Iratkozz fel hírlevelünkre!
Magazin előfizetés

Miért éppen Jahorina? - NedyBali ultrafutó beszámolója a legutóbbi versenyéről

nedjalkov balázs,nedybali
Szakértőink

Csanya

Terepfutóként, versenyszervezőként és a Terepfutás.hu alapítójaként is ismerhettek. Sokak szerint egyszemélyes felelőse vagyok a versenyeimen rendszeresen ismétlődő esőnek, sárnak, kánikulának (ez természetesen alaptalan pletyka csupán). Másfél évtizedes terepfutó (és esőtáncos) múlttal várom kérdéseiteket. 

Frányó Eszter

A táplálkozásnak önmagában nincs teljesítményfokozó hatása, de ha nem megfelelően viszed be a tápanyagokat, azzal nagyban ronthatsz a teljesítményeden. Dietetikusként az a célom, hogy kihozzam belőled a maximumot, méghozzá olyan személyre szabott tanácsokkal és étrenddel, amiben nem hagyom figyelmen kívül azt sem, hogy mi a kedvenc ételed. Fordulj hozzám bizalommal.

Fülöp Tibor

Az edzőképzést és teljesítménydiagnosztika képzést Németországban végeztem. A LifeLike Egészségügyi és  Mozgásdiagnosztikai Központ sportlabor vezetőjeként elsősorban állóképességi sportolók sportágspecifikus teljesítménydiagnosztikájával, valamint személyre szabott edzéstervezéssel foglalkozom. A Testnevelési Egyetemen a kerékpáros edzőképzés szakvezetője, 2002 óta szaktárgyi oktatója vagyok. Szabadidőmben hegyivezetőként és barlangkutatóként tevékenykedem.

Gadányi Bálint

Pécsen végeztem testnevelő-edző szakon. Gyerekkorom óta sportolok. Több sportágat is versenyszerűen űztem. A leghosszabb időt atlétaként töltöttem el. Magasúgróból lettem középtávfutó, majd a hosszabb utcai versenyek kezdtek el érdekelni. 2009-ben egy komoly betegségből való felépülés melléktermékeként a triatlonban kerestem a megújulást. Azóta 9x teljesítettem az ironman távot. Legjobb maratoni időm: 2:54, a legjobb ironman időeredményem pedig: 9:48. 

Garas Attila

Triatlon és futóedző vagyok. Évek óta állóképességi sportolókkal foglalkozom, legyen az triatlonista, terepfutó, vagy éppen kerékpáros. Sporttudományos alapokon álló versenyfelkészítéseim középpontjában mindig a sportolóim és a céljaik állnak. Hiszem, hogy a felnőttkori sport, is űzhető magas szinten, optimális időkihasználással, egyensúlyban az élet más területeivel. Évek óta publikálok szakmai lapokban, és több tudományos kutatásban is részt veszek. Folyamatos önképzésemnek köszönhetően én voltam hazánk első IRONMAN licensszel rendelkező triatlonedzője, és két éve én írom a Balaton átúszás felkészítő edzéstervét is.  

Janota Zoltán 'Johnny'

A triatlon az életem fontos része több mint 26 éve. Ez idő alatt szerzett 13x ironman finisher-, 2x féltávú-, és 5x Somogy Megyei Duatlon Bajnoki címemmel rengeteg értékes tapasztalatot szereztem a fizikai és mentális felkészülésben. Kétdiplomás edzőként, Spinning- és TRX oktatóként segítem sok sportoló, vállalatvezető és átlagember minőségi sportolását, céljaik elérését itthon és külföldön. A BioTechUSA állóképességi szakértőjeként, cikkíróként és tesztelőjeként a táplálék-kiegészítők világában is igyekszem hatékony támogatást nyújtani mindenkinek.

Kiss Áron

Erőnléti edzőként hat sportág versenyzőivel foglalkozom egyéni- és csapatszinten egyaránt, a hobbisportolóktól a kétszeres olimpiai bajnokig. Négy éven keresztül dolgoztam egy labor szakmai vezetőjeként, ahol több száz sportoló felméréseit elemezve gyűjtöttem tapasztalatot döntően állóképességi sportokban.  Mindig is érdekelt, hogy milyen változtatásokkal nyújthat valaki jobb teljesítményt, vagyis melyek azok a tényezők, amelyek gátolhatják egy még jobb eredmény elérésében.  Aktív sportolóként a módszereket természetesen magamon is lelkesen tesztelem, legyen szó futásról, kerékpárról vagy általános erőnlétről. A futás több mint húsz éve része az edzéseimnek, elsősorban a 10km körüli versenytávokat kedvelem.  Az adidas Runners csapatával tapasztalatainkat felhasználva törekszünk arra, hogy edzéseinken minden résztvevő saját szintjén a legtöbbet profitálhassa, hatékonyan és egészségesen haladhasson tovább céljai felé.

