terepfutás,terepultra futás,edző,futás edzővel,futóverseny,terepfutóverseny,félmaraton

Versenyek, új célok és sok-sok tapasztalat: Így telt állandó szerzőnk, Judit elmúlt fél éve a futást tekintve

Forrás: https://www.facebook.com/Terepfutas.hu/
Darálom az edzéseket hétről hétre, hónapról hónapra és egyre inkább tisztul a kép a reálisan tervezhető, vágyható célokkal kapcsolatban. Most már nincsenek látványos, nagy változások, mint az év elején, akár a súlyomat, akár az edzésekkel kapcsolatos érzeteket illetően. Minden klassz, minden szuper, csak futni kell!

Bő fél év telt el azóta, hogy Jakus Bélához szegődtem. Érdekes, hogy amióta a tanítványa vagyok, többek kérdezték, hogy igaz-e Béla szigorúsága, mit mond, ha nem precíziós pontossággal végzem el a kiszabott futóedzést. Mielőtt a tanítványa lettem volna, nem tudtam arról, hogy milyen edző. Hogy szigorú lenne például. Annyit hallottam róla, hogy vannak igen eredményes tanítványai és ez vonzó volt természetesen. Mi másért kerestem volna őt magam is, mint a vágyott eredményességért, ami esetemben javuló futásteljesítmény volt. Ehhez kellett fogynom, nem várhattam ugyanis kizárólag Béla edzői munkájától a javulást, változatlan súly mellett. Tavaly decemberben kezdtük a közös munkát, mint ahogyan tavaly decemberben találkoztam Évával is, aki táplálkozási kérdésekben vált a segítőmmé. Az edzések és a fogyás együttes hatása iszonyatosan gyorsan megtette a hatását.

Nem akartam én versenyekre járni, nem is érdekelt kezdetben a versengés műfaja. Túlsúlyos, edzetlen futóként más sem hiányzott az életemből, mint azok az „élmények”, amelyek még inkább szembesítenek a hiányosságokkal. Azt képzeltem, hogy a hiányosságok orvoslását követően meglátom, milyen motivációm lesz ismét rajthoz állni itt-ott. Lett is, hamarabb, mint vártam. Az év első felében öt eseményen álltam rajhoz. A Bükki Fun Run-on, a Vértesi Terepmaratonon, a Mátrabérc Trail-en, Tatán a 14 km-es tófutáson és a 4UP4DOWN kihíváson. Mindegyik jól sikerült és mindegyik sokat adott ahhoz, hogy a következő vállalások még jobban menjenek.

terepfutás,terepfutóverseny,fogyás,edző,futás edzővel
Forrás: Bal oldali kép Veitsch Ultra-Alpin-Marathon honlapja, jobb oldali kép Terepfutás.hu Facebook oldal.

2017. júniusában és egy évvel később. ''Az edzések és a fogyás együttes hatása iszonyatosan gyorsan megtette a hatását.''

Júniusban a 4UP4DOWN előtt pár nappal beugrottam még egy teljesítménydiagnosztikai vizsgálatra is Fülöp Tiborhoz, a Sportorvosi Központba. Régóta tolódott ez a vizsgálat, ami előtt Béla az évekkel korábbi pulzuszónáimat vette figyelembe. Egyébként bőven fejlődőképes voltam azokon is. A vizsgálatról részletesen egy későbbi cikkben írok. A lényeg, hogy mostanra – a korábbi állapotomat tekintve – igen alacsony zónákban végzem az edzéseim jelentős részét. És persze ahogy az törvényszerű, adott zónában egyre gyorsabban tudok futni. Az van bennem, hogy ez az év a jövő évi hosszabb távú tervek megalapozását célozza. Rengeteget kell még erősödnöm. Valójában állati izgalmasnak tartom ezt az egészet. Mindig izgatottan bogarászom át a következő hetek futásait, amikor megkapom az új ciklus tervét és mindig izgatottan nézegetem a számokat a futásaim után. Látom és persze érzem is, amikor valami nem megy jól, meg azt is, amikor igazi flow élményem van egy-egy nehéz edzés közben. A feladatos edzéseket jobb szeretem, mint az alacsony pulzuson végzett komótos cammogásokat. Imádom, amikor lüktet a vér az ereimben, már-már hangosan dobog a szívem, zihálok, befeszül a combom az emelkedőn az iram miatt. Ilyesfajta futásokból átlagosan kettő van egy héten, illetve olykor a hosszabb futásba belekerül még 1-1 tempós szakasz.

