ultrafutás, körözés, one way ticket, női győztes

„…Annyi a feladat, hogy az óra elején odaállj a rajthoz, elindulj, és lefusd mindig azt az egy kört” – mondja a One Way Ticket Run címvédője, Fűrész Edit

Forrás: Fűrész Edit
Na de ki képes önmagának ezt a mondatot elmondani 27-szer?! Hát ki más, mint Fűrész Edit!

Másodszor találkozhattok a Runner’s World oldalán Edit nevével, másodszor nyerte meg ugyanis a One Way Ticket Run-t. Ez az esemény egy nagyon érdekes stratégiai futóverseny, ahol egyáltalán nem az lesz a nyertes, aki a leggyorsabb, hanem az, aki a legszívósabb. Idén is Edit bizonyult a női mezőny legszívósabb futójának, ám ezúttal már közel 30 km-rel többet kellett a pályán töltenie a dobogó első helyéért.

Tavaly is te nyerted ezt a versenyt, viszont tavaly aránylag kevéssel a rajt előtt döntöttél az indulás mellett és így nem volt sok időd a célirányos felkészülésre. Most mikor döntöttél az indulás mellett és mennyiben volt más a felkészülésed, mint tavaly?

Szerintem még a tavalyi verseny közben eldöntöttem, hogy az idén is mindenképpen ott leszek. Nem volt bennem kétség, hogy szeretnék menni, inkább csak az nem volt biztos, hogy mehetünk-e, megrendezheti-e már ezt a versenyt a RunDevu csapata a járványhelyzet miatt. Nagyon örülök, hogy ismét ott lehettünk ebben a családias közegben. Mentálisan így egy évet készültem rá, fizikálisan pedig szépen folyamatosan: az idén általánosan növekedett az edzésmennyiségem, emellett pedig az edzőmmel, Markocsán Sándorral (Sanyosszal) az utolsó két hónapban beépítettünk az edzéstervembe a versenyre hasonlító különféle sorozatterheléses szimulációkat.

Óránként kellett rajthoz állni, hogy teljesítsetek egy 6706 méteres kört. Minél előbb befejezed az előzőt, annál többet pihenhetsz a következő rajtig. Aki nem jelenik meg az előírt időben a rajthelyen – annak befejeződött a verseny. Ugye ez a szabály? Milyen köröket futottál és mivel töltötted a rajtokig tartó időt?

Igen, így van, „csak” annyi a feladat, hogy az óra elején odaállj a rajthoz, elindulj, és lefusd mindig azt az egy kört. Azt gondolná az ember, hogy minél előbb beér, annál több ideje marad pihenni, de ez vissza is üthet, gyorsabb tempóban jobban elfáradunk, más pihenést igényel. Én 45-50 perces köröket futottam kényelmesen, nem futottam ki magam, az emelkedőkön szándékosan sétáltam, de futva is olyan tempóval mentem, ami még a mozgásomat sem csapta szét. A kis pihenő pont elég volt, úgy osztottam be a tennivalókat, hogy beleférjenek egy-egy szünetbe, a körön mindig kitaláltam, mit igénylek a következő etap előtt: mit ennék, innék, egy kis lábmasszázs, mosdó, mosakodás, vagy ha mondjuk át akartam öltözni, kicsit gyorsabbra vettem a futást.

Hány segítőd volt és milyen feladatokat adtál számukra?

A párom végig velem volt, késő estétől a barátnőm és párja is csatlakozott, szombaton délutánra pedig még egy barátnőm jött két gyerkőcével. Arany életem volt mellettük, mert csak mondanom kellett, mit igénylek, hol találják, és kaptam mindent. Többnyire beérkezéskor soroltam a bemagolt listát, amit futás közben kitaláltam, de ha időigényesebb feladat volt (pl. szendvics vagy a varázslimonádém elkészítése), azt igyekeztem előző szünetben jelezni. Váltották egymást, beosztották a feladatot. Külön örülök, hogy ilyen szuper csapatom volt, mert amíg én futottam, addig is jól érezték magukat – végtelenül hálás vagyok nekik! A gyerekek pedig nagyon cukik voltak, minden célba éréskor szaladtak megölelgetni – nem értem, miért jó egy izzadt nénit ölelgetni (nevet), de örülök, hogy így azonosulni tudnak már most ezzel a sportos közeggel.

