Jenkei Péter a 2021-es év férfi magyar maratoni bajnoka

A nyári olimpiai játokhoz szükséges kvalifikáció megszerzésének elősegítése miatt az elmúlt hétvégén került megrendezésre a magyar maratoni bajnokság. A férfiak mezőnyében a Vasas atlétája, Jenkei Péter győzött. Péternek ez a második országos bajnoki címe. Riválisa Csere Gáspár, a tavalyi év magyar bajnoka ezen a távon, betegség miatt nem tudott rajthoz állni, így Péternek lényegében nem volt olyan ellenfele, aki komolyan meg tudta volna szorongatni. Eredménye 2:18:52 lett. A női mezőnyben Erdélyi Zsófia nyert, 2:42:24-gyel. Zsófinak ez volt élete első magyar maratoni bajnoki címe és első ízben nyert ezen a versenyszámon, ráadásul az elmúlt három év legjobb idejét futotta. A tegnapi országos bajnokság eredményei ITT megtekinthetőek.

Jenkei Péterrel és édesapjával, aki egyben edzője is, interjút készítettünk a legfrissebb Runner's Worldben, amiből részletet olvashattok.

Nálad a futás amolyan „kötelező” sport lett apukád után, vagy volt más választási lehetőséged is? Hány évesen kezdtél atletizálni?

Nehéz lenne megmondani, hogy pontosan hány évesen kezdtem el atletizálni, mert nem volt éles határvonal a Vasas pályán történő biciklizés és focizás, a távolugrógödörben való homokozás és a gyerekatlétika edzések elkezdése között. Nagyjából 5-6 éves lehettem, amikor már - legalábbis részben – edzésre mentem a Vasasra.

Mindig is szerettem focizni, sőt 14 éves koromban egy neves edző kecsegtetett első osztályú labdarúgói pályafutással, miután látott egy iskolák közötti bajnokságon játszani. Pont édesapám bíztatott, hogy menjek el próbajátékra, de végül nem került rá sor. Akkoriban a focizás egy-két hét után hiányzott, a futás pedig egy-két nap után. Ez alapján döntöttem, és nem bántam meg azóta sem.

Milyen futónak lenni édesapád szakmai irányítása mellett? Mondtad neki bármikor is azt, hogy nincs kedved egy-egy edzéshez? Pontosan hajtod végre azt, amit kér tőled? Fontos számodra, hogy megfelelj neki, hogy olyan eredményeket hozz, amik megelégedéssel töltik el?

Alapvetően szeretek edzeni és az edzéseim 90-95%-át örömmel végzem, ugyanakkor ilyen mennyiségű edzés mellett elkerülhetetlen, hogy egyszer-egyszer ne legyen kedve kimenni futni az embernek. Mivel ő is hasonló szinten edzett ezt nem kell neki magyarázni, tudunk erről nyíltan beszélni. Pontosan szoktam végrehajtani az edzéstervben leírtakat vagy a szóban megbeszélteket, heti szinten legfeljebb néhány kilométer eltérés fordul elő. Viszont mindig pozitív irányba, kevesebbet soha nem futok az előírtnál.

A 2019-es hamburgi maraton előtt azt az instrukciót kaptam tőle a kiutazás előtt, hogy csak magamnak próbáljak megfelelni, senki más elvárásait ne aggassam feleslegesen magamra. Felszabadító volt így futni, ekkor futottam a jelenlegi egyéni csúcsomat. Próbálom ezt azóta is megfogadni a futásaim során, persze ha valakinek, akkor neki szeretnék elégedettséget és örömöt szerezni, hiszen az enyémen kívül leginkább az ő munkája köszön vissza az eredményekben.

Kicsit átfogóbban nézve, az elmúlt években egyre inkább azt érzem, hogy a futásról alkotott filozófiáját kezdem a magaménak érezni, sokszor előfordul, hogy egymástól függetlenül ugyanazzal az ötlettel állunk elő egy-egy döntési helyzetben. Annak, hogy az edző-tanítvány viszony mellett apa-fia kapcsolatban is vagyunk eddig csak előnyeit tapasztaltam.

Érzésed szerint tett hozzá az eddigi eredményeidhez az, hogy apukád szintén sikeres atléta volt?

Igen, két szempontból is. Egyrészt a futóversenyek világában felnőve természetes motivációt jelentett, hogy egyszer én is egy-egy utcai- vagy pályaverseny élmezőnyébe kerüljek. Gyerekkoromban példaképként tekintettem apukám akkori két legsikeresebb tanítványára Zatykó Miklósra és Rezessy Gergelyre, akik összesen 12 egyéni felnőtt magyar bajnoki címet szereztek. Másrészt, versenyzőként sokszor kaptam a saját tapasztalatain alapuló tanácsot édesapámtól, melyek jó irányba tereltek. Ezek közül egyet emelnék ki, amit a legfontosabbnak tartok, miszerint az ember addig képes fejlődni, ameddig alázattal tud az edzésekhez állni.

Mi a kedvenc versenyszámod és mi az, amiben szerinted a legjobb vagy, illetve amiben még bőven van benned lehetőség?

A maraton a kedvenc és egyben a legerősebb versenyszámom is. Úgy építjük fel az edzéseimet, hogy minél jobb maratont tudjak majd futni, azonban ehhez hozzátartozik a rövidebb távokon való jó szereplés és itt van hiányérzetem. Dolgozunk azon, hogy az 5000 méteres, 10 000 méteres és félmaratoni egyéni csúcsaim minél közelebb legyenek a maratonon futott legjobb időm színvonalához.

Van benned nyomás vagy legalább is vágyakozás arra, hogy megfusd legalább apukád legjobbját maratoni távon?

Az elért jó helyezésekkel szemben egyértelműen a minél jobb időeredmény motivál, tehát mindenképp ott lebeg előttem ez a cél, de nyomás nincs rajtam az ő eredménye kapcsán. Nem érzek lényegi különbséget, ha 2:14:08-as idővel éppen elmaradnék az ő legjobbjától, vagy 2:14:06-ot futva megjavítanám azt.

A teljes cikket sok egyéb érdekes tartalom mellett a legfrissebb Runner's Worldben megtalálod.