Kis-Soós Zsanett

Hazánk legrégebbi egyesületének, a Magyar Athletikai Club tagjaként, többszörös korosztályos magyar bajnokként, válogatottként és amerikai egyetemi sportösztöndijasként a versenysportban szereztem meg a legfontosabbat, ami az futáshoz szükséges lehet: a tapasztalatot. A legjobb félmaratoni időm: 1:17, és erre nagyon büszke vagyok. Az edzősködés, és az amatőr futókkal való foglalkozás alapjait már a Margitszigeti Atlétikai Club, illetve a NIKE Futóklub keretein belül sajátítottam el. Amikor kamaszkoromban elkezdtem futni, sokan egyszerűen nem értették, hogy miért ragadok nap mint nap futócipőt. Mára szerencsére változott a világ, sokszor ugyanezek az emberek keresnek fel, hogy segitsek nekik a fejlődésben, továbblépésben. Hihetetlenül jó érzés, hogy aktív részese lehetek annak a folyamatnak, amikor az "unalmas, monoton, értelmetlennek" tartott futás lassan-lassan trenddé, menővé, divatossá válik.

Liebscher László

Liebscher László vagyok. Világéletemben a kihívások vonzottak, emiatt kezdtem el foglalkozni a pulzusvarianciával és a regenerációval. 4 éve foglalkozom napi szinten pulzusvariancia elemzéssel és (amatőr, félprofi és profi, elit) sportolók stressz-regenerációs profil- és életmód elemzésével. Én magam maratoni távokat futok, azokra készülök. Rendszeresen tartok konferenciákon, edzőképzésekben, szakmai fórumokon, egyetemeken előadást a regeneráció központú edzésterhelésről és a regeneráció fontosságáról, mérhetőségéről. Pulzusvariancia témakörben zárt és nyílt képzéseken igyekszem a tudásmegosztásban is aktívan részt venni.

Lőrincz Olivér

Testnevelő és kerékpáros mesteredző vagyok. Az utóbbi bő 10 évben már a futásban mélyültem el igazán. Én magam is aktívan terepfutok, többek közt az utóbbi 10 évben megszakítás nélkül részt vettem az UTMB valamelyik versenyén. Edzői karrieremben az 5x megnyert Spartathlonra és a 24 órás világbajnoki címre vagyok a legbüszkébb.

Lubics Szilvia

Lubics Szilvia vagyok, 3 kamasz srác anyukája, fogorvos, ultrafutó. 7 éve indulok 200 km-nél hosszabb versenyeken, főleg aszfalton versenyzek. 3-szor nyertem Spartathlont, egyszer Milano- Sanremot, ami Európa leghosszabb futóversenye. Nyolc 24 órás versenyem közül, egy kivételével mindig 200 km fölött futottam. 6 és 12 órás futáson tartom az országos csúcsot. Bár a futás nagyon fontos az életemben, imádom a munkámat és a legbüszkébb a családomra vagyo

MacPherson Éva

Egészség és táplálkozás terapeutaként az egészségmegőrzés természetes módjaiban és az IR életmódban szeretnék segíteni. Készen kapott tervek helyett gondolkozni tanítalak meg!

Markocsán Sándor

Többszörös magyar korosztályos, és mezei csapatbajnok futó voltam. Legjobb eredményeim: 5000: 14:05, 10000: 29:17. (van még 2:39-es maratonom is, ami csak azért is különös, mert 17 (!) évesen futottam). A Nike Futóklub edzője vagyok, de sok egyéni tanítványom is van a #sanyoszistallo égisze alatt.

Pulay Szilvi

Tapasztalatból tudom, hogy a testmozgás nem csak a testet, de a lelket is felüdíti. Kezdetben 3-4 éven át az alakformáló aerobik edzések jelentették számomra a fő csapásirányt, jelenleg ezek mellett rendszeresen tartok köredzést, funkcionális tréninget. Szerintem fontos, hogy a havi edzésprogram kiszámítható, de változatos legyen. Fontosnak tartom a helyes táplálkozást, hiszen elengedhetetlen része az egészséges életmódnak, így szívesen adok tanácsot ebben a témában is.

