőszakos, ne terheljem őket túl és olyan időtöltést kínáljak fel számukra, ami élmény és nem nyűg.

Tavasszal találtuk ki Barnussal, hogy nyáron elmegyünk egy többnapos túrára valamelyik hazai hegységünkbe. Eredetileg 3 naposra gondoltunk, ám miután a Börzsönyre esett a választás, úgy gondoltam, elég lesz 2 napos útvonalat tervezni, mert a Börzsöny nem piskóta még egy felnőttnek sem, nemhogy egy ilyen korú kissrácnak. Nem tudom, hogy 8 évesünk erőnléte jobb-e, mint egy átlagos korabéli gyereké, nincs összehasonlítási alapom. De azt látom rajta, hogy nagyon jó fizikuma van. Csimpaszkodik, mászik, amire csak tud, bringázik hegynek föl és le, közel síkon egész sokat el tud tekerni, szívesen jött velem többször rövidebb erdei sétákra, a séták közben előszeretettel mászik fákra, sziklákra – szóval nem pusztán sétál mellettem, és tavasszal teljesítette a Kutyás-kör 12 km-es távját, ami ugyan nem tartalmaz sok szintet, ám nem sokkal csúsztunk ki a futószintidőből. Ezek alapján azt gondoltam, fizikailag elég jó állapotban van mindenhogyan.

Norbi rakta össze az útvonalat. Én pedig a túrához szükséges holmijainkról gondoskodtam. Egy 30 literes túrazsákot és Barnus kicsi hátizsákját vittük. Szükségünk volt az első éjszakára hálózsákokra (a Nagy-Hideg-hegyi turistaházban egyelőre nincs mód ágynemű bérlésre, de jó eséllyel ez hamarosan változik), egy váltás ruházatra, esőholmira, törülközőre, tisztálkodószerekre, papucsra, vízre, (összesen kb. 2 liter volt nálunk induláskor), élelemre, amit az első napi túra közben néhány nasit leszámítva elfogyasztottunk, telefonra és GPS-es órára, töltőkábelekre, fejlámpákra, térképre, kutyatápra és tálakra. Barnus zsákjában voltak még különböző kincsek, amiket ő tartott fontosnak (pl. bicska, távcső, rajzolós füzet).

Hogyan válassz GPS-es órát? Érdemes Simonyi Balázs Podcast-ját meghallgatni ebben a témában!

1. nap: Királyrét – Csóványos – Nagy-Hideg-hegy

Dél körül indultunk útnak, mondhatni a legnagyobb melegben, igaz szerencsénkre nem volt kánikulai időjárás, csupán a szokásos 25 fok körüli napos, nyári idő. A nehéz túrazsákot idő volt megszokni. Kellemes sétatempóban baktattunk, Vanda kutyánk hosszú, 10 méteres pórázon, a derekamra rögzítve elől ügetve törte az utat, végig megkötve volt. Hamar érzékeltük, hogy legjobban a vizünk fog fogyni ezen a napon, a magam részéről óvatosan kortyolgatva fogyasztottam, hogy biztosan kitartson szinte végig. Mindig megálltunk, amikor Barnus kérte, az volt a cél, hogy kellemesen érezzük magunkat. Az a jó, hogy mindegy, milyen a tempó, az út úgy is elfogy egyszer csak, mindössze kitartásra és türelemre van szükség. A nehezebb kaptatókon is ütemesen felgyalogoltunk, közben 3 nagyobb pihenőt tartottunk. Volt egy ebédünk, egy uzsonnánk és amikor felértünk a Börzsöny legmagasabb pontjára, a Csóványosra, megmásztuk a kilátót, aminek csúcsán szintén pihentünk vagy 15 percet. A kilátás egyszerűen meseszép volt a napsütéses, tiszta időben. Minden idilli volt, lelkesen vetettük bele magunkat az utolsó 3 km-es, az eddigiekhez képest jóval könnyebb szakaszba. Sziklamászás, fáramászás, szarvasbogár mustra után kb. 5-re értük el az első napi célunkat. Közel 13 km-t tettünk meg nagyjából 900 méter szintemelkedéssel. Az éjszakát a Nagy-Hideg-hegyi turistaházban töltöttük. Elalvás előtt még kisétáltunk egy rövid fejlámpás körre, szentjánosbogarakat néztünk és a motoszkáló vadakat hallgattuk. Csendes, pihentető éjszakánk volt, ami egy pillanat alatt elröppent.

