terepfutás, ultrafutás, UTH, Csillag Eszter,

Egy szokatlan kezdetű, de annál sikeresebb futókarrier története – interjú Csillag Eszterrel

Forrás: Salomon Ultra-Trail Hungary
Csillag Eszter nevét 2019-ben ismerhette meg a magyar terepfutó közösség, amikor karjában egy kisleánnyal második helyen futott be a Salomon Ultra-Trail Hungary 112 kilométeres távján. Magyarországon ez volt az első terepfutóversenye, az első 100-asa.

Ha az esemény előtt valaki átbogarászta a rajtlistán szereplő nők korábbi eredményeit persze láthatta, hogy Eszter közel sem kezdő ezen a távon. Azóta sok víz lefolyt a Dunán. Eszternek – a hároméves Emma után - született még egy kislánya idén áprilisban, ő Noémi, akivel a várandóság alatt 3000 kilométert tett meg, majd pár hónapra rá ismét komoly edzésmunkába kezdett, hogy augusztus végén a terepfutás nemzetközi nagy ünnepén, az UTMB CCC versenyszámán (101 km / 6150 m+) 4. helyezett legyen.

terepfutás, ultrafutás, UTH, Csillag Eszter, Mátrabérc, CCC,
Forrás: Szász Norbert

Csillag Eszter Hong Kongban él, diplomata férjével és immár két kislányával. Művészeti vezető a Q Contemporary művészeti központban, egyébként művészettörténész, emellett szenvedélyes és nagyon tehetséges terepultra-futó, noha futókarrierje nem mindennapi módon indult.

„2015 végén kezdtem komolyabban futni, amikor kiköltöztünk Hong Kongba. Egy helyi ismerőssel kezdtünk napi szinten edzeni, jártunk erdőbe is nagyon sokat, ami nagy élmény volt” – kezdi a 36 éves Eszter, aki októberben megnyerte az egyik legkeményebb hazai terepfutó-versenyt, a Mátrabérc Trailt. „Spanyol futótársam kitalálta, hogy benevez egy nyári versenyre Olaszországban (a férje olasz volt), amit a Dolomitokban rendeztek. Nagyjából 135-140 km hosszú és 10000 méter szintes pálya volt. Ez volt az első versenyem, merthogy én is beneveztem.”

RW: Mármint neked tényleg ez volt a legelső versenyed?! Egy 140 kilométer körüli futam, magashegyi útvonalon?

Csillag Eszter: Nem tudtuk pontosan, hogy mi ez a verseny (nevet), viszont minden nap futottunk jó pár hónapja, igaz nem túl hosszan és csak úgy magunk edzegettünk.

RW: Mennyi idővel volt ez a verseny az első futóedzéseket követően?

Csillag Eszter: A verseny júliusban volt, előző év decemberében kezdtem futni. Szóval beneveztünk erre a versenyre mind a ketten, futótársam férje teljesen kész volt, hogy miért pont erre, a bátyám - aki focista és újságíró - még 3 órával a rajt előtt is felhívott, hogy ez nem fog menni nekem, illetve megkérdezte, hogy mi lesz, ha valamelyikünk feladja? Együtt terveztük megtenni a távot.

És valóban ez lett a gond. Elérkeztünk 100 kilométerhez és megbeszéltük, hogy kiszállunk. Viszont hallottam, hogy beszélnek rólunk és azt mondják, hogy abban a szőkében (vagyis bennem) még van erő. Mindezt olaszul, de beszélek olaszul, amit ők persze nem tudhattak. Viszont engem felpiszkált ez a mondat, ráadásul a férjem, aki ott volt ennél a pontnál, szintén azt mondta, hogy ne hagyjam abba, mert bánni fogom. Ekkorra már kihűltünk, mert 2 órát álltunk, össze is vesztünk a spanyol futótársammal, de végül ő is folytatta, a seprűkkel mentünk tovább 112 kilométerig, odáig a szintidőt is tartottuk, mehettünk volna még, de végül megálltunk.

terepfutás, ultrafutás, Csillag Eszter,
Forrás: Szász Norbert
Eszter idén futott először a Mátrabérc útvonalán. Az 54 km hosszú 2750 méter szintet tartalmazó útvonalon minden idők második leggyorsabbja lett a női mezőnyt illetően. Ideje 6 óra és 19 másodperc volt. Egy útvonaltévesztés miatt hosszú perceket hagyott ebben az eredményben.