 

Rajnay Kata

Gyógytornász, manuálterapeuta, SMR-, Kinesio tape terapeuta vagyok. 2010-ben végeztem el az egyetemet, és saját sportmúltamból és a korábbi sérüléseimből adódóan a sportrehabilitációval kezdtem foglalkozni és abban az irányban kezdtem fejleszteni is magam. Az utóbbi években rengeteg futó-, triatlon-, fitnesz- és strandröplabda rendezvényen fordultam meg, mint terapeuta. Ebből adódóan rengeteg olyan hobbi-és élsportolóval találkoztam és találkozom azóta is nap mint nap, akiknek akut vagy éppen hosszú ideje fennálló, krónikus panaszaik vannak. Szeretnénk a lehető legtöbb sportembernek segítséget adni a bemelegítés-, a helyes edzés kivitelezés- és a megfelelő levezetés területein. Ebben lehetek segítségedre csapatommal, akik válogatott szakemberek a prevenció, rehabilitáció-, sportspecifikus rehabilitáció és a megfelelő ergonómia, ezáltal az újra sérülés megelőzésének témáiban.

Sipos Fanni

Szerencsés vagyok, mert szülés után visszatért kismamától – 3 órás maratonistán át- ultrafutók felkészítését vittem már végig. A munkám így igazán változatos, más és más kihívásra lelek a különböző edzéstervek írásában. Tanulmányaimat /Testnevelési Egyetem-Humánkineziológus/ a gyakorlatban is alkalmazom, több ezer teljesítménydiagnosztikai vizsgálat van a hátam mögött. Nagy segítség a felkészülésben a sporttudományos szemlélet. Edzőként nagyon fontosnak tartom, hogy a modern eszközök mellett a régi iskolát is tudjuk alkalmazni. A laptop - online edzésterv világából ki kell tudni lépni, és a pálya mellett kiolvasni azokat amit a görbékből nem lehet. Hiszen a mozgás és a technika javításához szükséges a személyes edzői jelenlétem.

Szántó Nelli

Gyermekkorom óta a sport határozza meg az életem. 12 évig versenyeztem triatlon és országúti kerékpár sportágakban, majd az egyetemi évek beköszöntével felhagytam az élsporttal, de a mozgás szeretete továbbra is a mindennapjaim része maradt. A Testnevelési Egyetem testnevelő-úszó és triatlon-edző, illetve testnevelő-gyógytestnevelő szakain szereztem meg diplomáimat. Jelenleg személyi trénerként, azon belül főleg amatőr futók és triatlonosok edzőjeként tevékenykedem. Remélem, hogy a segítségemmel minél többen megtapasztalják az élményt, hogy milyen felelmelő érzés, amikor elérhetetlennek tűnő álmokat váltunk valóra önmagunk leküzdésével.

Szilágyi Tibi

12 éve dolgozom futóedzőként. A Sportlabor mellett több mint hét évig voltam a tatai Nike Futóklub edzője, majd a Tatai Atlétikai Klubnál folytattam a munkámat. 2016-tól az Ensport színeiben segítem a futni vágyókat személyre szabott edzéstervekkel és tanácsokkal. A teljesítményfokozásnak mind az elméleti, gyakorlati és emberi összetevőit ugyanúgy fontosnak gondolom, így mindhármat szem előtt tartva próbálom futóimmal együtt, közösena legtöbbet kihozni belőlük. Számomra a sport sohasem lehet teher, csupán eszköz önmagunk megvalósításához, és saját korlátaink legyőzéséhez.

Vajda Zsuzsa

Középiskolás korom óta szeretem a futást, komolyabban az egyetemi éveim alatt kezdtem el edzeni. A futás szakmai részével 2005 óta foglalkozom, edzőm, Dr. Török János hatására, aki kiváló szakember és nagyszerű pedagógus. A Brescia Maratonon elért 2 óra 44 perces eredményemre vagyok a legbüszkébb. A Margitszigeti Atlétikai Club és Nike Futóklub edzőjeként célom a lehető legtöbb emberrel megszerettetni ezt a sportot.

