ultrafutás, sérülés, sarokcsont, Lubics Szilvia, rehabilitáció

„Futok tovább, amíg élvezem, amíg erőt ad…”- beszélgetés Lubics Szilviával a visszatéréséről

Forrás: Szász Norbert
„Tudtam, hogy bárhogy is alakul az életem, akárhányszor is állok még dobogón (vagy sem), ezt sosem hagyom veszni. Visszatérek! Futok tovább, amíg élvezem, amíg erőt ad; futok, amíg örömömet lelem benne. Futok, de nem a csúcsokért, a győzelmekért, hanem mert egyszerűen szeretem.”

Ezeket a gondolatokat írta Lubics Szilvi „A homokdűnéken túl” című könyvében, az utolsó Spartathlonja mondhatni margójára. Mindez annál is inkább kapcsolódik ide, mert futópályafutása első olyan visszatérésén dolgozik jelenleg, amiből teljesen újra kell magát építenie futóként. Lubics Szilviával Szász Norbert beszélgetett a sérüléséről, a felépülés fázisairól, bringázásról és persze a futós tervekről.

Elmeséled, hogy mi történt a sarkaddal?

A sarokcsontomon már gyerekkorom óta volt egy kinövés, ami a futástól egyre nőtt. Végül már egy olyan tüskeszerű felrakódás keletkezett rajta, ami folyton irritálta az Achillesemet, és maga a csont is gyakran gyulladt volt. Sokféle kezelést kipróbáltam az évek során, amikkel egészen a tavalyi évig kordában tudtam tartani a fájdalmat. Készült egy MR felvétel tavaly ősszel, onnantól kezdve vált világossá, hogy csak műtéttel lehet pontot tenni erre a sérülésre, akkor kerestem fel Magos Krisztián doktor urat, hogyha ő is úgy látja, amint lehet, műtse meg.

A jobb lábam ekkor már nem fájt, de a felvételen az látszódott, hogy ugyanúgy néz ki, mint a bal. Ezért logikus volt rendbe tenni azt is, így a kettő együtt tudott gyógyulni. Így nem alakulhatott ki olyan helyzet, hogy a nem műtött lábamra elkezdek terhelni jobban és az is belobban. Január 11-én műtötték a bal lábamat, február 22-én a jobbat. Ennyi volt a minimális idő, aminek el kellett telnie a két műtét között. Mivel nem voltak versenyek, úgy gondoltam, a legjobb ezen túlesni.

sérülés, rehabilitáció, gyógytorna
Forrás: Lubics Szilvia sportolói oldala

Három hónap telt el azóta, hogy működik most a lábad?

Nagyon jól. Furcsa is, hogy nem fáj. Úgy futottam a műtét előtt sokáig, hogy az első néhány kilométeren, míg bemelegedett a lábam, iszonyú fájdalmat éreztem, néha szinte a könnyem folyt. Aztán amikor bemelegedett, jobb lett. Amikor futottam egy 20-ast, ami korábban a napi adag volt, másnap nem tudtam menni. Most, ha futok, nem fáj, de másnap sem és arra sincs szükség, hogy bemelegedjen.

Tehát akkor teljesen tünetmentessé váltál?

Úgy tűnik, igen, bár a mostani terhelés még nem ugyanaz, mint a korábbi. Apránként, okosan szeretném visszaépíteni. Sokat gyengült a vádlim annak ellenére, hogy a műtét hetében már elkezdtünk erősíteni. Szerencsére van segítségem a rehabilitációban, profi módon összeraktuk.

Milyen lépéseken mentél keresztül a műtét óta?

Gyógytornát csináltam és a műtét után 2 nappal már bringán ültem, úgy, hogy sínben volt a lábam. Járt hozzám gyógytornász, illetve Koller Judit, aki korábban is segített az erősítő edzésekben, heti háromszor jár hozzám a mai napig. Judit egy nagyon felkészült rehabilitációs tréner is.

És akkor a bringázás kicsit komolyabbá vált most?

