A futó, aki sérült labdarúgóból lett UTMB bajnok

A legtöbbünk számára a sérülés maga a rémálom, ám ennek a katalán fiúnak, aki később, 2019-ben megnyerte a világ legnagyobb terepfutó-versenyét, az UTMB-t, inkább áldás volt. Térdsérülését követően kifejezetten javasolták neki, hogy a regeneráció érdekében az erősítések mellett kezdjen el futni a környező hegyekben. Ez volt az a momentum 2013-ban, amikor terepfutó karrierje lényegében elkezdődött.

Kiválóan működött a dolog, hiszen az állóképessége javult, viszont a futballra jellemző hirtelen irányváltások, sprintek, nem terhelték a szervezetet a gyógyulás időszakában. Ám a futás idővel nem csak a felépülést segítette, hanem teljesen új helyzetet teremtett Pau számára. „Elmentem futni és az érzés, amit megéltem, teljesen más volt” – mesélt erről az időszakról a spanyol bajnok.

Pau, aki a Barcelona melletti Sant Boi de Llobregatban nőtt fel, és jelenleg Andorrában él, rövidebb távokkal kezdett, de alig nyolc hónappal később már ultrákat futott. 2014-ben – csupán egy évvel futókarrierje kezdetét követően - hét győzelmet aratott, 80-100 km-es távokra koncentrálva. 2016-ban az Ultra-Trail du Mont Blanc TDS versenyszámát megnyerve addigi legjobb eredményét érte el.

Egy évre rá már az UTMB mezőnyében, a legnagyobbak között rajtolt és a 6. helyen ért célba a mostaninál még picivel rövidebb útvonalon. 2018-ban az UTMB CCC versenyszámán 3. lett, 2019-ben pedig végleg beírta nevét a terepfutás történelemkönyvébe, amikor megnyerte a 170 km hosszú, 10000 méter szintet tartalmazó versenyt. A kezdetektől vezetett és ezt a pozíciót képes volt megtartani végig, ami nem sok futó számára adatott meg az eddigiek során. 20 óra 19 perc alatt kerülte meg a Mont Blanc tömböt.

2020-ban a versenyt nem tartották meg, ám Pau úgy döntött, hogy csapatát segítségül hívva, önállóan lefutja a távot, nem titkoltan azzal a céllal, hogy 20 órán belül teljesítse. A projekt neve „Breaking 20” volt. Komoly kihívás volt ekkora távot versenytársak és valódi versenyhelyzet nélkül megtenni, végül bő 77 perccel kicsúszott a tervezett időből.

Így emlékszik vissza erre a futásra: „Amikor megnyertem az UTMB-t hivatalos verseny zajlott, voltak versenytársak, például ott volt mögöttem Xavier Thévenard (háromszoros győztes), és motivált voltam, mert győzni akartam. A Breaking 20 nehezebb volt, mert amikor elfáradtam, nem volt ott az a plusz motiváció, mint ami egy versenyen. Nincs más, csak a célidő. Ráadásul a 2020-as év őrült volt, koronavírussal, edzéssel, bezárással együtt...”

Azt mondja Pau, hogy az UTMB nem nehéz verseny, bár azt elismeri, hogy minden egyes lépés más és más, ezért teljesen eltérő például az országúti futáshoz képest, ahol a teljesítmény is jóval egyenletesebb lehet. Körülbelül heti 30 órát edz, a futás mellett kerékpározik és edzőtermi erősítéseket végez. Nem méri a futásteljesítményét és reggel szereti a hosszabb távjait futni. Önmagát sokoldalú embernek tartja. Azt mondja nem ő a legjobb lejtőfutó, sőt síkon is fejlődőképes, ám egyik műfajban sem ő a legrosszabb.

Azt vallja, hogy fontos küzdeni egy cél érdekében, de azt is tudni kell értékelni, amit már elért. „Az a törekvés inspirál, hogy minden versenyen fejlődjek, és a legjobb legyek, bár ez nem könnyű, és néha nem tudsz többet elérni, mint az előző versenyen. Ez az, ami előre visz.”