Futóanyák - akikre valaki(k) mindig nagyon-nagyon várnak

Nagyon büszke vagyok azokra az édesanyákra, akik elmesélték nekem, számukra mit jelent a futás anyaként és persze az összes többire is, akik ugyanezt csinálják nap mint nap, kicsi gyerekek mellett, hosszú évek óta!

Beszedics-Környei Andrea, 9 éves kisfiú és 6 éves kislány anyukája, a Turul Trail instant kör szervezője

A Decathlonban dolgozom 4 órában, összevissza hétvégén is. Így odaérek az óvodába ebéd után, és a rendszeres hétvégéi munka ellensúlyaként vannak szabad hétköznapjaim. Azért kezdtem futni, mert erősen túlsúlyos voltam. Hajnalban, fektetés után és a szabad délelőttökön járok futni. Mostanában nagyon változó, hogy hányszor. Tavaly bő 3000 km-t futottam, idén a Covid nem segített, csak 1800-nál járok, de sokat tekerünk, együtt járunk kungfura, időről időre eljutok úszni. Futással heti 5-6 órát töltök. Segítségül a férjemet hívhatom, aki szintén futó, barátokat, néha családtagokat.

Szívesen futnék többet terepen az ország különböző részein, de erre még picit várnom kell. A testmozgás természetes része az életünknek. Hogy biciklivel járunk suliba/oviba, hogy azzal ugrunk át a 15 km-re lakó nagyszülőkhöz… A kislányom még utánfutóban utazik, ő a család „lustája” egyelőre, de kisfiam imád túrázni, voltunk nemrégiben - hosszas mérlegelés után - egy 43 km-es körön is. Az, hogy futok, 3 év után már természetes, este néha megkérdezik, hogy megyek-e még futni, ha pedig reggel nem találnak az ágyban az apjuk mellett a nappaliba kuckóznak be és várják, hogy beessek izzadtan. Nekik így természetes. Erősen remélem, hogy a mozgás iránti szerelmem rájuk is átragad, és szerves része lesz az életüknek a hozzájuk legközelebb álló sport.

Prokopp Erzsébet, 4 és 6 éves kisfiú anyukája, a 2018-as Muzsla Trail 3. helyezettje

Most kezdek tanítani egy gimnáziumban informatikát, mellette otthonról végezhető programfejlesztési munkám van, ami rugalmasan beosztható. A szülések után 6 héttel kezdtem futni újra, kb. a gyerekek 1 éves korára kezdett egész jól menni, de már fejben nem igazán tudom komolyan venni. A futással kapcsolatos motivációm az volt, hogy kiszabaduljak otthonról, erdőben legyek, mozogjak, feltöltődjek.

Amikor a gyerekek óvodában vannak, akkor a nap folyamán jó esetben tudok időt szakítani a mozgásra. Hétvégente a családi programok az elsődlegesek, ha ebbe belefér a sport, akkor örülök. Így elég változó, hogy mennyit tudok edzeni. Nyáron jellemzően kevesebbet, kb. 5 órát hetente, tavasszal és ősszel 10 óra is összejött bringával együtt. A férjem a fő háttér, kölcsönösen támogatjuk egymást ebben. Szívesen indulnék a férjemmel még egyszer valamilyen több napos páros alpesi versenyen, mint például annak idején a Transalpine volt, de ez az ő sérülése miatt sem megvalósítható. A gyerekeink is nagyon szeretnek mozogni, élvezik, hogy erősek és gyorsak. Sokat vagyunk az erdőben, tudják mennyire kell vigyázni a természetre. Normális nekik, hogy anya, ha teheti mozog, remélhetőleg egyre többet tudunk közösen is.

Gyimesi Katalin, 10 éves fiú és 8 éves kislány anyukája, 2019-es amatőr tenisz női páros magyar bajnok

Testnevelő tanárként dolgozom fix munkaidőben. A gyerekek születése előtt is futottam, de valamivel kevesebbet, mivel akkor még mást is sportoltam. Hat héttel a szülés után már kint voltam a szigeten, csak egy babakocsit tolva. Egyszerűen jól esett a mozgás, amit szabadban végzek, mint mindig előtte is, a megszokott jó általános közérzet egyik elengedhetetlen forrása.

Egyedülálló anyaként mindenképpen nehezebb megszervezni a rendszeres futásokat, de nagyon ritkán fordul csak elő, hogy ne sikerüljön. Hogy mikor, az teljesen változó. Ha fel bírok kelni korán, akkor hajnalban. Ez mostanában elég ritka. Ha korábban végzek az iskolában, vagy lyukas órám van, megoldom akkor. Ha nem, marad az este. Heti 4-5 alkalommal futok. Ez nyáron inkább 6, iskola időben pedig inkább 4. Mellette heti egyszer amatőr teniszversenyekre járok, azt betudom résztávos edzésnek.

Pár napja este ránéztem az órára, fél 9 volt, mire megállapítottam: akkor ma már nem megyek futni. Erre kedvesen azt válaszolta kisfiam: „nem baj anya, nem kell mindig futni.” És megölelt, örült neki, hogy otthon maradok. Ettől függetlenül mindenképp átmegy a mozgás értéke, szeretete és fontossága. Sokat beszélgetünk is róla, és persze csináljuk együtt is. A kisfiam futott már velem panorámakört, a szigetre is többször jött velem futva, illetve rendszeresen kisérnek bringával vagy görkorival mind a ketten. Ezek a legjobb közös programok!

A cikk folytatását sok más érdekes tartalom mellett megtalálod a friss Runner's Worldben is!