"Ez egy totál komfortzónán kívüli tapasztalat" - karanténnapló Angliából

Már tudjuk, mi az aktuális helyzet Milanóban (Olaszország), Odense városában (Dánia) és Göteborgban (Svédország) – most pedig lássuk, Angliában hogyan telnek egy hobbifutó mindennapjai a koronavírus idején?

Száva Kinga Rickmansworth településen él és programozóként dolgozik, szabadidejében pedig terepultrázik Európa különböző részein.

Milyenek a körülmények jelenleg nálatok, az angliai kisvárosban, London közelében?

A betegség számszerűsíthető adatai exponenciális görbéken futnak nálunk is felfelé – a kérdés, hogy a Mount Everest lesz a végén a csúcs, vagy megússzuk egy középhegységnyi tetőzéssel – ha élhetek egy ilyen terepfutóhoz illő hasonlattal.

Néhány napja, március 27. óta hivatalos, hogy a brit miniszterelnök – akinek néhány hónapja még a Brexit végrehajtása volt a legnagyobb problémája – maga is koronavírus-fertőzött. A kormány a vírus kirobbanása után elég ambivalens intézkedéseket hozott, de múlt hétfőtől kijárási tilalom hatálya alá helyezték az egész országot.

A gyakorlatban persze valójában már hetek óta élnek így a családok, annak ellenére, hogy a vezetés csak később rendelte el ezeket az korlátozásokat. Bevásárolni és gyógyszertárba ki tudunk menni és naponta egyszer kiengednek futni vagy bringázni is, de ismerőseinkkel nem találkozhatunk természetesen. Az utcákon rendőrök járőröznek és oszlatnak, ha kell; a postás a csomagok kikézbesítésekor már két hete csak csönget, maga írja alá az átvételi elismervényt helyettünk és a pakkot tisztes távolságból csak leteszi a küszöbre.

Programozóként tudsz home office-ban dolgozni, vagy még be kell járnod?

Negyedik hete dolgozom már itthonról, szerencsére a munkám és a munkáltatóm is flexibilis volt ez ügyben. Hivatalosan az irodánk csak két hete zárt be, de korábban már engem és több kollegámat is megkértek, hogy végezzük otthonról a feladatainkat, így „őrzik” a működő termékeket (pénzügyi rendszert fejlesztő cégnél dolgozom).

Általánosságban milyen a hangulat? Az emberek komolyan veszik a veszélyhelyzetet? Nálunk, Magyarországon egyelőre laza a fegyelem sok esetben a lakosság részéről.

A polgárok nem igazán bíznak az itteni egészségügyi rendszerben, rengeteg vita és politika övezi itt is, akár csak otthon, Magyarországon. Mivel az angolok jó és rossz értelemben véve is igazi különcök, de szeretik a ’Keep calm and carry on’ mentalitást, jó ideig tényleg nem lehetett pánikot érezni itt, ami nekem néha túl laza is volt. Mára ez persze megváltozott, mindenki igyekszik a szabályok betartásával elősegíteni, hogy közösen túllegyünk ezen.

Ami nagyon szimpatikus viszont, hogy itt párszáz fős regisztrált betegszámnál sem hitegettek minket, hogy ez valós képet ad a betegségről, hanem március elején kerek-perec kimondták: 10-14 hét innentől a csúcs, készüljünk lelkiekben.

És sikerült felkészülni lelkiekben? Hogy bírjátok a szobafogságot?

A bezártságot egyelőre jól, mert szerencsére több szobánk van, így egy nagyobb térben mozgok és dolgozom. A párommal kommunikálhatok és van egy cicám, aki igazán boldog, hogy egész nap együtt lehetünk és végre nem marad egyedül napközben.

Közösségi futások frontján milyen korlátozásokat vezettek be nálatok?

Az Angol Atlétikai Szövetség múlt hét előtti héten tanácsolta minden klubnak es futóközösségnek az edzések felfüggesztését – ezt az általam követett és látogatott egyesületek mind meg is tették. Néhány egylet, klub már ennél is korábban, magától lemondta a tervezett eseményeit.