Ááá, nem csinálom én ezt olyan komolyan, de nagyon nagy szerelem lett. A sérüléssel jött, nagy a mozgásigényem, és a heti átlag 70 km, amit sérülten futottam, kevés volt, ezért kezdtem mellette tekerni. De ha már tekerek, akkor magamhoz képest jól akartam csinálni, így elkezdett Cser Beatrix foglalkozni velem. Tőle kaptam bringás edzéseket. Azért is szeretem csinálni, mert nem csak tekerek, hanem feladatok is vannak, amiket nagyon élvezek. Körbetekertük a Balatont, elindultam a tabi duatlonon, részt vettem májusban egy bringás kihíváson… A futás után úgy éreztem, hogy végre történik valami, ami nekem teljesen új.

Belehallgattam Simonyi Balázs veled készült interjújába és annyira magamra ismertem, amikor a visszavonulásról beszéltél. Azt mondtad, hogy visszavonulásról nem lehet beszélni, csupán irányváltásról, mi az, amit enged, amit elbír a tested… A fókusz lehet, hogy elmegy másik irányba, de nem az történik, ami például egy pályaatlétánál, hogy visszavonul és nem sportol többet.

Szerintem én nem is lennék rá képes. A bringa egyébként tényleg teljesen megfogott. Nekem ugye nem volt országútim, csak egy falusi bringám, elképzelni sem tudtam, hogy mi abban a jó, ha valaki kerékpározik. Aztán kaptam kölcsön egy országútit, tavaly egész nyáron azzal mentem. Az első alkalom után azt éreztem, hogy fúúúú! Tegnap megcsináltam a sima edzéseimet, volt másfél óra erősítés, utána futottam egyet és nem bírtam ki, kimentem még egy 60-as körre tekerni, mert annyira kellett.

sérülés, újrakezdés, rehabilitáció, sarokcsont, Lubics Szilvia
Forrás: Lubics Szilvia sportolói oldala

Most, hogy így rendben vagy, van a szemed előtt valamilyen komolyabb futócél?

Az első verseny, amire szeretnék felkészülni a Korinthosz maratoni távja, ez augusztus elején lesz. A két műtét között kellett döntenem arról, hogy mint Garmin Team tag, melyik távon indulnék, azt gondolom, hogy most is le tudnék futni egy maratont, 30-akat szoktam már teljesíteni. De arra készülök, hogy akkor talán már futok egy olyan maratont, amit nem 6 percesekben teszek meg, hanem valamivel gyorsabban. Utána őszre már vannak ultrás terveim, amiket reálisnak gondolok.

Húsz

„…Egész héten terveztem, hogy valamikor lefutok 20 kilométert, de valahogy nem éreztem rá késznek magam, míg ma reggel végül is úgy ébredtem, hogy indulhatunk. 5 éven át a napi adagom 22 kilométer volt, most viszont január eleje óta nem futottam ennyit egyben. Míg régen 16 kili volt a pihenőnap, ma 20 volt a kihívás. Sikerült!...”

ultrafutás, sérülés, sarokcsont, Lubics Szilvia, rehabilitáció
Forrás: Lubics Szilvia sportolói oldala

A műtét utáni első futások nehezek voltak, valahogy nem találtam a lépést. Tudod, amikor az agyad is védi a lábadat, mert tudod, hogy kiszedtek onnan egy csont, meg át lett kaparva az Achillesed. Ez elég félelmetes érzés. Ezt mostanra sikerült elengedni, elkezdtünk futóiskolás edzéseket, látom, hogy tudok például szökdelni, merek bátrabban futni, úgy gondolom, hogy nem lesz gond később sem, mert már most sokkal jobb, mint a műtétek előtt.

Vissza is tértél Szabó Gáborhoz, a korábbi edződhöz, kapod ismét az edzéstervet?

Azt mondtam magamnak, hogy úgy megyek csak vissza, ha már tudok normálisabb tempót és távokat futni. Egyébként ez az első hét, hogy írt tervet, de nem veszem szentírásnak, inkább figyelem, hogy mit enged a lábam, aztán meglátjuk. Bár jó, ha van egy külső szem is, pláne úgy, hogy most magamnak raktam össze az edzéseket. Nagyjából 15 éve más írja, így most furcsa volt, hogy nincs kész terv. Tehát jó, ha ránéz Gábor is a futásokra.