Kutyás akadályfutás – verseny vagy buli? Így látja egy elit akadályfutó

A Hard Dog Race 2016-os indulása óta töretlen sikernek örvend az aktív életet élő kutyások körében, sajátos módon egyesíti az akadálypályás és a kutyás terepfutó-versenyek kihívásait. A kutya és az ember együtt győzi le az akadályokat, büszkeségük is közös és egy felejthetetlen élménnyel lesznek gazdagabbak.

Az elmúlt három évben a magyar versenysorozat óriási fejlődésen ment keresztül, átlépve az országhatárokat ma már Csehországban, Németországban és Lengyelországban is rendeznek versenyeket. Rengeteg embert mozgatnak meg ezek a futamok, az áprilisi Base versenyen több mint 1400 páros állt rajthoz, hogy leküzdjék a 6 kilométeres, 16 akadállyal nehezített pályát. Az őszi magyar Wild futam október 12-én kerül megrendezésre Egerben, ahol a táv már 12 kilométer és az akadályok száma 22-re emelkedik.

A kutyás akadályfutás sikere talán abban rejlik, hogy a hobbifutó gazdiknak tartalmas és komoly kihívást jelent, de profi és elit futóknak is csábító a pálya. Évről évre egyre komolyabb a mezőny és egyre kiélezettebb a verseny.

A Hard Dog Race-ről Tóth Ádám elit akadályfutóval beszélgettünk, aki 2018-ban vett részt először a versenyen és annyira magával ragadta a kutyás akadályfutás hangulata, hogy azóta már szervezőként van jelen minden versenyen. Ádám a Spartan Race hivatalos magyarországi nagykövete , a 2017-es Spartan Race Trifecta hétvége mindhárom számát (Sprint, Super és Beast) megnyerte Spártában.

hard dog race,kutyás futás,akadélyfutás

Hogyan indult a futókarriered? Emlékszel még az első versenyedre?
2000. április 22-én egy tájékozódási túraversenyre teszem "A" kezdeti dátumot, de előtte is jártam már mindenféle sportrendezvényekre. Az első akadályfutó (OCR - obstacle course racing) versenyem 2013-ban volt. Akkor és ott történt valami, ami megfogott és kitart a mai napig. Egyszerűen szeretem csinálni.

Mit szeretsz a legjobban a futásban? Mit ad neked, amit más nem?
Nekem a futás maga a szabadság. Amikor ÉN vagyok. A gondolataimmal, vagy csak a "nothing box"-szal a fejemben. Élvezem, amit csinálok. Van olyan, hogy bár tuti sok dolog történik körülöttem, de az rajtam teljesen kívülálló, nem nézem, nem érdekel. Máskor pedig minden egyes falevelet, követ megfigyelek, minden madárcsicsergést meghallok, gyönyörködöm a fákon átszűrődő napfényben.

Hogyan ismerkedtél meg a Hard Dog Race-szel?
A "humán" akadályfutás világában élek és egyszer szembejött ez a kutyás változat. Persze rögtön utánanéztem, utánakérdeztem ismerősöktől, mi is ez, meséljenek róla. Átgondoltam. Majd elvetettem a dolgot, mert nem volt kutyám. Az élet mégis összehozott Púza Andrással (A HDR megálmodója és alapítója) és csapatával, aminek nagyon örülök. Jó dolog egy jó társaság tagjának lenni.

Mennyiben más szerinted kutyával futni, mint egyedül? Milyen kihívásai vannak egy ilyen közös "munkának"?
Futottam már csapatban, vagy épp összebilincselve a társammal. Kutyával futni viszont teljesen más élmény. Nekem az elején nagyon fura, szokatlan szituáció volt. Egy megszokott mozgásforma, mégis kicsit más dinamikával és odafigyeléssel. Csak néztem és koncentráltam előre. Pontosabban előre és lefele: Káosz hátát illetve a pórázt, a hámot nézve, miközben pakolgattam gyorsan egymás után a lábam. Egy eddig ismeretlen, teljesen új, felhőtlen mosoly ült ki az arcomra. Magához a futáshoz és az ahhoz tartozó élményhez is rengeteget hozzátesz, ha van egy kutya ellőtted. Még az elején járunk a közös utunknak. Természetesen vannak nehézségek, amiken mindkettőnknek dolgozni kell. Például futás közben lassít, megáll, észrevesz vagy éppen kiszagol valamit. Megtöri a ritmust, hogy nem úgy, vagy arra megy, ahogy én szeretnék és ez külön figyelmet igényel.

