Élet az élsport után: visszavonulás vagy megújulás?

A sportoló egész addigi élete egy burokban zajlik, az élsportolói lét az élet minden pillanatát áthatja. Ez az életforma egy hivatás, ami véget ér, ha úgy dönt a sportoló, visszavonul, de a nehézségek sok esetben csak ezt követően jelentkeznek, hisz az új, civil életformát idő kialakítani.

A visszavonulással hirtelen minden leáll: a napi rutin átalakul, az edzések a csapattársakkal megszűnnek, a cél, ami miatt nap mint nap zajlik a kemény sport elillan, akárcsak az edzői iránymutatás, sőt a bevétel is. Talán nem túlzás azt állítani, hogy lényegében vége szakad annak, ami a sportoló embert meghatározta, elvész az identitás egy része. Azok a sportolók, akik erre az időszakra tudatosan készülnek, már a sportolói karrier közben, zökkenőmentesebben hajtják végre az átállást, de sokak számára nehéz a folyamat így is.

Mara Yamauchi brit hosszútávfutónő 2013-ban, 39 évesen vonult vissza az élsporttól. Paula Radcliffe mögött ő volt a legeredményesebb női maratonfutó a szigetországban. A ma 48 éves, egykori atlétanő így emlékszik saját visszavonulásának történetére.

„Nehéz időszak volt számomra a sportolói pályafutás lezárása, hiszen óriási űr maradt a hátam mögött. Úgy éreztem, nincs olyan cél, amivel helyettesíthetem azt, amiért oly keményen dolgoztam és amit élvezettel tettem sok éven át. A visszavonulásom után egy barátommal beszélgettem, aki azt mondta, a „visszavonulás” szó használata egyáltalán nem jó, hiszen olyan sportolókról van szó, akik többnyire még fiatalok, ezért inkább megújulásként, önmagunk újraértelmezéseként kellene a sportolói pályafutás utáni időszakra gondolni. Nem teljesen értettem egyet, hiszen valóban véget ér egy korszak akkor, amikor egy sportoló továbblép. Ugyanakkor az egyik életmódról a másikra való átállásnál az újfajta szemléletmód azért is hasznos lehet mert segíthet egyéb, komoly változást előidéző eseményhez való alkalmazkodásban, ilyen például a gyerekek távozása otthonról.”

Önmagát sikeresen feltalálta visszavonulása után Goldie Sayers, a 2008-as pekingi olimpia bronzérmes gerelyhajítója. Sportolói pályafutása után ingatlanfejlesztési vállalkozást alapított és vezet. „A sporttól való visszavonulás minden sportoló számára kihívást jelent, én igyekeztem úgy tekinteni erre, mint egy lehetőségre, hogy új dolgokat tanuljak, örültem, hogy van időm és lehetőségem valami újat csinálni” – magyarázza Sayers. „Sportolóként hajlamosak vagyunk a fejlődés és kihívások rabjaivá válni, a saját vállalkozásom vezetése jó lehetőség volt arra, hogy ezeket gyakorolhassam továbbra is. Számomra a munkám betöltötte az identitásűrt, ami a visszavonulásom után keletkezett.”

Sokan maradnak a sport világában visszavonulásuk után például edzőként, másokat akár korábbi szponzoraik foglalkoztatják, netán olyan szervezetek működését segítik „nagykövetként”, melyeknek törekvéseit a sportoló szívesen népszerűsíti. Nincs varázsrecept arra, hogy sikeresen eligazodjon valaki az élsportolói karrier végén és zökkenőmentes új életet kezdjen. Mindenki útja egyéni, de talán általánosságban megfigyelhető, hogy az átállás nem egyszerű folyamat még azoknak sem, akiknek útja jól megtervezett a civil élet felé. A legfontosabb, hogy időben készülni kell erre az időszakra!