 

Zsirai Eszter

2010-ben végeztem a Testnevelési Egyetem testnevelő tanár-rekreáció szakán. Egyetem után úszásoktatással foglalkoztam és elvégeztem a középfokú triatlon edzői tanfolyamot. Gyermekkoromban versenyszerűen triatlonoztam, ezután számos akadályfutó versenyen értem el előkelő helyezéseket. Mára már a sport csak hobbi, de a Träningben és egy óbudai iskolában testnevelő tanárként a mai napig a sport az életem. Továbbra is célom, hogy megszerettessem a sportolást gyerekekkel és felnőttekkel egyaránt.

Zsirai Milán

Erőnléti edzőként tevékenykedem a Träningben. 2014-ben végeztem a Testnevelési Egyetemen, ezután kezdtem meg az edzői pályafutásomat. 12 évig versenyszerűen triatlonoztam és számos nemzetközi versenyre eljutottam válogatott színekben. TF-es tanulmányaim mellett tagja voltam a TFSE atlétika szakosztályának középtávfutóként. Az aktív versenyzést azóta abbahagytam, ma már csak hobbi szinten sportolok. A gyakorlati tapasztalataimat és elméleti tudásom szeretném átadni a lelkes mozogni vágyók számára.

Facebook
Twitter
Pinterest
Nedjalkov Balázs ultrafutó a Jahorina Ultra-Trailen járt Boszniában, és nem volt rest megosztani az élményeit az útról és a versenyről.

Az utolsó komolyabb versenyem a Stara Planina volt még június legelején. Így másfél hónapom maradt felkészülni a Marathon 8500-ra, ami az egyik idei fő versenyem lett volna. Ez egy páros megmérettetés, ahová Nyakas Gabival neveztünk, de sajnos egy hónappal a rajt előtt lesérült. Innentől következett a görcsölés időszaka, már-már szinte túlerőltetve kerestem új párt magam mellé.

Még az esküvőm délelőttjén is azzal foglalkoztam, hogy ki tudna velem elindulni, annyira akartam ezt a versenyt. Aztán az utolsó pillanatban igent mondott egy jó barátom, így töretlen lelkesedéssel folytathattam a készülést Romániára. De az utazás előtt 3 nappal ő is kidőlt a sorból. Így ott ültem a számítógép előtt teljesen elkeseredve, hogy nem tudok menni a Marathon 8500-ra. Másfél hónap célirányos, kemény felkészülést követően úgy voltam, hogy nincs hol kifutnom magam. Mint egy fuldokló, úgy csapkodtam a kezemmel a billentyűzetet, hogy találjak magamnak egy versenyt. Futni akartam végre egy hosszút!

Balázs futott is egy hosszú, de még hogy!
Balázs futott is egy hosszú, de még hogy!

Ekkor találtam rá a Jahorinára. Síelős ismerősök már mesélték a helyről, hogy gyönyörű, így abban a pillanatban beneveztem és hívtam Beát (Balázs felesége – a szerk.), hogy elmegyünk kettesben. A fő szervezőt már korábbról ismertem, aki még a nevezési díj utalása előtt szólt, hogy meghívott vagyok. Ezek után megkerestem a versenyközponthoz legközelebb eső szállást, és le is foglaltam. Juhúúúú újra van cél!! Bélának (Jakus Béla, Balázs edzője – a szerk.) is tetszett a terv, hiszen nem páros verseny és kihozhatom magamból a maximumot.

Kép

Az elkövetkezendő két hétben folytattam a felkészülést, mikor egyszer csak rám írtak, hogy lesz egy “Blogger Day” elnevezésű nap a versenyhétvége előtti csütörtökön, ahol megüresedett egy hely, és szeretnének rá meghívni. Így a várva várt utazás időpontja is egy nappal korábbra tevődöttl. Szerdán este ki is értünk, és másnap egy ismerkedős reggelivel megkezdődött a “Blogger Day”, ahová 6 különböző ország bloggerét hívták meg. Ezt követően felvonóval felmentünk a Jahorina legmagasabb pontjára, ahonnan csodás kilátás nyílt a három hegyre, amin az ultra táv útvonala halad. Innen kisbusszal mentünk tovább a Ravna Planina síközponthoz, ahol életemben először kipróbálhattam a zip-line-t.

