Karanténnapló Svájcból - Kertész Kata terepultrafutó mesél

Sorozatunk legújabb részében Svájcba kalauzolunk, amiről - bár a hazai sajtóban olvastunk hideget-meleget - a leghitelesebb forrás mégiscsak az ott élők szava.

Kertész Kata és Szigeti Csabi két éve költöztek Lausanneba, a Genfi-tó parján fekvő svájci városba. Kata tanár, Csabi szoftvermérnökként dolgozik és mindketten a hegyek szerelmesei: Európa szerte számos terepultrán indulnak rendszeresen. Katát kértem meg, hogy beszéljen kicsit a hétköznapjaikról, a jelenlegi életükről, futásról, törölt versenyekről – szóval mindazon témákról, ami nálunk, itthon is átszövi a futók mindennapjait.

Kérlek, mesélj arról, hogy áll most nálatok a koronavírus-helyzet, hiszen annyi mindent olvasunk az itthoni sajtóban Svájcról is!

Svájc meglehetősen független kantonok szövetsége, így a járvánnyal kapcsolatos intézkedések is akár kantonról kantonra eltérhetnek. Mi a Genfi-tó partján, Lausanne városában élünk, Vaud kanton fővárosában. Ez egyébként a harmadik legnépesebb kanton, körülbelül 750 ezer lakosa van. A statisztikák alapján itt van a legtöbb fertőzött az országban, a jelenlegi adat szerint kb. 4000 fő. Az országban összesen már valamivel 20 ezer fő felett van a regisztrált fertőzöttek száma, ebből 641 fő elhunyt.

Lausanne lakosságának egyébként több mint 40% külföldi állampolgársággal (is) rendelkezik (a legtöbben portugál, francia, olasz és spanyol), valamint itt van az Olimpiai Bizottság, a Nemzetközi Sportdöntőbíróság és körülbelül 55 nemzetközi sportszövetség székhelye. Januárban a 2020. évi téli ifjúsági olimpiai játékoknak is a város adott otthont, ami a világ minden pontjáról ide vonzotta a fiatal sportolókat, sportszakembereket. A nemzetközi "mozgás" tehát alapvetően nagy, sokat utaznak az emberek, sok nemzet kerül egymással kapcsolatba itt.

Akkor tehát a különösen nagy jövés-menés miatt kicsit speciálisabb helyzetben vagytok, mint például Magyarországon egy hasonló lélekszámú település. Konkrét szigorító intézkedéseket vezettek már be nálatok?

A jelenleg érvényben lévő intézkedések szerint kijárási tilalom nincs, csak ajánlásként fogalmazódik meg, hogy csakis akkor hagyhatod el az otthonod, ha bevásárolni, valakinek segíteni, orvoshoz vagy gyógyszertárba mész, illetve - ha a távmunka nem lehetséges - munkába. 65 év felett pedig ugyanez "erősen" ajánlott. A várható élettartam egyébként Svájcban az egyik legmagasabb a világon, a 8 és fél milliós lakosságból másfél millióan 65 év felettiek, tehát különösen veszélyeztetettek.

Ezen kívül 5 embernél többen nem gyülekezhetnek nyilvános helyen és a 2 méter távolságot tartani kell egymástól minden esetben. A rendőrség felügyeli a köztereket, pénzbírságot is kiszabhat. Az iskolák, szórakoztató- és szabadidős egységek, valamint az olyan szolgáltatások, ahol fizikai kontaktus van (pl. fodrászat, kozmetika, tetováló szalon, masszázs) már 2 hete bezártak. Gyakorlatilag csak az élelmiszerüzletek és a gyógyszertárak vannak nyitva, az éttermek kiszállítással dolgoznak. A határokat is lezárták, csak munkavégzés, illetve valamilyen nyomós indokkal léphetnek be az országba nem svájci állampolgárok vagy azok, akik tartózkodási engedéllyel nem rendelkeznek. Mindez egyelőre április 19-ig van érvényben.

A munkáltatótok elrendelte már a homeoffice-t, vagy még be kell járnotok dolgozni?

Ahogy említettem, kijárási tilalom egyelőre nincs, de folyamatosan terítéken van a kérdés a sajtóban, illetve a döntéshozásban. Mi otthonról dolgozunk, 3-4 naponta eljárunk boltba és naponta futunk vagy sétálunk egyet. A jelenlegi helyzetben ez azt jelenti számunkra, hogy autóval sem megyünk semerre, ha mozgunk, akkor csak "ajtótól ajtóig", többnyire olyan helyeken, amiket jól ismertünk eddig is.

Említetted, hogy sportolni ki tudtok még járni – ilyenkor milyen szempontok alapján választotok terepet ehhez?

Szerencsére az otthonunktól párszáz méterre már erdős területek, kisebb-nagyobb ösvények, parkok találhatóak, így megoldható az is, hogy egyáltalán nem vagy csak nagyon kevés emberrel fussunk össze. Ilyen utcai találkozásnál nagyobb ívben kerüljük egymást, tartjuk a távolságot, sokszor egymásra is mosolyogunk az utca ismeretlen járókelőjével ezen a másik felé tett "figyelmességen". Csabi amúgy sokszor késő este megy futni, akár éjfél után, így aztán tényleg senkivel nem találkozik. Mi úgy érzékeljük, hogy az emberek nyugodtak, bíznak a svájci államban.

Nem furcsa ennyire a lakásban tölteni az egész napot? Én a saját bőrömön érzékelem, hogy néha azt érzem, hogy megőrülök – és alig várom azt a napi 1 órát, mikor kiszabadulhatok a négy fal közül.

