Futni és adni

Az utóbbi pár év alapján amolyan esti magányos kocogónak könyvelhetném el magam, hacsak nem változna ez is, mint minden más, folyamatosan. Meglátjuk, hova jutok, addig meg élvezem. Számomra a futás alapvetően belső élmény, és egyet jelent a feltöltődéssel. Minden kocogáskor magamnak adok lehetőséget, hogy kicsit elcsendesedjek belül, hagyjam, hogy a gondolataim rendeződjenek, miközben a szervezetem új erőre kap.
Gyerekkoromban édesanyámmal és húgommal kocogtunk rendszeresen a lakótelep körül esténként, ami kedves közös élményként maradt meg bennem, bár amíg húgom élvezte a fürgeségét, és folyton előre szaladt, én durcásan trappoltam hátul. Későbbiekben is inkább táncot tanultam, a rendszeres sport nem volt az életem része, bár belül mindig hiányzott.
A magam számára csak felnőttként fedeztem el a futást. Egy felkavarodott időszakomban az energiáim levezetéseként kezdtem el rendszeresen futni. Hamar rádöbbentem, ez számomra olyan sosem tapasztalt, felemelő élmény, amiből hamarosan szokás lett! Még csak rövidtávon kezdtem futni, már megtapasztaltam, mennyire összetett, ami történik: egyrészt inspiráló volt a tudat és az érzés, hogy jót teszek a szervezetemmel, és folyamatosan rácsodálkoztam, hogy alkalomról alkalomra mennyivel tovább visz a lábam, mint gondoltam. Másrészt az önmagamról alkotott - elképzelt kép változni kezdett, mert megjelent a kocogások utáni elismerés és öröm, ami belülről fakadt!

Az alapkondíció megszerzése után elkezdtem hosszabb távokat, hosszabb időket futni. Jelenleg a 1,5-2 órás folyamatos, kitartó kocogás a kedvencem. Miközben a szervezetem teszi a dolgát, és valahol a „távolban zakatol a gépezet”, én új, letisztultabb nézőpontból tudom látni az életemet és a világot: néha elmerengek vagy éppen ki is kapcsolok, máskor felpörög az agyam. A lényeg, hogy minden futás testileg-lelkileg feltölt, elégedettséggel és örömmel tölt el, ami órákig vagy napokig is eltart. A fizikai teljesítmény alapélmény, de a táj, a környezet, a tücsökzene, esetenként a zene is nagyon sokat hozzátesz. Számomra a futás nem a teljesítményről vagy a versenyről szól, bár a határaimat mindig feszegetem. Minden futás más élmény!
Voltak időszakok, amikor leálltam, vagy épp más mozgásformát próbáltam ki, de az évek alatt, főleg tavasztól őszig, mindig visszatértem a futáshoz. Egyre több példaképpel is megismerkedtem az évek alatt, akik nem csak a futóirodalomból ismert arcok, hanem új barátaim közt is egyre több a futó: tisztes, energiában túltengő családanyák, kollégák, vagy éppen egy-két futós közösségi csoport lelkes tagjai. Köszönöm nekik a sugárzó példát, ami önmagáért beszél!
Jelenleg életem első félmaratonjára készülök, emiatt nagyon izgatott vagyok. A Wizz Air félmaratoni távján futásommal támogatom az Élelmiszerbank Egyesület jótékony célú tevékenységét is, ami éppen akkor talált meg, mikor már komolyan vívódtam a nevezésen. Aztán megkaptam a felkérést, hogy legyek futó nagykövet, és átbillentem. Hiszen kész vagyok segíteni, és kész vagyok futni is, így nem halogatok, futni fogok! Az adománygyűjtési kampány és a támogatók, valamint a sok ezer futó és szurkoló fogja segíteni az én célomat is.
Mindenkinek ajánlom, tapasztalja meg a kocogás alatti és utáni életérzést!
De ezt csak futva lehet, lájkolni kevés.
Az Élelmiszerbankról itt olvashatsz, a futást itt támogathatod.