Kép

Utána ismét síliftbe pattantunk és irány a hegycsúcs! A hegytetőn egy pici tónál fotóztunk párat de a hirtelen eleredő eső miatt hamarabb odaértünk a sípálya alján lévő étterembe, ahol már vártak bennünket finom ebéddel, és még arra is figyeltek, hogy számunkra biztosítsák a vegán fogásokat.

Ebéd után Szarajevóba vezetett az utunk, ahol a rajtcsomagok átvételét követően kávéztunk a történelmi belvárosban. Itt mindenhol kézművesek, kávézók, bazárok, hihetetlen gasztronómiai élményt kínáló éttermek és hömpölygő sokszínű emberkavalkád látható. Nem véletlen hasonlítják Jeruzsálemhez. A történelmi belváros olyan, mint egy nagyon sokszínű ékszerdoboz. Pár drágakő sajnos kiesett a háborúnak köszönhetően, de igazán magával ragadó és hangulatos. Ha erre jársz, ne hagyd ki! Az isteni török kávé elfogyasztását követően újból sífelvonóba találtuk magunkat, de nem is akármilyenbe! A 4 fős kabin az 1984-ben megrendezett téli olimpián is szállította már az olimpikonokat, ahová mi természetesen csak egy fotó erejéig préseltük be magunkat 8-an, hiszen az csak kiállítási darabként funkcionál. A múzeumi fotózkodást követően a modern felvonóval értünk fel a Trebevic csúcshoz, ahol az olimpiai bob-pálya street-artokkal díszített maradványai találhatóak. Itt azonban nem időztünk sokat, hiszen várt bennünket Sunnyland. Ez a hely maga a meseország, pláne a kisgyermekes családok számára, de mi felnőttek is nagyon élveztük a nyári bob-pályát, ahonnan lenézve elénk terül Szarajevó csodás látképe.

Kép

Az élménydús napot egy igazán pihenős nap követte pénteken, hiszen aznap éjfélkor rajtoltam. 101 km 4100 szint volt a feladat. Mindenre volt időm nyugodtan felkészülni: szett, frissítés, útvonal feltöltése, mentális ráhangolódás. Semmi extra, csak a jólbevált dolgok: Dynafit cipő, táska, nadrág és bot, Compressport szár, Garmin Fenix 5x plus, Petzl lámpa és a Mecsekes mez (Balázs a Mecsek Maraton Team tagja – a szerk.). 23:45-kor egészséges izgalommal mentem le a szobából a rajtra, ahol egyből egymásra találtunk a két másik magyar indulóval.

0:00 rajt. Nagyon vártam ezt a pillanatot, de féltem is tőle, hiszen mostanában a versenyek elején mindig magasabb a pulzusom, mint ami az intenzitással járna. Ezért arra koncentráltam, hogy fel vagyok készülve és mindennek rendben kell mennie. Az első mászáson magamhoz képest kevéssel, csak 5 ütéssel léptem túl a tervet. Fejlámpák fényében indultunk a verseny legmagasabb pontja felé, miközben próbáltam tudatosítani, hogy kizárólag magamra figyeljek és az energiámat ne vigye el az, hogy másokkal foglalkozom, hiába jönnek és mennek el mellettem. De ők jöttek és mentek el mellettem! Így egyből beindult a mozi: “jobb futó”; “rosszabb futó”; “minek megy el”; “úgyis elfutja”.. Mindeközben hallottam Béla hangját: „Foglalkozz magaddal!!!” Mindenesetre a tájékozódással nem kellett, hiszen hihetetlenül jó jelölés volt végig. Az első 3.5 km után szinte 37 km-en keresztül csak lefelé futottunk. Kezdett összeállni a rendszer. A fejem kitisztult, a lábaim pörögtek, valahogy semmi sem tudta elvenni a kedvem. Se a térdig érő sár, se a csurom vizes cipő. Úgy éreztem, olyan tempót tudok menni mintha aszfalt maratont futnék. A 40-es pontra volt megbeszélve az első találkozás Beával, de a tempómat látva felhívtam, hogy lehet, hogy előbb érünk oda. Egy szlovén sráccal egy kisebb eltévedést követően összefutottunk a versenyt vezető bolgár sráccal, aki szólt, hogy nem mentünk be az ellenőrző pontra. Ennek a hibának köszönhetően mégis tudtunk Beával találkozni.