Runner's World: Tehát az első versenyedet, ami egy nagyon komoly vállalás volt, feladtad…

Csillag Eszter: Igen, de a nagyja szintet megcsináltuk, már csak 1000 méter szintkülönbség volt hátra. Valóban extrém volt, viszont az útvonal gyönyörű.

Runner's World: Mennyire viselt meg fizikailag ez a verseny?

Csillag Eszter: Arra emlékszem, hogy a térdem fájt, fájdalomcsillapító spray-re is szükségem volt, de annyira nagy élmény volt az egész és hát 110 km-t megtettünk. Viszont bosszantott, hogy nem fejeztem be, igaz, még nem tudtam, hogy pontosan miről maradtam le, hisz első verseny volt.

...

Runner's World: Áprilisban született meg Noémi, a második kislányod. Ugye előtte már elbúcsúztál Olivértől (Lőrincz Olivér volt Eszter egykori edzője, a szerkesztő) és idén júniusban felvetted a kapcsolatot Ida Nilssonnal. Az elmúlt két évben voltak még jelentősebb versenyeid, amik fontosak a futókarriered szempontjából?

Csillag Eszter: Főleg Ázsiában versenyeztem. Az 50 km alatti versenyek általában jobban mentek, a 100-asok nehezebben. Valahogy a 100-asokat pszichésen nem viseltem jól, emiatt nehéz is volt jól megfutni őket. Ennek ellenére a 2019-es évem a százasokról szólt, másfél havonta futottam egyet, az év végiek viszont már elmaradtak a hongkongi tüntetések miatt. A vadabb, technikásabb útvonalak mentek legjobban. Azt élvezem, ha minél nehezebb a pálya, nem zavar például, ha folyókon kell átmenni, nem egyensúlyozgatok, hanem csak úgy megyek mindenen át. Voltam egy maláj versenyen, ami észveszejtő volt. 100 kilométerből elvileg 3-at folyókban gazdag barlangokon keresztül kellett megtenni. Este 11-kor volt rajt, ám 7 órakor ömleni kezdett az eső. Hajnali 3-ra a folyók annyira megduzzadtak, hogy úszva lehetett csak átjutni a túlpartara, viszont nem mindenki tudott úszni. Volt olyan átkelés, ahol nem voltam biztos, hogy valóban átérek-e. Nagyon kemény volt, ráadásul szervezetlen. Reggel 6-kor egy, az útvonalat keresztező folyón már nem tudtunk átkelni, mert annyira erős volt a sodrása. Az első 5 futóval egy másik útvonalra irányítottak bennünket, de 30 kilométeren át nem volt frissítőpont, azt sem tudtuk, hogy merre vezet az új pálya. Sokan feladták a versenyt. Persze vannak nagyon jól szervezett ázsiai versenyek is.

Ida Nilsson egykori pályaatléta, mezeifutó, később terep(ultra)futó és svéd túrasí bajnok – lényegében a futás valamennyi változatát magas szinten űzte, illetve űzi ma is. Norvégiában él, hogy közel legyen az igazán gyönyörű hegyekhez. Pályatársaival, a szintén svéd Emelie Forsberg-gel és Mimmi Kotka-val közös céget alapítottak Moonvalley néven, organikus energiaszeleteket, sportitalokat, kávét és teát forgalmaznak részben online webshopjukon keresztül, részben viszonteladók is árulják portékáikat. Mindemellett online edzéstervezéssel is foglalkozik.

26 th of June, 27 degrees C, skis on straight from the road. 2300 m elevation of perfect slush skiing. And one ”fika” on...

Posted by Ida Nilsson on Friday, June 26, 2020

Runner's World: Idén voltál a CCC-n, ami talán eddig legnagyobb versenyed volt. A rajt előtt hová pozícionáltad magad, mit gondoltál, hogy fog menni? És végül hogyan élted meg a 4. helyet?

Idával ez volt az első hosszabb futásom, ezért nem terveztünk különösebben, illetve az is kérdés volt, hogy a szülés után nem sokkal, hogyan viselem ismét a hosszú távot. De nem tartottam tőle igazán, fel voltam rá készülve, ott voltam a környéken már két héttel a rajt előtt. Minden részletre próbáltam ügyelni. Azt gondolom, megadtam a módját annak, hogy sikerüljön. Persze nagyon örültem, hogy negyedik lettem, hatalmas élmény volt.

Runner's World: Figyeled a mezőnyt verseny előtt?

