„Eljön az az idő, amikor majd újra élvezhetjük a futóversenyeken megélt örömöket…”

RW: Milyen versenyeidet érintette a kialakult helyzet?

Bódis Tamás: Sajnos a tavaszi szezonra tervezett versenyeim mind elmaradnak. Ezek között szerepelt a 100 km-es országos bajnokság és az Ultrabalaton. De nem csak ultra távú verseny volt betervezve, szerettem volna egy izmosabb maratont futni Ausztriában az országos bajnokságon. Nagy szerencsénk, hogy a BSZM-en még lehetőséget kaptunk a sorstól a versenyzésre.

RW: Most hogyan folytatod a felkészülést?

BT: Alkalmazkodom a kialakult helyzethez, ami nem biztos, hogy olyan nagy tragédia: több időm lesz felkészülni az őszi szezonra, nem lesz, ami megakasztja a fejlődésemet.

Persze azért vannak negatív tényezők is, bizonyos sportkomplexumok bezárták kapuikat, a forgalmas helyeket kerülni kell stb. De úgy gondolom, ha nem a kifogásokat, hanem a megoldásokat keressük, akkor átvészelhetjük ezt az időszakot. Illetve most már nem csak az edzéseim elvégzéséből, és a versenyeken való tisztes helytállásból állnak a mindennapjaim. Nagy hangsúlyt, sok időt fektetek az edzői karrierem beindítására, feltehetően április első felétől lesz lehetőség elkezdeni velem készülni.

RW: Hol és mikor szoktál futni?

BT: Edzéseimet igyekszem kevésbé forgalmas helyen elvégezni, ha tehetem erdőbe vonulok, ahol kevésbé veszélyeztetem mások és saját magam egészségét. Van, hogy Zugló néptelen utcáin koptatom a futócipőmet, olykor a budai hegyek csodálatos ösvényein teszek látogatást. Naponta akár több edzésem is lehet, próbálok a reggeli csúcsforgalom után, vagy a kora esti órákban futni.

RW: Tudsz most is kellő lelkesedéssel készülni?

BT: Igen, tudok! Olyan terveim vannak a jövőre nézve, akkora álmaim, amiket szeretnék megvalósítani, hogy ha valaki belelátna a fejembe, akkor azt mondaná, hogy megőrültem. Tudom, hogy nem létezik lehetetlen, tisztában vagyok azzal is, hogy nagyon nehéz hetek, hónapok elé nézek. Ezért minden nap, úgy indulok neki az edzéseimnek, hogy tudom miért vagyok itt, és ha már eddig eljutottam, most nem állok meg.

Van úgy, hogy az élet keresztülhúzza számításainkat. Van, hogy minden befuccsol, (márpedig most nagyon úgy néz ki) valaki beletörődik ebbe, valaki munkához lát, elgondolkozik, majd megoldja a problémát. Nem találkoztam még sportolóval, aki ne a kemény munka árán jutott volna a csúcsra.

RW: Hogyan alakította át mindez az őszi versenyidőszakodat?

BT: Egyelőre az őszi versenyidőszakomat még nem alakította át a kialakult helyzet, persze nem tudhatjuk mikor lesz vége és mikor lélegezhetünk fel. Inkább a tavaszi és a nyári szezonban okozott gubancot, de itt is próbálom a jó oldalát meglátni a dolgoknak (több időm marad, hogy jobb lehessek). Ugyanakkor nagyon sajnálom, hogy az egyik kedvenc versenyem (Ultrabalaton) eltolódott október első hetére, így nagy valószínűséggel erről le kell mondanom.

Mindenkinek azt tanácsolnám, fel a fejjel, nem eshet mindig, eljön az az idő, amikor majd újra élvezhetjük a futóversenyeken megélt örömöket. A felkészülés ne álljon meg, mert amikor vége ennek az egésznek, eljön a mi időnk, hogy újra azt tegyük, amit szeretnénk, hogy megtöltsük a futóversenyeket, és jobbak legyünk a tervezett formánál, húzzunk hasznot ebből a rémálomból. Persze tegyük mindezt ésszerű kereteken belül, ügyelve a tömegek elkerülésére, kerüljük a nagyobb létszámú futásokat. Ha pedig mégis úgy döntesz, hogy 2-3 fős csoportban futnál, tartsatok nagyobb távolságot egymás között. Otthoni edzések betervezésére is lehetőséget adhat a járvány. Ezzel is hozzájárulhatunk a formánk kialakításához, egészségünk megőrzéséhez és az immunrendszerünk erősítéséhez.