Zétényi Szvetlana ultrafutót azok a mozgássérült gyerekek motiválják, akiket járni tanít

Konduktorként dolgozol Békéscsabán, de a Pető Intézetben tanultál. Mikor jöttél Magyarországra? A tanulás miatt jöttél hozzánk és aztán itt ismerted meg a férjedet?

1993-ban jöttem Magyarországra tanulás céljából. A Pető Intézet világszinten nagyon ismert, hiszen csak itt lehet elsajátítani konduktív pedagógiai módszert. A férjemmel a főiskola utolsó évében ismerkedtem meg és miatta maradtam itt.

Milyen volt az elején itt, amikor még nem beszélted a nyelvet? Hosszú távra terveztél nálunk?

Amikor megérkeztem Magyarországra, egy szót se beszéltem magyarul. Ezért az elején nehéz volt, de nem voltam egyedül: egy kis orosz és ukrán csoporttal együtt jöttem tanulni. A főiskolai évek alatt már elég jól megtanultam a nyelvet. Az elején nem terveztem itt maradni, a családom, a rokonaim kint élnek. Úgy gondoltam, ha végzek a tanulással, visszamegyek, de másképpen hozta a sors.

Azóta érzi magát teljes magyarnak, amióta megszülettek a gyermekei

Milyen érzések voltak benned, amikor eldőlt, hogy nem térsz vissza Oroszországba?

Nem volt egyszerű a döntés. A szüleim mindig is támogattak mindenben. Azt mondták, mellettem lesznek, bárhogyan is döntök.

Mikor kezdtél dolgozni a hivatásodban és mit szeretsz benne a legjobban?

Egyből főiskola után, 1999-ben kezdtem el dolgozni konduktorként a Békéscsabai Gyermekotthonban. Mozgássérült kisgyerekekkel foglalkozom, akik nagyon nagy erőt és motivációt adnak nekem. Igazi hősök, akiktől sokat lehet tanulni, hogyan küzdenek minden mozdulatért, kis lépésért. Sok kudarc éri őket, de nem adják fel. Nehéz a munkám, de a mindennapi apró sikerek és örömök kárpótolnak. Nagyon szeretem a hivatásomat.

Itthon érzed magad teljesen vagy van olyan dolog, ami még mindig szokatlan számodra?

Kezdetben idegennek éreztem magam itt. Aztán lassanként megismertem a magyar embereket, a magyar szokásokat és kultúrát és kezdtem magam otthon érezni. Ám teljesen magyarnak csak azóta gondolom magam, amióta megszülettek a gyermekeim.

Őket megtanítottad oroszul? Szoktatok hazajárni a rokonokhoz?

A gyermekeim sajnos még nem beszélnek oroszul, de bízom abban, hogy egyszer majd megtanulnak. Régebben évente egyszer jártam haza, de amióta megszülettek a gyerekek, azóta ritkábban. Legutóbb 5 éve voltunk otthon. Két éve a koronavírus miatt nem mehettünk. Most pedig az orosz-ukrán háborús helyzet miatt kellett elhalasztani az utazást.

Az első befutóérmét heteken át hordta magával

45 éves vagy és 36 évesen kezdtél futni. Miért a futást választottad, ha korábban úsztál?

Gyerekkoromban valóban úsztam, aztán sokáig nem sportoltam semmit. Néha jártam fitneszterembe, próbáltam spininget, TRX-et. A gyermekeink születése után jött a futás. Olyan sportot kerestem, ami nincs időhöz kötve.

Milyen céljaid voltak a futással, amikor két kicsi gyerek mellett elkezdted?

Ahogyan a nők többsége, az elején csak fogyás céljából kezdem futni. De szerencsém volt: megismerkedtem egy békéscsabai futó társasággal, akik éppen félmaratonra készültek. Csatlakoztam hozzájuk. Három hónap után lefutottam ez első félmaratonomat. Hatalmas élmény volt számomra a verseny. Azóta sem tudom abbahagyni.

Mikor billent át benned a futás ilyen erős szenvedéllyé? Mi vezetett az ultrázás felé?