Csillag Eszter: Itt figyeltem. A CCC-re már bekerültem sorsolás nélkül két évvel ezelőtt. A pontjaim alapján (652 ITRA ponttal, a szerkesztő.) a lista utolsó előttije voltam. Nyilván a többiekhez képest jóval kisebb volt az esélyem a mezőny elején bejönni.

Runner's World: Versenyként tekintesz egy versenyre?

Csillag Eszter: Igen, szeretek versenyezni. A pandémia alatt abszolút nem zavart, hogy nem lehet versenyezni, mert szeretek futni, de ahhoz képest, hogy mennyire megszenvedtem az elején a versenyzést, ma annál inkább élvezem. Nagyon sok mindenre megtanított, ami az életben is hasznos. Például arra, hogyan viselhető el a versenyzés közbeni feszültség, ami akkor alakulhat ki, ha pozíciót tartasz vagy éppen szerzel. Ma már szeretem, sőt élvezem ezeket a versenyhelyzeteket. Leginkább magammal szeretek versenyezni, de persze tudom, hogy kik vannak előttem.

terepfutás, ultrafutás, Csillag Eszter, CCC,
Forrás: Szász Norbert

Runner's World: A CCC neked nehezített pálya volt, mert nem volt segítséged a frissítőpontokon. Míg a másik kezébe nyomták a töltött kulacsot, addig neked el kellett látnod önmagadat. Említetted például, hogy 12 darab gélt magaddal cipeltél az egész út során.

Csillag Eszter: Igen, ez így volt. Most a Mátrabérc Trailen segítséggel ezen tudtam javítani. A frissítőpontokon volt saját depósom, így a következő szakaszra kellett csak terveznem, úgyhogy a Mátrabérc Trailen több gélt ettem, mint a CCC-n összesen.

Runner's World: Tolerálja a gyomrod ezt a mennyiséget?

Csillag Eszter: Egyet nehezen vett be, a többit igen. Alapjában egészségesen táplálkozom, de a versenynek az az ara, hogy enni kell. Arra vigyázok, hogy természetes alapanyagokból álló géleket fogyasszak. Nem feltétlen élvezem, inkább fegyelem játékként élem meg az evést a versenyek alatt.

Csillag Eszter: Meglepett, hogy milyen sok mindent kellett vinni, mint kötelező szett a CCC-re?

Csillag Eszter: Igen, ez nekem szokatlan.

Runner's World: Szenvedtél a zsák súlyától?

Csillag Eszter: Igazából verseny közben nem, mert eloszlik a háton. Amikor először felvettem, akkor igen, éreztem, hogy nehéz. De egyébként igen, ez a sok holmi meglepett, mert Ázsiában, ahol legtöbbször versenyezni szoktam, nem nagyon van hideg. Nem is tudtam, hogyan fogom viselni a hűvös időt.

Runner's World: Volt holtpont vagy nehéz pillanat verseny közben?

Csillag Eszter: Végig egyenletes futás volt, lehet, hogy nyomhattam volna jobban, de inkább a biztosra mentem. Fejben talán akartam volna többet, de aztán nem kockáztattam. Nem volt benne holtpontom és ennek nagyon örültem.

Runner's World: Szép emlék volt számodra?

Csillag Eszter: Sokat dolgoztam ezen a távon és jó érzés, hogy végig jól ment. Úgy éreztem, hogy megvan, amit mindig is kerestem, pedig közben még volt egy várandósságom is, ez egyfajta rizikófaktor, hisz nem lehet tudni, hová érkezel vissza utána.

Runner's World: Előrébb voltál idén augusztusban erőnlétben, mint bármikor korábban?

Csillag Eszter: Nem, az edzésadatok alapján augusztusban ott lehettem valahol, ahol 2020 januárjában, amikor 6. lettem a hongkongi 100-ason. Időben csupán 20 perccel futottam többet, mint arra a versenyre, ami hosszban és szintben nagyjából azonos, mint a CCC, igaz a terep más.

Runner's World: Visszamennél a CCC-re vagy lépnél inkább tovább, például a TDS vagy az UTMB felé?

Csillag Eszter: Lépnék is tovább, de vissza is mennék. Egyelőre inkább maradok, mert – ahogy mondtad – egyedül, segítség nélkül mentem, ez volt az első 100-asom, ahol nem volt mélypont, úgy érzem, még mindig van, amin lehet javítani, hogy jobb legyen.

A teljes interjút elolvashatod a legfrissebb Runner's World magazinban.

megjelent, Runner's World, Csillag Eszter,