„Mi ez, ha nem egy életre szóló kaland!” – mondja Koller Gábor, aki a napokban teljesítette az Országos Kéktúrát

Koller Gábor lett a 7220-ik teljesítő az Országos Kéktúra történetében. A fotóit elnézve és az élményeit megismerve, ezen a zord téli napon is kedvünk szottyanna összepakolni egy zsáknyi holmit és nekivágni a kéksávnak az ország nyugati határában. Vagy mégsem? Gábor teljesítésének történetével kapcsolatban két dolog jutott eszembe: 1. Legyél tényleg nagyon-nagyon elszánt. 2. Legyen humorod!

Egy dolog, amit szeretnék kiemelni, a Kéktúra egy túra, amit a többség gyalogolva teljesít, vagyunk néhányan futók, aki pedig futva, de ezért nem vagyunk más emberek: a célunk közös, az utunk közös, egy újabb bélyegzés mindegyikünknek újabb motiváció, de mind máshogy éljük meg ezt a kalandot, talán egy kicsit gyorsabban szedjük a lábunkat ennyi a különbség – kezdi Gábor a beszélgetést.

Hogyan jött az Országos Kéktúra ötlete?

Évek óta a bakancslistám egyik fő eleme a Kéktúra teljesítése, de mindig nagy falatnak tűnt futva. Folyamatosan keresem az újabb és újabb kihívásokat az életemben. A mostani pandémia alatti időszakban egy olyan cél, mint a Kéktúra teljesítése nagyszerű kihívásnak tűnt, hiszen feltölt motivál kikapcsol és pozitív irányba viszi a napjaim. A tervem kezdetben a kikapcsolódás és a kitartásom fejlesztése volt, végül egy óriási élmény lett, amellyel sikerült a külvilág felé is pozitív üzenetet továbbítanom.

Milyen felkészültséggel vágtál neki?

6 éve kezdtem bele a futásba előtte más sportok érdekeltek, majd 2019-ben lettem Maráz Zsuzsi tanítványa, azóta veszem komolyabban ezt a sportot. Nagy célokkal vártam a múlt évet, az első 100 km feletti terepfutásomra és több nemzetközi versenyre is készültem, mivel ezek elmaradtak elkezdtem a Kéktúrát, kezdetben az edzések mellett, majd egy idő után, már csak a kéken futottam.

Melyik feléről indultál?

Fontos szempont volt számomra, hogy a Kéktúra füzet szerint hivatalosan haladjak, ezért Írott-kőtől kezdtem és Hollóházán végeztem. Minden alkalommal ott folytattam a futást, ahol legutóbb befejeztem. Talán 1 méter sem maradt ki pontosan odafigyeltem az apró részletekre (nevet).

Milyen hosszú szakaszokat tettél meg és milyen időközönként?

Kezdetekben csak hétvégenként futottam 25-30 km körüli szakaszokat, majd megjött a kedvem a nagyobb távokhoz és pár 50-60 km közötti futás is összejött. Hamar rájöttem viszont, hogy a hosszú futások alatt kevésbé van kedvem a kék útvonala közelében található látványossághoz kitérni, ezért maradtam a 30-40 km közötti távoknál hiszen ez az egész az élményekről szólt, ezért szerettem volna őket át is élni. Ami ez elejétől fontos volt, hogy nem futok soha sötétben, hiszen akkor semmit sem látok abból, amerre még sose jártam.

Volt logisztikai segítséged? Hisz minden alkalommal A-ból B-be kellett eljutnod, majd onnan haza…

Pontosan rátapintottál a lényegre a Kéktúra legnehezebb része a logisztika. Ami biztos a vidéki volánbusz és vonatközlekedés nem egyszerű. Sok esetben maga az utazás befolyásolta, hogy mekkora távot tudok aznap lefutni, mert haza is kell onnan jutni. Volt, hogy A-ban kezdtem, B-ben fejeztem be, de az autó C-ben volt, mert így volt a legjobb a közlekedés. Szerencsésnek érzem magam, mert a közösségi médián keresztül rengeteg ember felfigyelt a teljesítésre és a helyi lakosok, futók több alkalommal segítették is az utam akár utazásban, akár frissítésben vagy éppen csak velem tartottak.

