"A futás nemcsak a testem megmozgatására alkalmas, hanem a mentális jóllétemhez is nélkülözhetetlen"

Idén heti átlag bő 6 órát töltöttem futással. Átlag, tehát volt, amikor ennél jóval többet és volt, hogy kevesebbet. És természetesen mással is foglalkozom ezen kívül. A napok errefelé is 24 órából állnak, amelyek zsúfolásig teltek mindenféle tennivalóval, programmal, munkával és a futásaimmal persze. A gyerekeim 6 és fél és 3 évesek, így ők már – szerintem – az egyszerűbb eset kategóriába tartoznak. Szólnak, ha bármi kívánságuk van, a nagyobbik jelenlétet és nem felügyeletet igényel, mert már kellően önálló, a kicsi is jól elvan akár önmaga által kitalált elfoglaltsággal (játékkal). De nem volt ez mindig ilyen egyszerű, mint manapság…

Gyermektelen futóként - tisztán emlékszem - azt gondoltam, hébe-hóba futogatok majd anyaként. Az első fiam születése előtti utolsó két évem volt a legintenzívebb időszak. Mindent ki akartam még próbálni, minél több helyre eljutni, sokat futni, sokat versenyezni, sokat látni abból a világból, amiből – úgy véltem – anyaként kimaradok. És ezt tényleg halál komolyan gondoltam. Időnként futok 1-1 panoráma- vagy szigetkört, mondjuk heti 2-3 alkalommal, de ez a maximum.

Ennek ellenére a nagy fiam születése után hamar futócipőt húztam, a futásaim legfőbb célja kezdetben az volt, hogy kicsit kimozduljak, kiszellőztessem a fejem, fogyjak és végezzek némi testmozgást az egészségem érdekében. 13 hónapos koráig nem is igen voltak komoly vágyódásaim, bár addigra olykor szűk 3 órás terepfutásaim voltak már, de csak úgy finoman, kellemesen. Aztán mégis elkezdett belül mocorogni bennem valami újra és elkezdtem álmodozni ismét azokról a futásokról, amelyek már jóval komolyabb felkészültséget igényelnek. Talán én voltam a legjobban meglepve, amikor alig 8 hónappal később megfutottam életem legjobb Mátrabércét. A 21 hónapos, akkor még szoptatott gyermekem mellől mentem. Azt hiszem akkortájt fogalmazódott meg bennem az, hogy ha valamit szeretnél – akár futóként – és ebben kellő támogatást kapsz a környezetedtől, akkor az anyaság egyáltalán nem akadály. Sőt, hihetetlenül motivált tud lenni egy szülés után álló nő – ezt már több futó anyatársamnál tapasztaltam és persze elképesztő eredményekre képesek.

De pontosan hová is férhetnek bele az edzések az anyává válás után, különösen abban az időszakban, amikor még pici a gyermek – mondjuk 0-1 éves kor között?

Szerintem ez a legnehezebb időszak egy anya életében – ez persze szubjektív. Sőt ezen belül is az első 3-4 hónap, ami kritikus motiváció, pontosabban motiválatlanság szempontjából. A kialvatlanság elképesztően lerontja a fizikai és mentális állapotot. Tartósan kell minimális alvásmennyiség mellett sok szempontból a maximumot nyújtani és még futni is (?). A baba néhány óránként éhes, ha szoptatott és nem időre szoptatott, akkor egészen sűrűn szeretne az anyukáján lenni. Ebben a feladatában valóban nem tudja az anyát senki sem pótolni, de nem is baj, hiszen ha ebben az időszakban tudsz heti 2-3 alkalommal 30-40 percet kocogni, az éppen elegendő. Ezeket a futásokat nyilván érdemes a szoptatások utáni időszakokban megejteni.

A reggel „letudott” futás óriási lendületet ad a nap hátralévő részére. Ha már több gyerekes anyuka vagy és a gyerekeket össze kell rakni óvodára, iskolára (sőt magadat is), nyilván jóval korábban kell indulnod, mintha csak egy friss csecsemő várna otthon. Előző este sok mindent elő tudsz készíteni úgy, hogy mire megérkezel a reggeli edzésedből, már csak egy gyors zuhany várjon rád és indulhass is a többiekkel: ruhák kikészítése, reggelik, uzsonnák elkészítése (a sajátodat ki ne hagyd!), iskolai, óvodai holmik össze- és bepakolása. Így kb. reggel 6-7 között tudsz egy órát futni (attól függően ki hányra jár, és milyen távolságra kell fuvarozni, illetve apuka mennyit tud ebből vállalni). Ha sehogyan nem megoldható a reggeli futás, a délután, este még mindig ott van lehetőségként. Onnan is le lehet csípni 1-másfél órát alkalmanként.

A mai napig azt tartom a szabadtéri futással kapcsolatban, hogy a legjobb egy anyának, pláne, ha természetes, jó levegőjű környezetben van erre lehetősége. Elméletileg az otthonodból kilépve máris kezdheted a futást, nem kell órakezdéshez, nyitva tartáshoz, társakhoz, időjáráshoz igazodni, csak elhatározni és menni. Futni. Szokás mondani azt is, hogy nem kell hozzá semmilyen speciális eszköz, persze egy normális futócipőn kívül. Ez is igaz.

Ha „apuka” is futó, akkor nyilván vele is folyamatosan egyeztetni kell, tehát a futásaitokat össze kell hangolni. Mi az esetek többségében felváltva járunk futni, erre van lehetőségünk a hétköznapok során és általában hétvégén is. Könnyebbség, hogy nem minden edzésünk esik egy napra, így vannak edzésnapok, amikor akár a reggel, akár a délután (este) is választható. Illetve nyilván apuka és mindenki más egyéb elfoglaltságai (pl. a gyerekek különórái, ha vannak) is befolyásolhatják, az edzésre fordítható napszakot, időtartamot.

Ha apuka nem befogható – akármi miatt – olyan „beugró” személy ideális, akivel rendszeres a kapcsolat, érdemes hát további 1-2 embert a baba születésétől kezdve rendszeresen beszervezni, hogy több választási lehetőséged legyen, ha szeretnél futni indulni. A családtagok közül mindig azokat érdemes bevonni az életetekbe, akikkel te magad is jó kapcsolatban vagy. Annak hosszútávon nem sok értelme van, hogy olyasvalakitől kelljen szívességet kérned, akivel feszült a viszonyod. Ha közel, s távol sincs vállalkozó kedvű rokon (netán barát), akkor – a lehetőségek függvényében - érdemes legalább egy fizetős segítséget beszervezni a kezdetektől, hogy mire útnak indulnál, legyen mindig valaki, akire számíthatsz. Még egy lehetőség, ha a közösségi médiát segítségül hívod, és a lakóhelyedhez közeli anyacsoportokhoz csatlakozva összebarátkozol olyanokkal, akikkel idővel kölcsönösen tudjátok egymást segíteni ilyesfajta helyzetekben.

Ahogy nőnek a gyerekek, úgy lesz egyre egyszerűbb az életed futóként, úgy vállalhatsz egyre többet, egyre hosszabb távokat, úgy álmodhatsz egyre nagyobbakat. Ja és a gyermekedet, gyermekeidet nem éri hátrány azért, mert futni jársz. A szülői minta – a rossz is – ragadós, ráadásul, ha jól érzed magad – például azért, mert van lehetőséged rendszeresen kimozdulni, mozogni, saját magadra időt szánni – az mindenki számára előnnyel jár.

Persze ahhoz, hogy a futás beépülhessen a hétköznapokba, szükséges egyfajta szemléletbeli változás is, mert olykor tényleg piszok nehéz elindulni a hűvös, télies időben, megtenni az első fagyos lépéseket a sötét utcán. Erre az a javaslatom, hogy ezekben a nehéz időszakokban fogjatok össze páran, közelben lakó barátnők, anyukák és motiváljátok egymást, ha úgy könnyebb. Én speciel kifejezetten szeretek egyedül futni, mert kb. az egész napom azzal telik, hogy valaki beszél hozzám, valakire figyelnem kell, valamit csinálok, ami sokszor a másikért történik. Nekem megkönnyebbülés, ha van néhány órám, amikor lehetőségem van befelé fordulni, csendben lenni, elmélkedni mindenféle háttérzaj nélkül hétköznapi és nem hétköznapi dolgokról. Számomra a futás nemcsak a testem megmozgatására alkalmas, hanem a mentális jóllétemhez is nélkülözhetetlen, mással nem pótolható elfoglaltság. És mint ilyen, egészen biztosan mindig meg fogom találni az időt rá…