Mennyi volt a leggyorsabb és mennyi a leglassabb köröd?

A leggyorsabb az első kör volt, még csak felmértük a terepet, ez 40 perces lett, a legtovább talán 53 perc körül voltam kint, de ebben egy mosdószünet is volt a pályán. Ha az ember beáll egy jó ritmusra, meglepően ugyanolyan köröket tud már futni, nekem 48-50 percre állt be a tempóm, akkor is, ha menet közben lassabbnak éreztem.

Nem volt nehéz mindig újra elindulni?

Nekem valamiért fekszik ez a módszer, nincsen semmi bajom azzal, hogy megint menni kell, talán még jól is kezelem, az van a fejemben, hogy most pihentem egy kicsit, miért ne tudnék továbbmenni. De ebben nagyon sokat segített a tavalyi tapasztalat is, beleértve azt is, hogy tudtam, miként kell hozzáállni ahhoz, ha az embernek már valami mondvacsinált ok miatt (értsd: hiszti) nem lenne kedve elindulni. Nagyon határozott céllal, teljes elszántsággal érkeztem, ebben nem volt helye annak, hogy nincs kedvem megint nekiállni a 6,7 km-nek. És a pálya volt az, ahol lehetett beszélgetni, együtt futni a többiekkel.

27-szer tetted meg ugyanazt a kört, adja magát a kérdés, nem untad?

Nagyon jól bírom a monotonitást (különösen, ha ez a feladat), és szeretem megélni, ahogy folyamatosan tökéletesedik a rendszer. A sokadik körben már tudod, mikor jön az emelkedő, amikor sétálni fogsz, melyik kanyar után lesz újra futás, hol süt a nap, hányasával állnak a fák a bicikliút mellett, hol van csík az aszfalton, aminél tempót szoktál váltani, merre kell kerülni a köves szakaszokon. A legnehezebb pillanat talán mindig az volt, amikor kiértünk a bicikliútra, és megláttam azt a nagyon hosszú és emelkedő-lejtő szakaszt, ami még a fordítóig volt. Viszont nagy könnyebbség volt az agyamnak, hogy már az első körben felmértem, hogy a fordítótól mindössze 2,7 km a cél, azaz csak egy kicsi van hátra – ez így könnyűvé tette a végét is. Egyébként pedig gyönyörű és változatos volt a táj, tehát aki unatkozott, az nem jól nézett körbe, vagy nem jó taktikát választott az elméje számára.

A köreid számából következik, hogy 27 órát voltál versenyben, ez volt tehát az eddigi leghosszabb futásod időben és távban, milyen érzés volt ilyen hosszan talpon maradni? Milyen nehézségekkel kellett megküzdenek fizikailag és mentálisan? Az alvás nem hiányzott például?

Az eleje kicsit lassabban telt, fél napja futottunk már, és még csak 4 óra telt el. Aztán begyorsult az idő, felpörögtek az események, nem is tudom már szétválogatni magamban az órákat. Első éjszaka éreztem egy pici álmosságot, de egy kávé segített, ezen kívül fáradtságot nem is igen éreztem. Napközben a melegben nagyon oda kellett figyelni, hogy megfelelően frissítsünk, de a többiek is meglepően jól állták a sarat (vagyis a nyarat). A 22. óra körül volt egy kis mentális gödröcském, de szépen megbeszéltem magammal a dolgot, gyorsan túl is lettem rajta. Fizikailag szerencsére jól bírtam, a gyengébb pontjaim is jól, sőt különösen jól teljesítettek (a csípőm szokott legtöbbször problémás lenni, de most kezesbárány volt), így ez sem akadályozhatott. Nagyon jól éreztem magam mind fizikálisan, mind mentálisan, ezért is indultam el annyira könnyedén még a 27. plusz körre. És maradt is még benne, nem is egy, de azokat hozzáteszem a jövő évihez már. (nevet)

A férfi győztes, Csécsei Zoli dupla annyit ment, mint te, maradtatok még a helyszínen, miután befejezted a saját versenyed, láttátok a srácok küzdelmét?