De futni még ki tudtok menni?

Igen, abszolút és megyünk is, amennyit csak lehet. Én kijárok futni is és sétálni is a párommal. Fontosnak tartom, hogy a lehető legnagyobb körültekintéssel tegyem mindezeket: legtöbbször naplemente környékén és a kevésbé forgalmas részekre megyek, minimalizálva ezzel a lehetséges kontaktust másokkal.

Használsz emellett valamilyen speciális védőeszközt edzéshez?

Csősállal takarom a számat és van nálam kesztyű is legtöbbször. A zsebemben pedig ott lapul a kézfertőtlenítő is, mivel sok kis kaput kell nyitogatnom a terepútvonalon, ahol futni szoktam – minden alkalommal megtisztítom a kezem 1-1 nyitás után.

A futás mellett edzel otthon is valamit most, hogy a nap nagy része a négy fal közé zárva telik?

A páromnak van bringás edzőgörgője – és bár a járvány kitörése és a bezártság előtt sose gondoltam volna, hogy eljön az idő, hogy felülök rá, de ez is megtörtént, ráadásul élvezem is. Emellett a személyi edzőm Skype-on keresztül nyír ki rendszeresen erősítő edzéssel és a pilates óráit is már online tartja. Elkezdtem korábban egy 3 hónapos mobilitás tréninget, ez javában zajlik már: ez a gyakorlatban egy reggeli átmozgató tornát és heti két célzott mobilitási edzést jelent.

Nehezebb vagy könnyebb összeegyeztetni az edzéseidet most, hogy gyakorlatilag az egész életed egy térben zajlik – munka, magánélet, étkezés, sport?

Nekem, azt mondhatom, pozitív hozadéka ez a bezártságnak: amióta itthonról dolgozom, kiegyensúlyozottabb az edzés rendszerem. Emellett még kiemelném, hogy az itthoni munka miatt kevesebbet ülök, jobban variálom, hogy milyen pózban dolgozom. Gondolj bele, ezt egy irodában azért nehezebben oldja meg az ember. Nekem ez személy szerint nagyon fontos, mert derékfájdalmakból és sérülésekből épülök épp fel és a legnagyobb ellenségem az ülés, főleg, ha hosszú ideig vagyok ugyanabban a pozícióban. Kimondottan élvezem, hogy a meetingek (csak audio van általában) alatt még pár jógamozdulat, nyújtás is belefér.

Hobbisportolóként is fontos célja az edzéseinknek a versenyeken való megmérettetés. Tudom, hogy te is számos terepultrán indulsz egy évben – hogy éled meg, hogy kiüresedett a versenynaptár? Nem lankad a lelkesedésed, nem csökken a motivációd?

Mivel sérülésekből lábadozom, nem volt tele pakolva a határidőnaplóm futóeseményekkel. Az első versenyem július közepén lenne (Eiger Ultra Trail – Svájc), de ezt még nem mondták le, mivel viszonylag messze van. A döntést, hogy az eseményeket töröljék teljes mértékben elfogadom és támogatom – közösen tudjuk csak leküzdeni ezt a járványt. Versenyek lesznek ősszel is, vagy jövőre, ez egy másodlagos szempont most.

Mit gondolsz, ugyanolyan mederben folytatódik minden majd, ha ennek egyszer vége lesz? A te személyes életedben lesz változás?

Szerintem ez egy remek lehetőség arra, hogy változtassunk, új szokásokat vegyünk fel – nálam ez épp folyamatban van, ahogy korábban is említettem. Környezetvédelmi szempontból remélem, hogy ezt a „wake-up call”-t meghallják sokan és tényleg változtatnak a környezetromboló, önző, profitorientált szemléletükön – de a pesszimistább énem nyilván kételkedik abban, hogy ez valóban megtörténik.

Ez a jelenlegi állapot egy totál komfortzónán kívüli érzés és tapasztalat, amire Európa és Amerika már Ázsiához hasonló módon, jobban fel fog készülni most már. Szerintem a normális kerékvágásba legalább fél év, mire visszatérhetünk.