Egy babakocsis futó apa vallomása

A kép csak illusztráció
Valamelyik nap épp félúton lehettem, amikor megszólított egy öregember, aki mellett elfutottam: "ez aztán a multitasking". És tényleg az. Hála a futóbabakocsinak, egyszerre tehetek eleget apai, valamint futókötelezettségeimnek.
Emmett nyolc hónapos és imádja, ha futni jöhet velem. Nemrég kaptam egy futóbabakocsit az egyik munkatársamtól – igen, ez a Runner's World szerkesztőségében nem meglepő fordulat – és nem volt más dolgom, mint egy kis levegőt fújni a kerekeibe. Örültem neki, de akkor még fogalmam sem volt, milyen jó móka lesz ez az egész. Elfoglalt szülő vagyok, aki nehezen tud minden fontos dolgot bepréselni egy napjába, így azonban lelkiismeretfurdalás nélkül szabadulok el otthonról egy kiadós futásra, és közben egy másik nagyon fontos küldetésnek is eleget teszek.
Íme néhány dolog, amit nemrégiben megtanultam.
Nem szabad ugyanazt az iramot várni magunktól, ha babakocsival futunk, főleg nem emelkedőn. Lehet, hogy ezzel egyedül vagyok, de eleinte nagyon frusztrált, hogy nem tudom a szokott tempót hozni. Egyik nap futás közben leváltott a feleségem, így a saját tempómban fejezhettem be az edzést. Majdnem egy perccel jobb mérföldeket futottam.
Ne várd, hogy a kocsik több helyet adnak, csak azért, mert babakocsival vagy. Azt hihetnéd, hogy igen, de sajnos nem. Sokkal jobban kell figyelned, mint amikor egyedül vagy, mert a babakocsival nem olyan könnyű elugrani a nemtörődöm autósok elől. Néhány útvonalat felejts el, és koncentrálj azokra, ahol biztosan elférsz.
Ne legyen hosszabb a futás egy óránál. Akkor is, ha a gyereked szereti a kocsit, egész nap azért nem szeretne benne ülni. Nálunk 60-70 perc a maximum. Ha viszel játékot, az segíthet, de fontos, hogy valamilyen módon rögzítsd a kocsihoz, hogy ne azzal teljen a futás, hogy szedegeted a földről.
Ha elfutsz egy játszótérig, és ott megállsz egy kis időre, megduplázhatod az élvezetet – nemcsak a gyerek számára. Igaz, hogy a futásod kettészakad, de a mosoly, amit kapsz, mindenért kárpótol.