Borítókép: Holnaptól gyorsabban futunk

Holnaptól gyorsabban futunk

Idén nyáron mindenki gyorsulni akar. A Nike egyenesen egy légiót hozott létre, amelynek tagjai a világ leggyorsabb sportolói közül kerültek ki. A Zoom Légió magyar tagokkal is büszkélkedhet, Tajti Matyi, Szabó Barbara, Baji Balázs, Papp Krisztina és Kammerer Zoltán is rákapcsolt. És mi is: Nagy Richárd, a Runner's World művészeti vezetője, valamint Lami Juli, a magazin online szerkesztője.


Mostantól folyamatosan nyomon követhetitek, hogyan leszünk képesek bő egy hónap alatt leggyorsabb formánkba lendülni. A komoly felkészülést szerdán kezdjük el, a Nike Futóklubban a Margitszigeten. Addig is olvassátok el rövid helyzetjelentésünket a kihívás mínusz első napjáról. A kihíváshoz természetesen ti is csatlakozhattok a oldalon.

Ricsi, a kipihent


Örömmel fogadtam el a Nike felkérését, hogy megnézzük, négy gyorsító edzés mit művel az emberrel, ha élete leggyorsabb mérföldjét szeretné lefutni. Az már most győzelem, hogy kezd visszatérni a futás az életembe. Három nullkilométeres hónap után a múlt héten lementem a Nike Futóklubba, hogy megnézzem, mire emlékszik a lábam. Egész jól ment a résztávozás, de aztán három napig lifteztem a harmadikra az izomlázam miatt, ami egyébként nem szokásom. De legalább olyan jól esett újra futni, mint a sör, amit edzés után megittunk.
Kiváncsian várom a tesztmérföldet, illetve hogy milyen kínzóeszközöket vetnek majd be a szerdai edzéseken, hogy aztán Speedy Gonzales-ként körözzünk augusztus végén. Nyolcszáz méteren már könnyedén futom az egymérföldes világcsúcs időt, meglátjuk mit sikerül teljesíteni dupla távon.


Juli, a lusta


Nem futok valami gyorsan. Gimnáziumban (nem tegnap volt) állandóan azzal fenyegetett a tesitanár, hogy ha ebben a tempóban folytatom, akkor az érvénytelen. Szívesen futnék versenyt akkori önmagammal, szerintem győzedelmeskedne a jelenkori énem. Pedig most sem vagyok gyors. Ha hatperces kilométereket futok, már boldog vagyok, de ez az elmúlt néhány hónapban nem igazán jött össze. Kicsit ellustultam, teljesen a komfortzónámban futok. Utoljára talán akkor fáradtam el igazán, amikor az Ultrabalatonon „felfutottam” Badacsonyörsre. Kénytelen vagyok idézőjelet használni, mert volt abban séta is.
Ezért aztán kimondottan örülök ennek a kihívásnak. Éveken át futkorásztam a szigetkör és a félmaraton közötti távokon, és sosem törekedtem igazán az időeredményre. Most azonban új célom van: gyorsulni.