Jaj oda a célversenyem, avagy hogyan vészeld át ezt az időszakot futóként?

Amikor az első maratonra készültem, 2006-ot írtunk. A Budapest Maratonon terveztem lefutni a távot. A 2006-os október eleji önkormányzati választások rendőri biztosítása extra figyelmet igényelt a szeptember közepén kezdődött kormányellenes zavargások miatt, ezért úgy döntöttek a maraton szervezői, hogy két héttel elhalasztják a versenyt, mivel a választásokkal azonos hétvégén lett volna. Két extra hetet kaptunk a felkészülésre, ami egyrészt soha nem jön rosszkor, mert mindig lehet tovább finomítani a futóformán, ugyanakkor hónapok óta egyre nőtt és nőtt a bennem lévő feszültség a verseny miatt. Az elsőre készültem, ismeretlen volt minden számomra, ami a maratont jelentette. A táv, az időtartam, a frissítés technikája, az esetlegesen felmerülő nehézségek, szóval zöldfülűként izgatottan vártam minden egyes napot, amivel közelebb kerültem a kihíváshoz. Ehhez képest volt bennem némi csalódottság, amikor értesültem a hírről. Pedig ez ahhoz képest, amivel most kell szembesülniük a futótársaimnak, sőt talán nekem is, hisz van tavaszi versenyterv, nos…

Sokkal nehezebb átprogramozni a jelenlegi helyzetben a futós dolgainkat. Persze más szempontból viszont egyszerűbb helyzetben vagyunk, mert jópofa kihívás lehet például végigjárni a hazai instant körök egy jelentős részét, vagy szétnézni, hol van a közelben futóklub, közösségi esemény, amelyhez csatlakozhatunk, de például pont ma posztolt a közös futócsoportunkba az edzőnk, hogy tervezhetünk közös házi versenyeket lényegében bármelyik klasszikus túra útvonalán, hiszen a törölt események ellenére az erdő és az útvonal nyitva áll bármikor, bárki előtt. Sőt még most is van olyan kisebb létszámú esemény, amelyet meg lehet tartani, ilyen például a Libegő Trail, amire most is lehet nevezni.

Tele vagyunk jobbnál jobb lehetőségekkel, gondoljatok bele, ha mindez 15 évvel ezelőtt történik, amikor még nem volt ilyen tempójú az információáramlás a virtuális világban, melyen keresztül pillanatok alatt elérhető lett volna bárki, sőt egy egész ország, vagy globálisan a világ… Egyrészt mekkora járvány lehetett volna, ha akkor küzdünk egy koronavírussal, másrészt tényleg ülhetnénk otthon a négy fal között, hisz akkor még alig volt folyamatosan szerveződő futóélet Magyarországon.

Szóval fel a fejjel, nem vagyunk rossz helyzetben. Az edzések mehetnek tovább, a felkészülést ne hagyjátok félbe, mondjuk edzőterembe, futópadra most inkább ne menjen senki! Átérezzük a helyzet futók számára elkeserítő voltát, ugyanakkor az is érthető, hogy most még meg lehet fogni ezt a fránya vírust. Használjátok ki a sok otthon töltött órát, napot, (hetet?) olvasgatással, nézzetek jó filmeket, közben erősítsetek, nyújtsatok, ha futni mentek, akkor pedig válasszatok olyan helyszínt vagy napszakot, ahol és amikor kevés emberrel találkoztok.

Egyébiránt nagyon korrektül állnak hozzá versenyszervezői oldalról a helyzethez, mert nem pusztán a klasszikus vis major szabályok érvénybelépése zajlik, hanem a futók kárpótlása, hiszen új időpontban próbálják megszervezni az eseményeket, ráadásul azért a nevezési díjért, amelyet a lemondott versenyre befizettek. Ezzel ellentétben a Tokió Maraton szervezői nyilatkozatában az állt a lemondást követően, hogy nevezési díjat nem fizetnek vissza, csupán helyet biztosítanak a jövő évi versenyre, a jövő évi nevezési díj megfizetése fejében és azért lássuk be, őket is meg lehet érteni, hisz nem pusztán jóérzésből szerveznek versenyeket, hanem ebből élnek, ráadásul semmiféle hatásuk nincs a történtekre.

Érdemes az elkövetkező időszakban fokozottan erősíteni a szervezet védekezőrendszerét, mutatjuk azt is, hogyan!