Rengeteget edzettem, mégis feljött pár "karanténkiló" - így szabadultam meg a feleslegtől

A karantén alatt szerintem az is érzelmi evő lett, aki előtte nem volt az. Az otthonlétben az evés, a főzés, a sütés maradt az egyik legjobb program, a legtöbbünknél pedig sok finomság egy idő után bizony megtette a hatását.

Beismerem, nálam is, pedig a karatén alatt többet edzettem, mint valaha: a hét minden egyes napján szakítottam időt a futásra, a TRX edzésre, a saját testsúlyos gyakorlatokra, mert a sport jelentette a kapaszkodót a bizonytalanságban.

Ám főzni legalább annyira szeretek, mint edzeni, és bár szokásomhoz híven egészségesen főztem, mivel az egész család otthon volt, sokkal gyakrabban csábultam el erre-arra. És akkor még nem számoltam az esti, otthoni koktélozgatásokat a férjemmel...

Lényeg a lényeg, május végére már éreztem, hiába futok sokkal többet, mint valaha, hiába edzek kőkeményen, ahelyett, hogy szálkásodnék, csak egyre vaskosabb vagyok. Ilyenkor pedig szinte mindig az étrend a hibás, így egy néhány napos nyaralás után véget vetettem a karanténevéseknek. Éheztetésről szó sem volt, mert az sosem vezet sehová, mindössze bevezettem pár olyan szabályt, amiket igyekeztem tartani a cél érdekében:

Kevesebb edzés, több pihenés

Nem vagyok olimpikon, csak egy családanya, aki nem szereti, ha túl sok pluszkiló van rajta, és aki bírni akarja a tempót a két igen aktív gyermeke mellett. Bikinialakra nem gyúrok, de szeretem, ha lapos a hasam, és nem lifeg a combom, egyszerűen mert így érzem komfortosan magam a bőrömben. Szóval eldöntöttem, a heti 7 nap edzésnek semmi értelme, az sokkal fontosabb, hogy a pihenést se hanyagoljam el. Így megszabtam magamnak, hogy maximum heti 5 alkalommal edzek mostantól, ebből 1 viszont mindig egy óra nyújtás, hengerezés, jóga - valamilyen nyújtó, lazító edzés. A többi főleg súlyzózás és magas intenzitású interval tréning, futás vagy biciklizés - amihez épp kedvem és időm van. A lényeg, hogy nem zsigerelem ki a testemet, és hagyok időt a regenerálódásra is.

Minimalizáltam a nassolást

Ma egy kis fagyizás, tegnap pár szem (na jó, majdnem fél csomag) gumicukor a gyerektől, holnap pedig kóstoló helyett 2 adag somlói a családi banzájban... Az édességek a gyengéim, és hiába eszem mellettük rengeteg salátát, meg amit kell, pontosan tudom, hogy az édes dolgok azok, amiknek köszönhetem a pluszsúlyt. Nincs mese, fájó búcsút intettem a hozzáadott cukroknak, édességeknek, és egyszerűen megtiltottam magamnak a nassolást. Persze ehhez két dolog válik be nekem:

• Sosem éheztetem ki magam nap közben annyira, hogy nagyon ingadozzon a vércukorszintem, és annyira elgyengüljek, hogy ne bírjam ki édesség nélkül.
• Ha tudom, hogy olyan szituáció lesz, amikor mindenki édeset eszik, én készülök magamnak alternatív verzióval: a zabpelyhes, gyümölcsös sütik, a görög joghurtos pohárkrémek remek alternatívák.

Mindenhez próbálok zöldséget enni

Alapvetően minimális mennyiségű feldolgozott ételt eszem, így ez a része nem okoz gondot a diétának. Viszont most kiemelten figyelek arra, hogy majd minden étkezésemben szerepeljen zöldség, saláta, grillezett zöldség, zöldségkrém, zöldségfasírt formájában.

Próbálok előre felkészülni a csalásokra

Az sosem jó taktika, ha minden finomat megvonunk magunktól. Én nem is bírom, így próbálok enyhíteni a "bűneimen": ha tudom, hogy este kivételesen pizza lesz a menü, akkor előtte betolok egy adag salátát, hogy ha meg is kívánom a pizzát - ami holtbiztos - akkor véletlenül se egy egészet egyek meg, csak maimum 1-2 szeletet.

Nekem a fentiek mindig beválnak, olyanannyira, hogy 2 hónap alatt sikerült leadni a plusz 5 karanténkilómat. Persze ez után sem adom fel, hiszen az állandó ingadozás sosem célravezető. Az esetek nagy részében figyelek, de 1-1 alkalommal belefér a csalás is!