Az első félmaratonom után, 2013-ban. Olyan büszke voltam, hogy a befutó érmet hetekig hordtam magammal. Az ultrázás felé nem tudatos út vezetett, hanem fokozatosan egyre nagyobb távokat, hosszabb időket futottam. A maraton után kíváncsiságból próbáltam ki az 50 km-es távot, majd a hatórás, tizenkét órás versenyeket. Később pedig arra voltam kíváncsi, hogy képes vagyok-e 100 km feletti távokra. Amikor elkezdtem futni, akkor Békéscsabán már olyan kiváló ultrafutók voltak, mint Gyebnár Éva, Szarvas Mátyás, Zahorán János, akiktől sok inspirációt kaptam.

Szerinted mi kell ahhoz, hogy valaki jó ultrafutó legyen? Bérces Edit mondta, hogy az ultrafutás inkább szellemi sport. Te erről mit gondolsz?

Ahhoz, hogy valaki jó ultrafutó legyen, kell türelem, állóképesség, alázat, elszántság és sok futás. Az edzéseken lefutott kilométerek magabiztosságot, edzettséget adnak.
Amikor a versenyeken elfáradok és kimerültnek érzem magam, arra gondolok, mennyi munkát és erőt fektettem bele a felkészülésbe, és éppen ezért képes leszek elérni a megálmodott célomat. Éppen ezért egyetértek Edittel is. Az ultrafutásnak is meg van a maga taktikája és ehhez valóban kell a szellem is, nem csak a fizikai erő.

Erőssége a kitartása és a céltudatossága

Mik azok a tulajdonságok benned, amik jó futóvá tesznek? Főleg fizikális vagy mentális adottságok kellenek a sikerekhez, a kitartó edzésekhez?

Úgy gondolom, kitartó és céltudatos vagyok. Ha van egy célom, amit mindig a szemem előtt tartok, akkor tudom, hogy azért dolgozni kell. A cél nagyon sokat tud segíteni, hogy kitartó legyek, és lássam értelmét a munkának. A fizikális és a mentális adottságok egyaránt fontosak, de a lényeg az, hogy egyensúlyban legyenek. A fizikális állapottal együtt fejlődik a mentális erő is. Ha nehéz edzés vagy holt pont van a versenyen, tudom, hogy vége lesz a nehézségeknek. Mindig lesz jobb, csak kitartónak kell lenni.

A férjednek az a zene, ami neked a futás. Ezért is működik jól nálatok a családi harmónia?

A férjem az autóiparban dolgozik, a zene neki ugyanolyan hobbi, mint nekem a futás. Tiszteletben tartjuk egymás hobbiját. Tudom, mennyire fontos neki, próbálom én is támogatni őt, mint ahogyan ő engem.

Hogy oldottad meg az edzéseket, amíg a gyerekek kicsik voltak, és hogy oldod meg most?

Amikor kicsik voltak a gyerekek, edző nélkül készültem és minden egyes alkalommal örültem, ha meg tudtam oldani a futást. A férjem sokat segített: vigyázott a gyerekekre. Sokszor már futóruhába öltözve vártam haza a munkából és váltottuk egymást.

Most már nagyobbak, így egyszerűbb. A lányom 13 éves, a Békéscsabai Atlétikai Klubban atletizál. A fiam 12 éves és focizik. Míg edzésen van, én is lefutam az aznapi kilométereket.

A futás megtanította előre tervezni és beosztani az idejét

Mi az az öt dolog, amit a legjobban szeretsz a futásban?

A jó társaságot, a szabadságérzést, azt, hogy edzettséget ad, a szép helyeket, természetet és azt a jóleső elégedettséget egy-egy edzés vagy verseny végén, hogy megcsináltam!

Miben változott meg a leginkább az életed a futásnak köszönhetően?

Megtanultam előre tervezni, szervezni, beosztani az időmet. Meg kellett találnom az egyensúlyt a család, a munka és a futás között.

Tudom, hogy nemigen van keresztedzésed, de például az étkezésre, a több pihenésre oda tudsz figyelni?

Keresztedzésként mostanában próbálom beépíteni a jógát és az erősítést. Többnyire csak a versenyek előtt figyelek oda az étkezésre, pihenésre.

Mivel ilyen nagymértékben van jelen az életedben a futás – ha jól tudom, maga a futó közösség is fontos neked -, nem gondolkoztál azon, hogy te is elkezdj edzőként (is) dolgozni?

Úgy gondolom, ahhoz, hogy futóedzővé váljon valaki, nagyon sok tanulás és tudás kell. Jelenleg azt az időt és energiát, amit erre szánnék, inkább annak szentelem, hogy a konduktori hivatásomban fejlődjek, hiszen nagyon kevés ilyen szakember van a megyében. Úgy érzem, a mozgássérült gyerekeknek nagyobb szüksége van a munkámra, mint a futóknak.

Van egy olyan megfigyelés, hogy néhány ultrafutó valamilyen nagy hiányt, traumát kompenzál az ultrasportolással, de a te életed nagyon teljesnek tűnik. Jól látom, hogy nálad tényleg kiegészítő jellege van a futásnak és nem egy hiányt pótolsz vele?

Jól látod, valóban kiegészítő jellege van: nekem ez a hobbim, ezzel teljes az életem. Míg mások olvasnak vagy éppen horgásznak, addig én a futásban tudok kiteljesedni, kikapcsolni. Szerintem, fontos, hogy a munkán és családon kívül legyen egy plusz dolog, amiben örömet tudunk lelni.

Később 48 órás versenyen is kipróbálná magát

Mennyivel lett gazdagabb az életed a futás által lelkileg, mentálisan? Miért szeretsz futni? Mivel magyarázható ez a nagy elköteleződés?

Nagyon sok új barátot szereztem az elmúlt tíz évben futás közben. Olyanokkal is megismerkedtem, akiket azelőtt csak a tévében vagy az újságokban láttam. Jó érzés az is, hogy eredményeimmel másoknak motivációt, erőt tudok adni. Olyan helyeket, tájakat is felfedezhettem, megcsodálhattam, amiket valószínűleg futás nélkül nem ismerhettem volna meg. Számomra a futás jelenti az „énidőt”: átgondolom a napomat, megtervezem a következőt vagy éppen megtalálom a megoldást a mindennapi problémákra. A futás egyszerre lefáraszt és felfrissít. Ha fáradt vagyok vagy rossz az idő, nehezen veszem rá magam a futásra, de sosem volt még olyan, hogy edzés végén megbántam, hogy elindultam.

Mi az a három tanács, amit egy kezdő futónak adnál?

Először is, ki kell tűzni azt a célt, amit el is tudunk érni – lehet az egy adott táv vagy verseny. Másodszor, meg kell tervezni a célhoz vezető utat: megszervezni azt, hogy rendszeresen tudjunk edzeni. Harmadszor, nagyon fontos az is, hogy megtaláljuk azt a fajta edzést, ami a leginkább megfelel – egyedül vagy társakkal, zenével vagy nélküle, terepen vagy aszfalton.

Mi az a három tipp annak, aki épp ultrára váltana futóként?

Legfontosabb a türelem, hiszen a távot csak fokozatosan szabad növelni, hogy elkerüljük a sérüléseket. Kitartás és alázat szükséges ahhoz, hogy az összes edzést becsületesen végig tudjuk csinálni. Mentálisan is fel kell készülni az esetleges nehézségekre és a versenyek alatt oly gyakran előforduló holtpontokra.

Milyen rövidtávú terveid vannak, akár futásban, akár az élet más területén?

Ebben az évben újra a Spartathlonra készülök. A szakmámban pedig továbbképzések állnak előttem, valamint angolul is tanulok.

És milyen hosszútávú célokat dédelgetsz?

A 24 órás versennyel vannak még további céljaim: szeretnék javítani az eredményemen és később pedig akár 48 órás versenyen is szívesen kipróbálnám magam.