Eltelt az év első fele, mostanra sokkal jobb állapotban érzem magam, mint amire számítottam ennyi idő alatt. Az idei évre, legalább is az első felére, a múlt év végén még nagyon nem terveztem semmit, és végül egész jól összeállt a versenynaptáram. Jövő hét szombaton például a GrossGlockner Ultra egyik rövidebb távját futom, ami 30 km, 1000 méternyi szinttel. Ez nem tűnik soknak, de tudva azt, hogy tendenciáját tekintve lejt a pálya, a benne lévő „kis” huplit komolynak gondolom. A verseny egyébként 2315 méterről rajtol, a versenyzőket részben busszal, részben felvonóval szállítják a helyszínre. A rajt után kb. 6 km-rel érjük el a legmagasabb pontot (Kapruner Törl, 2639 m), a számok mutatják, hogy ezen a szakaszon meredeken felfelé vezet az út, ráadásul a rajtot követően még lejtő is lesz a szintrajz alapján. Technikás, nem gyors pálya, én azonban egész magas pulzust kaptam, amit az emelkedőn biztosan tudok tartani, hogy lefelé mik lesznek a számok, az majd kiderül verseny közben.

terepfutás,terepfutóverseny,ultra-trail,fogyás,futás edzővel,edző
Forrás: Az esemény weboldaláról
Weissee Gletscherwelt Trail (GWT 30): a GrossGlockner Ultra-Trail utolsó 30 km-e és ez pedig az útvonal szintrajza.

A következő cél a szeptemberi Wizz Air Félmaraton. 2013-ban futottam utoljára ezen a versenyen. Nincs semmilyen tét, csak futni egy „gyors” félmaratont. Az új pályát nézve, a szervezők kényszerhelyzetben lehettek, a klasszikus városligeti rajt/cél helyett, idén a Pázmány Péter sétányra került az esemény központja. A budai és pesti alsó rakpart a fő útvonal. A kedvenc fővárosi sík útvonalam, a Margitsziget benne lesz. Valójában jó lenne a 11 évvel ezelőtti PB-n javítani (1.41 volt). Van, aki szerint sima ügy, én azért szerényen úgy fogalmaznék, rajta leszek.

A félmaraton után három héttel a Valamar Trail hosszabb távjára megyek (56 km / 1800 m). Ismerősök elmondása alapján szimpatikusnak tűnik. Ráadásul az ősz eleji tenger majdnem olyan különleges, mint anno a decemberi, amikor a pisai félmaraton után ruccantunk le a tengerpartra. Sok magyar lesz, köztük bőven ismerősök is. Mi családilag utazunk, és már igen-igen várom.

Az ősz második felére is jó lenne még találni valami vállalható kihívást. Szemezek a Panoráma Trail-lel, felmerült a Naszály Trail, de számos más lehetőség is van… Azt gondolom, hogy november az utolsó hónap, amikor még látok esélyt a versenyzésre.

terepfutás,terepfutóverseny,fogyás,edző,futás edzővel,4up4down
Forrás: Terepfutás.hu Facebook oldal
Norbival az idei 4UP4DOWN céljában marha fáradtan, de boldogan.

Az edzőmre, Jakus Bélára visszatérve még néhány mondat erejéig…mostanra azt gondolom, Béla nem azaz edző, akivel csak úgy lehet nagyon hobbiból futogatni. Aki kiír néhány futást a hétre, aztán vagy van kedvem megcsinálni, vagy nincs, vagy meg tudom csinálni vagy rendszeresen van valamilyen akadály, ami miatt nem megy. Komoly visszacsatolást vár minden héten, külön, az egyes edzések vonatkozásában és néhány mondatban globálisan is áttekintem az egészet. Jelzem, ha bármi nehézséget okoz, vagy, ha nagyon jól éltem meg egy-egy futást. Komolyan figyelek arra, hogy pontosan hajtsam végre, amit kér és kifejezetten zavar, ha ez valami miatt nem valósul meg. Egyszer-egyszer persze nálam is előfordult már pontatlanság, mentségemre, ritkán adódik kifejezett szándékosságból (ilyen is volt már persze). Eléggé rugalmasnak tartom, ha kitalálok egy versenyt, amelyen indulni szeretnék, a tervhez igazítja, még azon az áron is, ha módosítani kell a már kialakított programon. Szinte bármikor elérhető és nagyon rövid időn belül reagál minden kérdésemre. Nem tudom, kire mennyi időt szán a tanítványai közül, rám eleget ahhoz, hogy azt érezzem, törődik velem az edzőm. Nem mellesleg a héten a szegedi sárkányhajó VB-n volt a Dunai Sárkányok Vác csapatával, mint versenyző és edző és számos futamban világbajnokságot, illetve dobogós helyeket nyertek.

Többek között az 500 méteres futam világbajnokai lettek.

Az eseményről pedig izgalmas videó is készült, amit itt nézhetsz meg.

Egyébiránt pontosan holnap lesz egy éve, hogy egy szerencsétlen lépést követően eltörtem a lábam. A „semmi nem történik véletlenül” elve alapján, mondhatom, hogy ezt a törést meg kellett szenvedni ahhoz, hogy most itt tartsak futóként, ráadásul a benyomásaim alapján – törés ide vagy oda – a lábam ugyanolyan jól működik futás közben, mint annak előtte.

A Strava-n ide kattintva követhetitek a futásaimat.