Borítókép: „Hozzon ki az ember mindent magából, de ne mindenáron!” - interjú Laci bácsival, aki 5 éve, 64 évesen kezdett el futni, és azóta nem lehet megállítani!

„Hozzon ki az ember mindent magából, de ne mindenáron!” - interjú Laci bácsival, aki 5 éve, 64 évesen kezdett el futni, és azóta nem lehet megállítani!

Forrás: Nagy Richárd
A legújabb Runner's World Futó vagyok rovatában Varga Laci történetét olvashattad, a vele készült teljes interjúnkat pedig itt találod:

Lacit a csütörtök reggeli RW Futóklub Ébredj edzésein ismertük meg: egy alkalmat sem hagyott ki, mindig nagyon lelkes, és persze teljesen belehabarodott a futásba. Májusban lesz 5 éve, hogy elkezdett futni, azóta pedig már több, mint 100 versenyen vett részt, 2017-ben pedig, 68 évesen teljesítette élete első maratonját!

Annyira inspiráló a lelkesedése, hogy úgy gondoltuk, az olvasóinknak is meg kell vele ismerkedni, ezért készítettünk vele egy interjút arról, hogy szeretett bele ebbe a sportba:

Gyerekként és fiatalabb korodban is sportos voltál?

Fogalmazzunk úgy, hogy örökmozgó fiú voltam: futkároztam, bicikliztem, fára másztam, a haverokkal meg fociztunk. Az iskolában is a tornaóra volt az egyik kedvenc tantárgyam. Aztán felnőttként a tanulás és munka miatt háttérbe szorult a mozgás, mígnem 30 éves koromban az egyik barátom elvitt magával a konditerembe. Szükség is volt rá, mert nem volt túl jó a fizikumom! Azóta járok rendszeresen edzőterembe, három-négy alkalommal hetente.

És a futással mi a helyzet? Sokan azt hiszik, ha meglátnak, hogy már ezeréve futsz!

Úgy kezdődött, hogy amikor 2013-ban nyugdíjba mentem, hirtelen rengeteg szabadidőm lett: nem vagyok egy otthonülő ember, kellett valami, ami lefoglal. Először elkezdtem a mozaikos tanfolyamra járni, később pedig kitanultam a Tiffany-művészetet. Sőt, mivel gyerekként klarinétoztam, a zene is visszatért az életembe. Aztán egy véletlen folytán megismertem Szántó Nellikét (RW Coach és szakértő – a szerk.), aki akkoriban úszást oktatott, és akivel csak úgy elkezdtünk beszélgetni a sportolásról. Nekem akkor még nem volt semmilyen határozott elképzelésem a futásról. Majd az lett a vége, hogy leegyeztettük az első időpontot egy futóedzésre!

Nelli és Laci, azaz edző és tanítványa

Milyen volt az első edzés?

Az Orczy-parkban tartottuk, 2013. május 6-án! Rettentő meleg volt, Nelli először csak felmérte, hogy milyen állapotban vagyok, azt hiszem egyszer, vagy kétszer bírtam körbefutni a salakpályát. Azóta viszont heti 3 alkalommal futok a konditermi edzések mellett.

Mi volt az első cél?

Arra kértem Nellit, hogy készítsen fel arra, hogy egy év múlva belesétálás nélkül le tudjam futni a 7km-es távot. A kemény edzések azonban gyorsan hozták az eredményeket, így nyár végén már félmaratonon indultam párban. Ekkor eldőlt minden, beleszerettem a futásba, és egy új szakasz kezdődött az életemben.

És szinte minden hétvégén versenyen indulsz...

Igen, az egyik versenyt követte a másik, rövidebb és hosszabb távokon is kipróbáltam magam. Imádom a hangulatukat, legyen az Dombóváron vagy Békéscsabán. Szívesebben megyek vidékre, kisebb versenyekre. Az elmúlt 4 évben rengeteg embert ismertem meg a futóversenyek alatt, például nálam idősebb, 88 éves embereket, akik szintén mindig jönnek, maximum rövidebb távra, mint én.

Laci érmei ma már sok helyet foglalnak el a lakásban

Mi az, amiben szeretnél fejlődni?

Eljutottam oda, hogy bármikor be merek vállalni egy félmaratont, nem azt mondom, hogy semmit sem kell készülnöm rá, de nem szorongok úgy előtte mint régen, amikor féltem attól, hogy elfáradok, hogy nem tudom befejezni. Viszont az időmön van mit javítani! Olyan jó lenne, ha egyszer eljutnék oda, hogy 2 óra körül futom a 21km-t. De nem vagyok telhetetlen, ha csak 2 év múlva jön el az, hogy akár 10 másodperccel is, de két órán belül leszek, akkor már azt fogom tudni mondani, hogy megérte a sok belefektetett munka. Hiszen miért másért csinálja az ember, ha nem a fejlődésért.

Laci és én (a szerk. :)) a legutóbbi HHH-s futáson, ahol Petra, a digitális főszerkesztő photobombolta a képünket :)

Azóta is Nellivel edzel?

Igen, nagyon szeretek vele futni. Mert nem a pálya széléről figyel egy stopperrel a kezében, hanem ott van mellettem, és közelről érzékeli, ha fokozni kell a tempót, vagy épp visszavenni! Minden edzés élmény, nem lehet megunni. Az elmúlt évek úgy teltek el, mint egy pillanat, mintha tegnap kezdtük volna a munkát. Tavaly nagy mérföldkőhöz érkeztem, 2017-ben teljesítettem a nagy célt, a maratont is, mostanában pedig kezdek kacsingatni a terep felé, szívesen megyek a hegyre. De leginkább az a lényeg, hogy futás élmény!

Ha pedig te is szeretnél egy inspiráló közösségben futni, gyere el egyszer a budapesti Kolozsvár utcai sporttelepre csütörtök reggel 6:30-ra!