Alig bírtam aludni éjszaka, annyira drukkoltam a srácoknak! Tavaly ugye szombat éjszaka végeztek, én most vasárnap reggel 8-kor már nem bírtam aludni, mert nem akartam lemaradni. Hétfőn indultunk csak haza, úgyhogy vasárnap reggel 9-től egy kis vacsoraszünetet leszámítva egész nap ott voltunk, és drukkoltunk, izgultunk, mintha még a mi versenyünk volna. Csodálatosak voltak a srácok!!!

Tavaly azt mesélted magadról, hogy saját magadnak is nehéz meghatározni, mi legyen az igazi célod (gyorsulás v. táv növelés)? Hogyan látod magad egy évvel később, változott benned valami ezen a téren?

Haha, ez jó kérdés. (nevet) Még mindig megvan bennem ez a kettősség, szeretnék még rövidebb távon is futni gyorsabbakat, úgy érzem, hogy menne is, fejlődtem ilyen téren is. Viszont az idei év inkább az ultratávokról szól, év elején azt tűztem ki magam elé, hogy minden hónapban futok egy ultrát, ha verseny épp nincs, akkor edzésként vagy valamelyik instant körön. Végzünk gyorsító munkát is, ez a hosszabb távokhoz is jól jön, de a táv növelése, a hosszúak biztosabb futása van inkább most fókuszban. Aztán jövőre megint meglátjuk, hogy alakul.

Amikor a tanítvány is fejleszti az edzőt! – Markocsán Sándor, Edit edzője mesél tanítványáról

„Edit kapcsán módosultak a célok azt követően, hogy megismertem az erősségeit. Eredetileg azért jött hozzám, hogy maratonra készítsem fel. A felkészülés során jöttem rá, hogy mennyire jól viseli a monotóniát és milyen jól megbirkózik a hosszabb távokkal. Ezért döntöttünk úgy, hogy próbálja meg az ultratávokat is. Az első versenye 2019-ben a Suhanj!6 volt, később párban teljesítette az Ultrabalatont, Puskás Leventével. Az Ultrabalaton távját úgy osztották be, hogy 15 km-enként váltották egymást, ott már az is látható volt, hogy jól bírja a futás-megállás periodicitását, ez lett igazából az egyik erőssége, mert nagyon jól regenerálódik. Ezt a képességét erősítettük tovább mostanra. Szerencsére az emésztése is jól bírja a hosszabb távokat és időtartamot, tehát a frissítéssel sincs gondja.

Idén még a London Maratont célozta meg, amire szintén készül és ugyan szeretett volna egy jó félmaratont is futni, de megbeszéltük, hogy e két versenycél nem passzol egymáshoz, inkább az ultratávok felé nyitunk.

Kifejezetten a One Way Ticket Run-ra csináltunk speciális edzéseket, amikkel próbáltuk szimulálni azt, ami a versenyen vár rá. Futott például 7x7 km-t 3 héttel a verseny előtt, ezen keresztül is próbálgatta az elindulás-megállás típusú terhelést. Futott 20 darab 400-at is pont ezért. Ezek a futások persze nemcsak fizikailag, hanem mentálisan is trenírozták őt.

Az eddigi eredményei azt mutatják, hogy egyre jobb ezeken a megmérettetéseken, emiatt nem kizárt, hogy idővel hosszabb ultratávokon, 100 km feletti versenyeken is sikeres lehet.”

A 3. Riska One Way Ticket Run végeredményei

Férfiak:
1. Csécsei Zoltán (52 kör, 348,712 km) MFSE
2. Geszti Péter (51 kör, 342,006 km) MFSE
3. Drexler Gábor (37 kör 248,122 km) MFSE

Nők:
1. Fűrész Edit (27 kör, 181,062 km)
2. Kelemen Anett (25 kör, 167,650 km)
3. Peterdi-Farkas Éva (24 kör, 160,944 km)