A top atlétáknak kötelező: te szoktál hosszabb pihenőt tartani?

• Az amerikai származású, kétszeres olimpikon maratonfutó Desiree Linden úgy véli, hogy egy kimerítő felkészülést követően a hosszabb, akár egy hónapos kihagyás is beleférhet az edzésprogramba. A 2:22,38-es egyéni csúccsal rendelkező futónő úgy gondolja, hogy a napi monotóniát, a folyamatos lemondásokkal teli szigorú életvitelt sokkal jobban tudja tolerálni, ha az edzéstervbe minden évben be van iktatva egy hosszabb időszak, amikor elengedheti magát. Szerinte nem kell tartani a több hetes pihenőtől sem, tapasztalata szerint ugyanis, ugyanannyi idő elegendő a korábbi edzettségi szint visszaszerzéséhez, mint amennyit futás nélkül töltött. Azaz, egy közel egy hónapos semmittevést egy hónap alatt egyszerűen be lehet pótolni, utána azonban a fejlődés nagyobb lendületet vehet, mint korábban bármikor.

• A 2:33,03-as maratoni idővel rendelkező, szintén amerikai futónő Becky Wade is azon a véleményen van, hogy az edzéstervbe beépített hosszabb pihenő pozitív hatással van a következő versenyidőszak eredményeire. Az atlétanő úgy véli, nem a sérülések hatására kell hosszabb - akár egy teljes hónapot is átölelő - pihenőt beiktatni a felkészülésbe, hanem éppen ellenkezőleg, megelőzésképpen egyfajta prevencióként. Szerinte, akik rendszeresen beépítenek egy-egy mozgásmentes időszakot a programjukba, azok mentálisan, szellemileg és érzelmileg is annyira fel tudnak töltődni, hogy utána sokkal jobban bírják a nagyobb terhelést és az extrém hajtást.

• A kanadai sportolónő Natasha Wodak, aki nem mellesleg 2:26,19-es maratoni időeredménnyel bír, a helyesen értelmezett edzés-pihenés egyensúlyában hisz. A futónő minden héten 1 napot, minden kisebb verseny után 3 napot, és minden nagyobb, kulcsfontosságú, vagy szezonzáró verseny után 2 teljes hetet regenerálódással tölt. Bevallása szerint, ezekkel az előre beépített, előre megtervezett pihenőkkel teljes mértékben kontrollálni tudja időeredményei fejlődését, ugyanis el tudja kerülni az ad hoc sérüléseket. A pihenők alatt minimálisan veszít ugyan fittségéből, azonban hamar visszaszerzi korábbi állóképességét és gyorsaságát.

• A kenyai atléták is pihennek minden évben, átlagosan 1 hónapot. Eliud Kipchoge, a kétszeres olimpiai bajnok kenyai hosszútávfutó, például a 2 órán belüli maratoni kísérletét követően 3 hétre szögre akasztotta futócipőjét. A világ leggyorsabb maratonistája évente egyszer, a legfontosabb versenye után, egy 4-5 napos - regeneráló futásokkal teli - átmeneti időszakot követően, 3-4 hetet szán a regenerációnak. Elmondása szerint fel kell töltenie az elemeket, mielőtt ismét lemeríti azokat.

Na, de vajon miért van szükségük a versenyszerű sportolóknak minden évben hosszabb pihenőkre? Azért, mert egyes atléták azt tapasztalták, ha az edzéstervbe nem iktatnak be tervszerűen pihenést, és nem biztosítanak megfelelő időt a regenerációra, akkor szervezetük - valamilyen sérülés formájában - úgyis kiveszi az éves kötelező szabadságot. A fájdalmak pedig gyakran a legjelentősebb versenyek előtt jelentkeznek, amikor a legnagyobb fizikai és mentális terhelést kapja a test, ezzel kockáztatva a korábbi felkészülés sikerességét. Ezért a hosszú távú, töretlen és biztos fejlődés érdekében egy hosszabb kihagyás kisebb áldozatnak tűnik, mint egy meglepetésszerű, nem várt sérülés.