Milyen holmikra volt leginkább szükséged az egyes szakaszokon, kvázi mi lett a kötelező felszerelésed?

Az ruházatot leszámítva, amit az éghajlat befolyásolt fixen ugyanazokat vittem magammal. Nyáron csak a futó ruhában utaztam, télen viszont váltó ruhát is cipelni kellett, mert sok esetben az autót nem a végponton, hanem egy közeli városban hagytam a logisztika miatt, és a buszra sokat kellett várni.

Melyik tájegység volt a kedvenced és melyik volt az, amin alig vártad, hogy túljuss?

Nagyon nehéz megmondani, hogy mi volt a kedvenc. Nyáron a kietlen mezők és a monoton egyenesek, majd a csodálatos fennsíkok, a magas hegyek, a ködös erdők és a végén a bokáig érő hó is eszméletlen élményt adott. Ha választanom kellene akkor talán a top 4-be a Bakony, a Bükk, Aggtelek és Zemplén kerülne be. Olyan helyszínt pedig, ami nem tetszett nem tudok mondani, inkább olyan helyzetet. A nyakig érő sarat nem szerettem. Sirok-Szarvaskő között egy 20 km-es szakaszon 18 km-en át bokáig érő sárban haladtam, örök emlék marad, de ott nagyon vártam a végét.

Voltak társaid, akik csatlakoztak hozzád 1-1 szakaszra?

Május elején egy pilisi futás alkalmával megemlítettem Csabi barátomnak, hogy lenne-e kedve egy ilyen futókalandhoz, örömmel igent mondott. Sajnos az eltérő munkaidőnk, miatt végül nagyjából a Kéktúra felét sikerült közösen teljesíteni, a többit külön. Hamarosan Csabi is végez. Egyes szakaszokra leutaztak haverok, ismerősök, de több esetben csatlakoztak helyi futók is, ami külön öröm hiszen kisebb extra kitérőkkel megmutattak olyan látványos helyeket, amiket biztos nem találttam volna meg magamtól. Örülök, hogy sok új emberrel megismerkedtem és köszönöm, hogy velem tartottak így utólag is. Külön kiemelném, hogy az első és az utolsó szakaszt is 1-1 helyi futóval teljesítettem.

Pontosan hány alkalommal indultál el és hány órát töltöttél ezzel az elfoglaltsággal az elmúlt hónapokban?

Pontosan 37 alkalommal, főként hétvégi napokon teljesítettem az 1160 km-t, ami valójában inkább 1260 a sok kitérő miatt, de ezt ki számolja (nevet). Az aktuális futások nem vittek el sok időt, inkább az utazás volt minden esetben nagyon hosszú, 1-1 alkalommal akár 2-3 órát autóval utaztunk, majd még busszal vagy vonattal a logisztika miatt és ugyanennyit vissza. Természetesen jobb lett volna ott aludni és másnap folytatni, de a 2020-as évben sajnos ez ugye lehetetlen volt. Most egy kicsit furcsán is érzem magam, hogy nem kell 300 km-t vezetnem ahhoz, hogy fussak 30-40 km-t, de hiányzik is a hétvégi újabb és újabb felfedezés.

Gondoltad volna, hogy ennyi ideig fog tartani?

Ezt pont megfordítanám igazából örülök, hogy ennyi idei tarott. Nem akartam rohanni, aminek az lett az eredménye, hogy nyáron 30 fokban kezdtem Írott-kőnél, majd a Zemplénben -10 fokban 40 cm-es hóban fejeztem be Hollóházán. Természetesem közben a munkám is közbeszólt, 2 hónap teljesen kimaradt.

Következő cél?

Hamarosan folytatom a Rockenbauer Pál Dél-Dunántúli Kéktúra szakaszon, majd azt követi az Alföldi Kéktúra is.

Fussátok át a Gábor kalandjairól készült galériát, csodaszép fotókat is találsz köztük és ha belegondolunk mindez karnyújtásnyira van tőlünk!