Hogyan válj tudatosabb futóvá: Álmodj, tervezz, fuss!

Életem egyik meghatározó állapota az, hogy futó vagyok. Napi szinten van valamilyen kapcsolatom a futással. Nyilván azért, mert a munkám során is a futással foglalkozom. Ugyanakkor hosszú évek óta érzékelem, hogy bár maga a futás állandó tevékenység számomra, mégis sok minden változik „köztünk”. És persze az is igaz, hogy folyamatosan kell itt-ott keresgélnem – elsősorban önmagamban – a szükséges motivációt.

Nekem az év eleje, mindig egy kicsit újrakezdős. Általában azért, mert az év végi zsúfoltságot és telítettséget egyfajta nyugodt, csendes időszak követi, amikor mindenhogyan jobban hallatszódnak a gondolatok és a felmerült kérdések.

Még karácsony előtt került a kezembe Orsi és Vinca könyve, aminek címe: Álmodj, tervezz, fuss! És tulajdonképpen egyáltalán nem véletlen, hogy az említett zsúfoltságban nem volt idő és tér arra, hogy egy ilyen típusú, gondolkodásra sarkalló könyvvel úgy kerüljek kapcsolatba, mint most: mintha konkrétan nekem írták volna. Az önismereti, motivációs, coaching kiadványok piacán egyedülálló aspektusból, a futáson, a futón keresztül kerülünk a tudatosabbá válás világába. „Ez a könyv, a te futáshoz kapcsolódó önismereti utad”, ami lényegében a személyes – tehát nem csak futós – önismeret kiváló eszköze. A kilenc fejezetből álló „út” témái a célok meghatározásától elvezetnek a megvalósításig. Közben szóba kerül például az önbizalom növelés, a reális célok kiválasztása, a motiváció megerősítése.

Elakadásaim, útkereséseim majd minden év – főleg vége felé szoktak lenni. Általában azért, mert elfáradok és ez az állapot elbizonytalanít abban, hogyan is folytassam az életem futóként. Olvasgatom a könyvet és tök jó kérdéseket kapok, de még jobb, hogy válaszokat arra a sok mindenre, ami engem foglalkoztat.

Ha a futóevolúciómat visszapörgetem, arra jövök rá, hogy jelen élethelyzetemben a legbonyolultabb megtalálni azt az időt, amit futásra fordíthatok, ami nálam relatíve sok, mert az ingerküszöböm a hosszabb távok irányába hajt folyamatosan, amelyekre aránylag sok edzésidőt kell fordítani. Ebből adódik, hogy időnként közel összeomlok főként a kétségbeeséstől, ami az állandó szervezői erőfeszítések miatt eluralkodik rajtam.

Na szóval itt az idő és a kiváló lehetőség – elvégre az új év adja magát, hogy szépen, nyugodtan leüljek és lépésről lépésre megtervezzem az idei futóévemet. Aminek remélhetőleg a vége nem lesz olyan kimerítő és stresszes, mint az előzőé. Az álmokkal mindig jó barátságban álltam, a tervezési (szervezési) készségeim simán fejleszthetők, a futást viszont soha, de soha nem tudnám elengedni…talán még alább adni belőle sem… Ehhez kiváló mankó számomra Oravecz Orsi és Viniczai Andi könyve!

A szerzőpáros mind két tagja régi futóismerős. Vincával pár hónapig még kollégák is voltunk, Orsival talán pont Vincáéknál találkoztam először. Mind kettejük életében régóta tölt be fontos szerepet a futás. De hozzáértésük nem pusztán ennek tulajdonítható, életük egyéb privát és professzionális vonatkozásai is hiteles adalékot jelentenek a könyv hátteréhez. Az egyes fejezetekhez kapcsolódóan saját élményű futósztoriaikat is megosztják, ezeken keresztül kicsit őket is megismerjük jobban.