Gyűlöltem, most mégis vágyom rá: ezért a futás az egyik mentsváram a koronavírus idején

Világéletemben sportoltam, a szülések után is pikk-pakk felépültem, és amint lehetett, edzettem. De futóalkatom sosem volt, és a hideg kirázott a sprintektől, vagy a komolyabb távoktól is. Nekem az aerobik, a spinning, a jóga, majd a funkcionális edzés, a súlyzózás és a rengeteg nyújtás váltak be, na meg a csoportos órák. Nem hittem, hogy valaha is futok majd.

Ám a pandémia átírta a dolgokat, és amikor felmerült, hogy ez bizony nem játék, és az edzőtermek bezárnak, őszintén megijedtem. Nekem kell a mozgás, különösen akkor, ha a #maradjotthont is betartom. De tudtam, ha nem edzek, azt tényleg a család bánja, a stresszfaktorom pedig az egekben lesz. Így még a boltok bezárása előtt vettem magamnak egy "új" futócipőt, mert jobbank láttam a lábamat nem kínozni az otthonival, amit a diplomázásomkor vettem. 12 éve...

A kondim nem volt rossz, a futócipőm neonszínben világított: úgy éreztem, minden adott az edzéshez. Két kisgyerek és egy homeoffice-ban lévő férj mellett ez a mozgásforma maga a tökély; a kora reggeli órák, a déli alvásidő és a délután is válaszható: csak el kell indulnom. Persze legtöbbször ez a legnehezebb.

Azt hiszem, tényleg sokat számít, hogy mozgásban vagyok, és kardióedzéseket is végzek, mert az első futás nagyon sok mindent meghatároz. Féltem tőle, hogy száz méterenként kiköpöm majd a tüdőmet, az asztmám miatt nagyon befulladok, de nem így lett: két pici sétával teljesítettem a 30 perces futóedzést. És szuperjól esett!

Bár a heti 2-3 futásom mellett szerepel jóga, TRX, erősítés az otthoni edzéstervemben, a futásaim azok, amik igazán az enyémek. Ha nincs a járvány, szerintem sosem jutok el ide, most viszont itt tartok, és boldog vagyok tőle: jól esik reggel lefutni 5K-t, most ez az a szám, amit igyekszem szépen teljesíteni. 6 hete futok, gyakorlatilag a nulláról kezdtem, és eszembe sincs túlterhelni magam, és azt sem akarom, hogy megutáljam az edzést, amit végre megszerettem.

És a vicc az, hogy nem is erdőben vagy vízparton vagyok, ahol biztosan fantasztikus lenne, és nem is egy csapattal, akik egészen biztosan ösztönéznének - csak a házak között, a környékbeli mező mellett, a szándóföldek közelében. De már ez is feltölt, megnyugtat, felpörget, kikapcsol - és formában tart.

Mert szerintem mondhat bárki bármit, egy ilyen időszakban irtózatosan nagy szükség van arra, hogy legalább magunknak megfeleljünk.

Mindössze azért írtam ezt a pár sort, hogy ha eddig vaciláltál azon, elkezdj -e végre futni, csak bíztatni tudlak. Még akkor is, ha nem szeretsz futni. Hidd el, ez változhat - csakis kellő kitartás, önismeret, és persze helyes edzésterv kell hozzá. Ki tudja, meddig élünk még bezárva - egy idő után az is eljut oda, hogy kell VALAMi, ami megmozgatja, aki eddig nem tette.