Így lehet tutira megúszni egy doppingvétséget

Nem lehetett volna nagy tétben fogadni, hogy Deajah Stevensnek és Gabrielle Thomasnak doppingvétség miatti előzetes eltiltása után még lehet bőrt lehúzni erről a költözködéses dopping-témáról. Mint azt annak idején megírtuk, a két futónő többszörösen elmulasztotta bejelenteni a tartózkodási helyét, ami a Nemzetközi Doppingellenes Szabályzatba ütközik. Hát, aki nem fogadott volna, az tévedett.

Salwa Eid Nasernek szintén nem sikerült a számos feladata mellett a doppingkódex vonatkozó rendelkezéseivel is foglalkozni, így 2019. január 1. és 2020. január 24. között 3 + 1-szer nem volt elérhető az AIU ellenőre számára. Azért 3 + 1 -szer, mert háromszor nem volt elérhető, és egyszer meg az ellenőr tévedt el, és csengetett máshova. Bizonyára sokan magunk elé képzeljük az értetlen raktárost, aki bőszen érvel amellett, hogy semmiképpen sem kíván doppingmintát adni, és végezné a munkáját is, és fogalma sincs, ki lehet az a Salwa Eid Naser. Ha tudta volna, bizonyára megmondja, és akkor létre jön a várva várt találkozó a doppingellenőr és a világbajnok futóhölgy között.

Viccet félretéve, nem tudjuk, hogy volt-e raktáros, vagy sem, egyet tudunk biztosan (mert ez le van írva, és egy szigorú jogász csak ezt veszi készpénznek): a doppingkódex 2. cikkének 2.4. bekezdése rögzíti, hogy aki tizenkét hónapon belüli időszakban háromszor kihagyja az előírt doppingtesztet, az vétséget követ el. A 10.3.2. bekezdés szerint ezért akár kétéves eltiltást is lehet kapni. Ehhez egy doppingellenőrnek két dolga van: figyelemmel lenni a naptárra, hogy mikor telik le a tizenkét hónap, és odatalálni az atléták címére.

A szabály célja – ahogy a jogászok fogalmaznak, a jogalkotói szándék az volt -, hogy egy atléta ne csak a versenyek körül legyen tiszta, hanem bármikor. Hogy ez mégse legyen a sportolók felé vegzálás, ezért a rendszer szabályozta magát évenkénti két ellenőrzésben, amikor nem kell rendelkezésre állni. Sajnos a doppingellenőrzési gépezetbe homokszem csúszott, ezért a Salwa Eid Nasert ért ellenőrzések közül három úgy volt problémás, hogy az első és az utolsó között több, mint egy év eltelt, illetve a téves címen való megjelenés miatt egy amúgy sem ért. Így nem jött ki a három „teszthiány”, és a sportolónő megúszta.

Az AIU szigorú nyilatkozata szerint remélik, hogy az atlétanő tanult az esetből. A tisztán versenyzők miatt mi pedig abban reménykedhetünk, hogy az AIU is tanult belőle.

A cikk szerzője Simor Miklós sportjogász (SIMOR Ügyvédi Iroda)