A frissítőpontok nagyon gazdagok voltak, de nem időztem sehol sem sokat. A kis eltévedésnek köszönhetően össze kellett raknom magamban, hogy tényleg nem foglalkozhatok mással, csak magammal és a verseny trackjével. Pont jókor időzítettem, hiszen volt egy kis rész, ahol kevés volt a szalag. Így találkoztunk össze az első helyen haladó bolgár versenyzővel (Kaloyan Chanev), akinek a hátizsákjából dub-step zene szólt. Sokáig váltogatva futottunk egymás előtt diktálva egymásnak a tempót és nem szóltunk a másikhoz. Jól éreztem magam, ment a tájékozódás, a lábaim még mindig pörögtek, és egy volt a tempónk, tehát nem egyedül futottam. A napfelkeltével kiléptünk a bezárt, sötét világunkból és elkezdtünk beszélgetni. Így érkeztünk meg a Romaniához, ahol a drótköteles szakasz következett, amit már nagyon vártam, hiszen az ilyen kihívások miatt szeretem a magashegyi versenyeket. 50 km-el a lábunkban a hegy tetején elképesztő látvány fogadott bennünket. A völgyekben tengerként úszott a köd, miközben kelt fel a nap. Talán ezek azok a pillanatok, amik a legkönnyebben át tudnak segíteni egy egy nehéz versenyeken. Az ilyen élményeket nem adják ingyen. A látványba és a futás adta flow-ba feledkezve 6 percen belüli ezrekkel érkeztünk meg a depó pontra. Itt csók, meleg leves, rizs, száraz zokni és cipő várt. Ennyi jó dolog miatt akár meg is állhattam és ottmaradhattam volna Beával. De inkább feltöltődve, a sok jó dolognak köszönhetően elsőként hagytam el a pontot. 2-3 km múlva fura dologra lettem figyelmes. Még a verseny első szakaszán nézegettem a gombákat az erdőben, s azon gondolkoztam, hogy ha beleharapnék milyen hallucinációm lenne?! És erre gombába harapás nélkül úgy éreztem magam, mintha nem a valóságban futnék, hanem mögöttem jönne egy bolgár lakodalmas menet. Hát ez volt a valóság! De nem a lakodalmas menet jött, hanem a Kaloyan, a táskájában lévő hangszóróból bömbölő bolgár cigányzenével. Elsőre fura érzés volt, hiszen beszélgetni szeretek futás közben, de a zene kifejezetten idegesít. Ott akkor azonban valami varázserőt kaptam! Fülig érő szájjal vonatoztunk a hegyet alagutakkal átszelő régi vasútvonal nyomán. A frissítő pontok vasúti megállónak tűntek, hihetetlenül éveztem. Szürreális volt megérkezni Szarajevóba, rajtszámmal a derekunkon, bolgár cigányzenével. A helyi lakosok furán is néztek minket, de mi csak meneteltünk jókedvűen. Így érkeztünk meg az olimpiai helyszínre, a bob pályához. Már magának a helynek is elképesztő energiája van, futni ott, ahol 34 éve olimpikonok versenyeztek az országukért. Szinte éreztem a bobpálya sebességét, holott mi felfelé futottunk rajta. A bobpálya és a Beával való újabb találkozás adta energiával kezdtünk neki az utolsó nagyobb mászás második felének. A Trebevics csúcsáról visszanézve állt össze a kép, hogy miért is az a szlogenje a versenynek, hogy „connecting cities and mountain”, hiszen a lábunk előtt terült el Szarajevó, Bosznia-Hercegovina gyönyörű fővárosa, amit hihetetlenül zöld hegyek öleltek körbe. Folyadék, sóbevitel, energia, minden rendben volt, de a csúcsra felérve már egyre közelebb voltunk a célhoz, és jöttek a gondolatok: vajon mekkora előnyünk lehet a 3. és a 4. előtt? Ilyen fejjel nem jó futni, így próbáltam megoldást találni rá. Felhívtam édesanyámat telefonon, hogy nézze meg az élő eredményt, hogy mekkora az előnyünk és írja meg sms-ben. Jött az üzenet: 1 perc! Innentől előre-hátra, előre-hátra forgattam a fejem, hogy 1 percet látnom kéne! Hol van? Miért nem látom? 1 percet bármikor el lehet bukni, nincs más esély, csak ha fokozzuk a tempót!