Ami a bezártságot illeti mindketten jól viseljük eddig, és ebben természetesen a friss levegőn végzett napi mozgásnak óriási szerepe van. Én sokszor futóeseményeken is - általában egy jó kis suhanós, tempós lejtőn tör rám az érzés - belekiabálnám a világba, hogy ez "a szabadság", most ezt hatványozottan érzem is, amikor kimegyek a lakásból.

Van, ami hiányzik ebben a rendkívül szürreális élethelyzetben?

Ami a legjobban hiányzik az a sok séta, eljutni A-ból B-be: gyakorlatilag mindig, mindenhova gyalog járok a városon belül. Mozgásformák közül még az úszás az, amit szeretek és hetente űzök is, és ami most nem lehetséges. Az uszodák ugye zárva, a Genfi-tó pedig még nagyon hideg. Bár jógázni lehet otthon is, a közösség, amelynek tagjai vagyunk, szintén nagyon hiányzik. Szeretem azt a rutint, ami egy-egy közösségi jógára vagy pilates órára járás érzése ad.

Online edzéseket kipróbálsz most, hogy otthonról tudj edzeni?

A jógastúdió, ahova járunk megosztott ingyenes tartalmakat, illetve már "élő" órákat is tart, ezekből szemezgetünk és építjük be a hétköznapokba. Jó lett volna, ha egy kicsit tovább tart a sífutó- és sítúra szezon is. Ami most változott az az, hogy többet ülök a görgőn otthon és a lépcsőzést, ugráló kötelezést építem be az edzésekbe. Az edzések napi rutinját próbálom tartani, óvatosan és alacsonyabb intenzitással edzek.

Lelkileg hogy élitek meg ezt az egészet?

A terepfutás adta nagy szabadságérzéssel, a mozgás szeretetével "ellentétes" oldalon áll a másik szenvedélyem: az olvasás. Ehhez pont elég a kanapé egyik sarka, egy jó könyv meg egy bögre kávé is. Úgyhogy most még többet olvasok és tanulok számomra érdekes témákról, ez lelkileg nagyon sokat ad és pozitívam élem meg. De persze minden éremnek két oldala van. A szomszéd utcában van a kanton legnagyobb kórháza, így nyitott ablaknál vagy teraszajtónál sokszor halljuk a mentők, mentőhelikopterek hangját. Én sokszor futok zenével, de mindig olyan hangerővel csak, hogy érzékeljem a külvilág zajait is. A minap például annyira összeszorult a szívem, amikor megint - már aznap sokadszorra - hallottam a mentőhelikopter hangját, hogy maximum hangerőre állítottam a zenét, hogy ne halljam. Hirtelen a kiszámíthatatlanság, bizonytalanság, düh érzése egyszerre csapott le rám, még tempón is gyorsítottam. Úgyhogy a hirtelen megváltozott valóság mentális részére is igyekszem figyelni, mert akarva-akaratlanul is beszivárog a tevékenységeinkbe.

Bár tudom, hogy ti az igazi szerelem-futók vagytok: nem a versenyzés, hanem az élmények miatt látogattok el rendszeresen Európa különböző, szebbnél-szebb terepfutó versenyeire – de nem vagytok csalódottak, hogy most minden hasonló eseményt töröltek? A motivációtok töretlen?

Nekem a terepfutás nem elsősorban a teljesítményről szól. A számok, a versenyzés világa csakis a saját magam mércéjéhez viszonyítva érdekel. A szépségét elsősorban nekem az új tájak, ösvények felfedezése adja, a legkülönfélébb érzelmek megélése egy-egy hosszabb út során, a saját korlátaid megismerése, a futóközösséghez tartozás különböző formái. Nincs olyan verseny, amit nehezen engednék el, valójában a napi mozgás, edzés az, amit úgy élek meg, mint egy-egy verseny, kihívás "eleje", a konkrét verseny pedig a "vége". Egyáltalán nem vagyok motiválatlanabb, sőt, tele vagyok ötletekkel arra az esetre is, ha esetleg hosszabb távon nem lesznek tömegrendezvények. Már a bakancslistánkon van egy ideje több hosszabb kihívás is itt a közelünkben. Szeretnénk például megtenni az ikonikus Haute Route (Magas Út) nevű útvonalat futótúrázva, ez egy Chamonix (Franciaország) és Zermatt (Svájc) között húzódó kb. 200km-es út, amit télen sítúrázva, nyári verzióját pedig futva, túrázva is meg lehet tenni. De kinéztük már a a Via Valais meg a Via Alpina nevű útvonalat is, az utóbbi egy Svájcot keresztülszelő 390km-es túraút, az előbbi pedig Valais kanton legszebb hegyvidékein visz át. Szeretem a futóeseményeket, de ez a legkevesebb, amit jelen helyzetben el tudok engedni.

Örök optimistaként te hogy tekintesz a vírus utáni időszakra? Megváltozik majd az emberiség hozzáállása a környezethez, jobban vigyázunk majd a világunkra, értékeljük majd az apró, eddig természetesnek vett, hétköznapi dolgokat?

Amit tényleg őszintén remélek, hogy több figyelmünk marad: magunkra és másokra, a természeti környezetünkre. Amatőr futóként átgondoljuk a "miértünket", még őszintébben értékeljük majd a futás adta szabadságérzetet függetlenül mindenféle számadattól. És hogy a világ mennyire változik meg a járvány lecsengése után? Nehéz elképzelni. Egy pár hete a mostani helyzet is teljesen abszurdnak tűnt szerintem mindenki számára. Elővigyázatosság, éberség, óvatosság, figyelmesség - ezekből remélem többet viszünk magunkkal a "jövőbe".