Borítókép: Fejes Gábor – a futóedző, aki senkivel nem kivételezik

Fejes Gábor – a futóedző, aki senkivel nem kivételezik

„Látom, amit látnom kell: az árnyékokat, a színeket, a mozdulatokat” Fejes Gábor évente több tucat futáson vesz részt. Kipróbálta magát már félmaratonon, maratonon és Spartan Race-en, most pedig egy újabb kihíváson töri a fejét: triatlonozni szeretne. Az egyik szeme protézis, a másikra pedig csupán 10 százalékosan lát, mégis megállíthatatlan!

Azt mondja, a kompenzálás viszi előre: az, hogy ilyen adottságokkal is bármit végig tud csinálni. Kemény tempót diktál és nem csak önmagával, hanem vendégeivel szemben is, hiszen személyi edzőként dolgozik Magyarország első integratív sportklubjában, a Suhanj! Fitnessben, ahol fogyatékossággal élők és épek sportolhatnak együtt. Gábor szeret másoknak segíteni abban, hogy elérjék a sportban kitűzött céljaikat. Aki hozzá fordul, tudja, hogy a tréner senkivel nem kivételezik és jól meg fogja dolgoztatni.


A futók gyakran leállnak egy-egy nagyobb teljesítmény után. Ez rád mennyire jellemző?

Ez a pillanat minden évben eljön, és utána egy-másfél hónapig azon gondolkozom: most hogyan tovább? Mindig kell a következő kihívás, általában a táv növelése hoz új lendületet. Ezért próbáltam ki a Spartan Race-t, a nehezített futást is. Volt, hogy negyvenkét kilométeres maratont futottam terepen, kétezer méter szintemelkedéssel és hetven akadállyal. A legerősebb évben tizenegy Spartan Race-t, négy félmaratont és egy maratont futottunk le az öcsémmel és az édesapámmal. Igazi kattanás volt. (nevet)

A futás miatt kezdtél el edzősködni?

Azért kezdtem el, hogy másoknak is segítsek a sport által elérni a kitűzött céljait. Eközben megtanultam, hogyan lehet felkészíteni az ízületeket a fokozott terhelésre, ami a saját magam hasznára is vált. Elvégeztem a fitneszedzői és személyi edzői tanfolyamot, Boot Campre szakosodva. (Népszerű edzésforma, amely a US Army újoncainak kiképzésekor használt alakzatokat veszi alapul. Sprintfutásból, sorversenyekből, páros gyakorlatokból és köredzésekből áll – a szerk.) Így kerültem kapcsolatba a Suhanj! Alapítvánnyal, amely 2016 óta működteti a Suhanj! Fitnesst.

Nem gátol edzőként a gyenge látásod?

Látom, amit látnom kell: az árnyékokat, a színeket, a mozdulatokat. Hozzá van szokva a szemem ahhoz, hogy mit kell figyelni. A legtöbben nem foglalkoznak azzal, hogy mennyit látok; azért jönnek, hogy megdolgoztassam őket. A kezdőkkel sem szoktam kivételezni, nagyon elfáradnak, és én ezt élvezem. (nevet)