Körbe-körbe karikába - Szasza futott 2 órát a Sixárdon

Kétféle versenytípus van. A klasszikus versenyszámoknál adott egy táv és azt kell lefutni. Célba érkezéskor pedig lesz egy célidő, azaz „X” idő alatt futottam le a távot. A versenyek másik típusa, amikor adott időre szerveznek versenyt. 1-2-4-6-12 vagy 24 órára, de akár ennél hosszabb időre is találunk ilyesmi erőpróbát. Az idő adott, a futónak pedig ez alatt kell minél nagyobb távot megtennie. Ilyen típusú versenyeket jellemzően 1-2 kilométeres körpályán szerveznek.

Előnye, hogy kiszámítható az infrastruktúra, a frissítés, sűrűn adottak a szurkolótábor buzdító szavai és a pálya is viszonylag ismerőssé lesz, úgy a 2. körtől. Hátránya leginkább az ismerős pályából adódik, és azok kanyaraiból. Monoton az egész, semmi izgalom nem ér a futott km-eken át, elunod magad. Illetve az is hátránya még, hogy a népesebb versenyeken sokan futnak egyszerre a relatíve kicsi pályán körbe-körbe, a lassabb és a gyorsabb futók mindenképpen találkoznak, és olykor előfordul, hogy egymást akadályozzuk futás közben.

A maratoni felkészülésem utolsó heteiben időszerű volt egy hosszabb felmérő futás. Tudni szerettem volna, hol állok, mit bírok el és mit nem. Klasszikus maratoni felkészítő szakirodalom szerint ilyenkor kell egy 32-35 km-es futás egyenletes tempóban. Nekem a hosszabb 35 km-es futás egy hete megvolt, igaz terepen, így most arra voltam kíváncsi, hogy steril körülmények között hogyan viselem 2 órán keresztül a tervezett tempót, ami a maratoni álomidőhöz szükséges.

Az eredeti terv a 4:15-s tempó belövése volt és ebben zakatolni, illetve az utolsó negyedben gyorsítani kicsit egészen a dudaszóig. A körpálya távja 1021,5 méter volt, körönként 6 db derékszögű kanyarral. Mivel az óra GPS-e ilyen körpályákon jellemzően csal, így az órára nem lehetett alapozni a tempóbelövést. Maradt az érzés, no és persze az a pulzus, amit feltételezhetően elbírok 2 órán keresztül.

Eldördült a rajtpisztoly, elindultak a lábak, hamar rátaláltam a tervezett tempóra, amit nem neveznék utazónak, inkább amolyan határfutásnak éreztem, a vége felé legalábbis mindenképpen.

S akkor felmerül a kérdés (még bennem is), mire lehet (lehetett volna) gondolni ugyanazon pályán 27 körön keresztül? Én leginkább befelé figyeltem, számoltam, koncentráltam, néztem a futótársaim mozgását, hogy ne zavarjuk egymást. Figyeltem a frissítést, hogy ne rontsam el, figyeltem a kanyarokban, hogy ne lépjek félre és a helyenként rossz minőségű aszfalt kötötte le minden figyelmemet. Volt egy cél, egy feladat, amit szerettem volna megoldani, nagyjából kizárva minden élvezeti értéket.

Több mint 27 kör, benne 140 darab kanyarral. 28.25 km lett a 2 órás futás eredménye. Alapvetően jó futásnak értékelem, mégis az utolsó pár kör érzései alapján reálisabb térbe kerültek a maratoni álmaim. Még plusz 14 km vár majd a maratonon, egyelőre szerintem nem realitás, hogy végig bírom ezt a tempót. Persze úgy állok majd a rajtnál, hogy 3 óra a terv, de mint ahogy eddig is nagyjából percre pontosan meg tudtam saccolni, mire lehetek jó, elkezdtem elengedni a 3 órás célidőt. 3:03 a tippem és akkor abba mindent beletettem.

Függöny.

Eredmények itt (az eredmények menüpont alatt).