Ha valaki még sosem futott kutyával, viszont ő maga már tapasztalt futó, mit tanácsolnál, hogyan fogjon neki a közös felkészülésnek?
Mindenképp ismerje meg a kutyát. Mérje fel, mire képes és győződjön meg arról, hogy alkalmas a versenyzésre, nem csak fizikailag, de mentálisan is. Legyenek közös élmények, tapasztalások. Össze kell szokni. Sok-sok együtt eltöltött idő és kilométer. Utána mehet az éles bevetés, a verseny, vagy csak a további élményszerzés, közös idő. Viszont egy „örömfutás” esetén, amikor nem az eredmény, hanem a részvétel a fontos, már pár alkalom elegendő ahhoz, hogy együtt tudjon futni ember és kutya. Jó példa erre, hogy a HDR-en menhelyes kutyákkal is szoktak futni önkéntesek, akik 4-5 közös futás után már magabiztosan állnak rajthoz.

Mi a tapasztalatod, eredményben / tempóban mennyit befolyásol, ha egy kutya a futótársad?
Tempóban nagyon meglepett, hogy tud húzni. Nem mondom, hogy csak emelgetni kell a lábam, de határozottan meggyorsítja az adott táv teljesítését. Ez egy kicsit szubjektív példa: Amikor én futottam egyedül (kutya nélkül) egy versenypályát, akkor a győztes páros egy 30 perces pályán 3 percet (azaz 10%-ot!) adott nekem. Ez azért beszédes szám.

Többször álltál már a Hard Dog Race versenyeken a célban és akasztottad a befutók nyakába az érmet, mit látsz, mit ad az embereknek és kutyáknak, illetve kettőjüknek együtt ez a verseny?
Egy versenyen mindig felfokozott állapotban érkeznek a célba a futók. Imádom nézni a hat lábú befutókat, és kicsit átélni velük az élményt. Együtt örülni, adni és kapni egy nagy ölelést. Mosolyognak a szemek. A kutyák hajtanának tovább. Nem mindig értik, hogy vége, nem kell tovább menni. Akik eljönnek egy ilyen rendezvényre, azok várják, milyen meglepetést hoz a következő kanyar a pályán. Célba érkezésnél felszabadulnak, kicsit megkönnyebbülnek. Megcsinálták! Együtt, közösen. Hat láb, két szív, egy büszkeség – ez a HDR jelmondata, amiben minden benne van.

Neked milyen terveid, céljaid vannak a Hard Dog Race versenyeken?
A verseny szervezése, háttérmunkái nekem nagyon bejöttek. Imádom ezt csinálni. A jövőben is aktív részese szeretnék lenni ennek a csapatnak. A pályákon eddig elő/utófutó voltam. Mentem a mezőny előtt felvezetőnek és seprűnek a végén. Egyedül, kutya nélkül. Szeretném kipróbálni a valódi HDR-érzést, hogy milyen lehet mindez kutyával. Továbbá szeretnék rendszeresen edzéseket tartani, ezzel segíteni a kutyákat és gazdikat a megfelelő közös felkészülésben, sérülésmentes sportolásban.

Egy tapasztalt futónak mennyire kell "tartania" a Wild versenytől? Lehet erre egy klassz buliként is tekinteni akár?
Két szemszögből nézhetjük a versenyt. Az egyik: ez egy nagy buli, az elejétől a végéig. Menet közben meg pláne. Nekem egy rendezvény ott kezdődik, hogy elindulok telekocsival a versenyre. És otthon ér véget, hogy otthon átgondolom, értékelem a történseket. Közben minden arról szól, hogy jó helyen vagyok, jó dolgokat csinálok, jó emberekkel vagyok körülvéve, énekelgetek (pálya közben nem!), élvezem az egészet. ÉLEK. Fontos tudni, hogy a HDR versenyeken nincs szintidő, így valóban azok is bátran elindulhatnak, akik egyszerűen csak végig akarják csinálni a pályát a saját – és kutyájuk – tempójában. A másik: aki eredményt szeretne elérni az tegyen érte - és bulizzon befutás után. Aki tart versenytől, a távtól, vagy az akadályoktól, az nincs felkészülve. Mi, profi versenyzők nem állunk oda a rajthoz úgy, hogy nincs minden kérdés megválaszolva fejben. A HDR-en induló hobbi futóknak azonban elég, ha a távra felkészülnek fizikailag és nyitottak mindenre, ami komfortzónán kívül van, legyen az egy vizesárokba ugrás, vagy egy sárban kúszás. Minden sportos, kutyás gazdinak csak ajánlani tudom ezt a kalandot, vágjatok bele!