terepfutás,alapozás,futás tavasszal

408 órányi futóböjt

Forrás: Bodri Trail
Ennyi futás mentes időt töltöttem egyben az elmúlt időszakban. Tegnap reggel pedig ismét futócipőt húztam. És hogy vártam ezt a napot! Pedig csupán egy 5 km-es edzésem volt, könnyű intenzitáson. Annyira izgatott voltam már este, hogy alig bírtam elaludni. Pörögtek a gondolatok a fejemben, majd végre elszunnyadtam. És akkor hajnali 3-kor a macskánk kezdett nyávogni és játszani...

6 órakor végül próbáltam magam összeszedni és útnak indítani. Nehezen ment. Fejben kigondoltam, hogy melyik útvonalat futom. Aszfalton maradtam és alaposan túlöltöztem. Az emelkedőkön éppen csak kocogtam, néhol rázott az erős köhögés. Ugyan meggyógyultam az influenzából, de a köhögés lassan múlik. A pulzusgörbém kiugrásait jobbára ez okozta. Figyeltem a testemet, hogyan esik neki a futás ismét. Ismerős volt a mozgás, 17 nap alatt nagyjából alig-alig merül feledésbe a dolog. A keringésre kissé talán erősebb munka hárul, de ez az újbóli rendszeres edzésektől hamar rendeződni fog.

Január végére fejben kicsit mindig elfáradok. Hiába, na…huzamosabb ideig nem bírom a hideg, nyirkos levegőt, a sötétséget és a nehezebb terepkörülményeket. Ez minden évben így van, most is. Talán pont kapóra jött ez a kis kényszerpihenő. A tavaszba érkeztem vissza és az előrejelzések szerint már nem kell a tél keménykedésére számítani. Futás szempontjából az egyik legideálisabb időszak ez (az ősz mellett). Meleg, de mérsékelt idő, jókat lehet futni ezen a hőmérsékleten.

Nekem most folytatódik még az alapozás, versenyre először április második felében megyek. Mátrabérc trail. Addigra kéne összerakni magam. Annyira messze van, hogy még nincsenek kétségeim. Két könnyű hét után – gondolom – megkapom az első keményebb futásokat. Az első hosszabb hosszút. A bejárásokat is meg kell majd lassan tervezni, kevés az olyan szabad hétvégénk, amikor lehet durvulni. Az UTH útvonalat szeretném töviről hegyire megismerni. Nem teljesen új, mert az 50-et már futottam és egy további 25 km körüli szakaszt jelöltem pár éve. 3 részre bontva gondolnám végigfutni a versenyig. Nem bonyolítottam túl az év első felét. Csupán két versenyem lesz, de egyiken sem szeretnék lazázni. Mondjuk, az UTH olyan, hogy ha lazáznék rajta, akkor is nehéz lenne. Korábban évente 2-3 száz km körüli távot bátran vállaltam. Most már azért nem vagyok ennyire fickós. Meg tudom, hogy baromi sokat kivesz. Több hetet, pláne, ha komolyan odateszi magát a futó. És én szeretném odatenni magam.

terepfutás,alapozás,futás tavasszal
Forrás: Bodri Trail

Kapom hát újra a 10 órás edzésheteket, a sorozatterheléseket. Utóbbinál még mindig nincs komoly gyakorlatom, hogyan kajáljak jól. Azt vettem észre ugyanis, hogy a sorozat második, harmadik napjára a glikogénraktáraim eléggé lemerülnek. A hét negyedik edzésnapján 2 óra, másnap 3, végül másfél. Egyelőre ilyesmik voltak. Itt már baromi fontos, hogy mit és mennyit eszel. Igen, ezek már nem mennek tervezetlen kajálásból, meg csak vízből. Ezért is megyek újra és újra Éva (MacPherson Éva, egészség és táplálkozás terapeuta) előadásaira. Soha nem elég az a tudás, amit a (sport)táplálkozásról megtanított már eddig is. Most éppen az Étrend Tervező Futóknak programon voltam. A makrotápanyagokról volt szó, szénhidrátokról, fehérjékről és zsírokról. Miből mennyi és milyen minőség szükséges ahhoz, hogy a szervezet képes legyen optimális, illetve magas szintű teljesítményre. Azt gondolom, hogy olyan tudást oszt meg Éva, amellyel mindenkinek tisztában kéne lennie függetlenül attól, hogy sportol-e és mit. Sokan egyszerűen azt nem tudják, hogy milyen élelmiszerek tartalmaznak szénhidrátot és melyek felszívódó szénhidrátot, merthogy van, amiben van, de csekély (cukkini, brokkoli pl.), illetve van amiben van, de a mellette lévő magas zsírtartalom miatt mégsem szívódik fel (dió, mandula pl.) Én sem tudtam ezeket! Pedig családosként, anyaként egészen komoly felelősségem van abban, hogy a gyermekeim milyen ételeket fogyasztanak. Lehet persze olykor „bűnözni” meg fekete listás dolgokat fogyasztani, de nem képezhetik ezek a táplálkozásunk túlnyomó részét. Egyébként egyáltalán nem bonyolult ez a rendszer, mert hétköznapi élelmiszerekről van szó, olyasmikről, amiket valószínű egyébként is fogyaszt majd mindenki, csak nem mindegy, hogy mikor és mennyit. Én mindig találok újdonságot az előadásaiban, akit kicsit is foglalkoztat ez a kérdés, jó szívvel ajánlom a következő, márciusi szemináriumokat vagy akár a Táplálkozásról futóknak Facebook csoportot, amelyben izgalmas és nem mellesleg szép fogásokat is megoszt Éva.

A magam részéről még annyit, hogy a közel két évtizedes futómúltamból, csupán bő éve foglalkozom ezzel a kérdéssel komolyan, de összehasonlíthatatlanok a mostani, illetve az egykori táplálkozási szokásaim. A futás közbeni frissítésemről nem is beszélve. Jóval kevesebbet fogyasztok bármilyen hosszúságú és intenzitású futáson, amióta szinte mindig full-ra töltött glikogénraktárakkal indulok útnak.