Előre álltam és egy picit emeltem a tempót. Ezt Kaloyan úgy érezte, hogy kezdődjön a verseny, és úgy kilépett, hogy mire jött édesanyám újabb sms-e, hogy az előnyünk 1 óra 1 perc, már bárhogy futottam sehogy sem értem utol. Ismerem magam, hogy milyen vagyok, ha egy légüres térbe kerülök, ahol nincs körülöttem versenyző. Azt is tudtam hogy első csak úgy lehetnék, hogy ha valamit elront Kaloyan. Így az egyetlen cél a 2. hely megőrzése volt. Jött a fejszámolás, ami 10 óra kemény tempójú futásnál elég nehezen megy. Kb. 10 perc alatt sikerült kiszámolnom, hogy hány perccel kell jobb kilométereket mennie a harmadiknak, hogy utolérjen. A fejszámolás után ott találtam magam a légüres térben. Hihetetlen ez az érzés, tudod, hogy futnod kéne, de inkább sétálnál. Futsz, de közben alkudozol magaddal, hogy belesétálhatsz. Közben próbálod meggyőzni magad, hogy nem szabad sétálni, hiszen bármi megtörténhet. Ezért futsz. De azon kapod magad, hogy csak sétálsz. Aztán egyszer csak jön valaki hátulról, aki olyan tempóban halad el melletted, hogy rájössz, hogy tényleg csak sétálsz. Megnyugtató a tudat, hogy a rövid táv első helyezettje volt az. Ezalatt a két óra, sikerült rádöbbennem, hogy kivel is versenyzek igazából. Magamat kellett legyőznöm, így minden erőmet összeszedve futottam és 2. helyen 12 óra 3 perces idővel sikerült beérnem.

Kép

Nagyon nagy élmény volt az eddigi pályacsúcsnál több órával jobb időt futni, de tisztában vagyok vele, hogy még mindig van mit tanulnom. Az eredményhirdetés másnap délután 1-kor kezdődött, ahol a dobogóra állhattam.

Köszönöm Sanjanak a meghívást, edzőmnek Jakus Bélának a felkészítést és feleségemnek Beának a frissítést.

Kép
Tovább olvasok

Eliud Kipchoge áttörte a maratoni futás 2 órás határát

Pár perccel a célba érkezés után már milliók tudták, hogy a kenyai klasszis 1.59.40-et futott Bécsben az INEOS 1.59 Challengen és micsoda precíziós csapatmunka eredménye lett mindez...

3 gyógytea, amit kezdj el már most inni, ha nem akarsz gyakran lebetegedni

Az idő lehűlésével nem árt egyre jobban figyelni az immunrendszerünkre, hiszen az őszi-téli szezonban mindig könnyebb megbetegedni. A következő gyógyteákat érdemes már megelőzésként is napi szinten iszogatni, hogy véletlenül se tegyen parkolópályára egy-egy csúnya megfázás.

7 meggyőző érv, hogy a jóga az egyik legjobb keresztedzés futóknak

Szívesen választanál valami igazán hatékony keresztedzést a futás mellé, pláne az őszi-téli szezonban, amikor nehezebben veszi rá magát az ember a szabadtéri sportra? A jóga az egyik legjobb opció - el is áruljuk, miért!

Kipchoge készen áll arra, hogy szombaton sporttörténelmet írjon és megvalósítsa a saját „holdraszállását”

Két órán belüli maraton…erre vállalkozik Eliud Kipchoge szombaton, Bécsben. A kenyai futóklasszis 12 maratonból 11-et nyert, ő a táv olimpiai bajnoka és világcsúcstartója (2.01.39 - 2019., Berlin Maraton).

Motivációs tipp hosszú futáshoz: a hálakilométer

A hosszú futásokkor könnyen előjön az az érzés, hogy „minek csinálom? Inkább megyek haza...”, ezért fontos, miként kezeled az ilyen helyzeteket!

Tiricz Irén negyedik lett az elmúlt hétvégi Ultra Pirineu-n Spanyolországban

Irén futóéve sérülésekkel és hosszú kihagyásokkal indult, ha csak ezt tekintjük, mindenképpen elmondható, hogy nagyszerű eredményt ért el a rangos nemzetközi versenyen.

Weboldalunkon cookie-kat használunk annak érdekében, hogy jobban megismerjük a felhasználói viselkedést és érdeklődést, valamint ezek segítségével személyre szabjuk és javítsuk a reklámokat. Weboldalunk használatával ezen feltételeket ön automatikusan elfogdja. További információkat az adatkezelési tájékoztatóban olvashat.
Megértettem