2. nap: Nagy-Hideg-hegy – Feketevölgy Panzió (Vilati)

Kiadós reggeli után összecihelődtünk és 10 óra körül megkezdtük a második napi túránkat. Az idő hűvös, borongós, esős lett, de szerencsére csak finoman szitált, ami nem adott okot arra, hogy különösebben túlaggódjam a dolgot. Még az esőholmijainkat sem szedtük elő, csupán hosszúujjúval egészült ki az előző napi túraruházatunk. Ez az útvonal jóval könnyebb volt, hiszen fentről lefelé kellett haladnunk hasonlóan hosszan, mint előző nap. Barnus csicsergett folyamatosan, voltak szakaszok, ahol sokszor megálltunk, 1-1 érdekes formájú fát fotózott, aztán óriási meztelencsigákat látott, majd érdekes vulkanikus kőképződményeket, aztán az egynyomos ösvény mellett félborsónyi szamócákat csipegettük, mindig történt valami olyasmi, amire nem készültünk, de ezektől vált még érdekesebbé, viccesebbé, kalandosabbá az út. Leereszkedtünk a Kőkorsónál a völgybe, majd az első patakátkelés során egy foltos szalamandra kapaszkodott egy kövön és lustán szemlélt bennünket. Barnus boldogan fotózta és videózta a fekete-sárga kétéltűt. Jó pár perc telt el ezzel is, de ki bánta, hisz pont ezekért az élményekért jöttünk. Egészen a 2. napi célig patakok mentén haladt az ösvény. Vadregényes, izgalmas útvonal a régi vasúti sín mentén. Különösen kánikulában élvezetes, hiszen akkor jó pár fokkal kellemesebb itt lent a klíma, ráadásul a patak hűs vizében mosakodni, frissülni lehet folyamatosan. Nekünk ezen a napon a fák nem árnyékot, hanem esernyőt jelentettek, változékony volt az idő végig, hol esett, amiből alig éreztünk valamit a lombok alatt, hol ragyogóan sütött a nap. Menet közben persze sok ezer követ pásztáztunk végig újabb szalamandra példányok reményében. Egyet sem találtunk már. Viszont később, amikor csatlakoztunk családunk többi tagjához és ismét végigsétáltunk a patak alsóbb szakaszának egy részén, baba-szalamandrákat láttunk többet is. Hasonlóan foltosak, mint a kifejlett példányok, de jóval kisebbek és nem olyan élénk színűek. Túránk második napján 14 km-t tettünk meg, körülbelül 500 méter szintemelkedéssel.

Semmilyen hiba vagy bonyodalom nem volt ebben a két napban. A nálunk lévők holmik jelentős részére szükségünk volt. Sikerült olyan útvonalat összerakni, amiben volt nehézség is, de azért élvezhető volt és rengeteg új élménnyel gazdagodva tértünk haza. Biztos, hogy fogunk még hasonló túrákra indulni, akár ebben a felállásban, akár többedmagunkkal. Személyes tapasztalatom és érzéseim szerint ennek az időtöltésnek óriási értéke van gyerek és felnőtt (és állat) számára egyaránt, ráadásul számomra keresztedzésnek is tökéletes, pont most, amikor egyébként sincs erős hangsúly a futáson. Apropó…még soha nem volt ekkora zsák a hátamon és még soha nem láttam a Börzsönyt ebből a szemszögből. Itt most tényleg mindenre IS volt idő. Két nap alatt mentünk 27 km-t bruttó 10 órás időtartam alatt. A nyár eddigi legcsodásabb napjai voltak ezek számomra!

Kapcsolódó cikkek: