Borítókép: Ezzel küzdenek meg azok, akik velünk, futókkal barátkoznak

Ezzel küzdenek meg azok, akik velünk, futókkal barátkoznak

Forrás: getty images
Legyünk őszinték: néha elég nehéz velünk, futókkal. Különösen azoknak, akik nem futnak.

Hülyén néznek ránk a babonáink, megszállottságunk miatt és halálra tudjuk idegesíteni a kollégákat, ha (olykor többször is) elmeséljük az első maratonunk kalandos (számukra inkább unalmas) történetét.

De ez még csak a kezdet, mert például ezeket várjuk el a nem futóktól, ha mi beszélünk:

  • hagyja, hogy siránkozzunk és elmondjuk, mennyire utálunk futni
  • hagyja, hogy meggyőzzük arról, jó dolog futni és el kell kezdeni
  • nevessen és izgatottan várja futóéletünk új mérföldkövének bemutatását
  • érezzen velünk együtt, ha lesérültünk
  • csodálkozva nézegesse az érmünket, amit megmutatunk neki

A versenyeken ezt várjuk el a nem futóktól:

  • tudja, mikor rajtolunk, mikor érünk célba
  • akár többször is vigyen körbe minket a pályán a verseny előtt
  • vicces poszterekkel szurkoljon

A közösségi oldalakon a következőek a futók elvárásai:

  • minden Stravás posztunkat like-olja
  • tudja pusztán a tempónkból és a távból, hogy hogyan sikerült az aznapi futásunk
  • tolerálja a fekete lábujjkörmökről és kidrözsölődésről posztolt képeinket
  • gratuláljon legalább kommentben, ha sikerült lefutnunk a kitűzött távot

Rád igaz valamelyik?

Na meg ugye az sem árt, ha mindig motiválnak a nem futó társaink, igaz?