Wermescher Ildikó terepultrafutó így tartja magát formában és élvezi a futásokat 56 évesen is

Wermescher Ildikó - terepultra-futó, a nemzetközi elit mezőny tagja

Ildikó a Hoka One One nemzetközi csapatának tagja, az egyik legfontosabb idei célja az volt, hogy az UTMB TDS versenyszámán (145 km / 9100 méter szintemelkedés) jól szerepeljen. Az igen nehéz, technikás útvonalon végül harmadik nőként ért célba. Pár héttel a TDS előtt a Grossglockner Ultra-Trail Osttirol Trail 80 km-es versenyszámán szintén ő volt a harmadik női befutó. A világ legnagyobb terepultra versenyét, az UTMB-t (170 km / 10000 méter szint) négy alkalommal teljesítette, minden esetben női TOP 10-es helyezéssel. Ám Ildikó korábbi kimagasló eredményeit egészen hosszan lehetne sorolni. Elképesztő tapasztalata van ma már a hosszú, nehéz, alpesi útvonalak teljesítésében. 56 éves. Korosztálya valamennyi első helyét garantáltan elhozza és úgy tűnik futó- és versenyzési kedve, illetve eredményessége az évek múlásával sem változik.

• A futások mellett rendszeresen jógázom, ha időm engedi, úszom és autó helyett a rövidebb távokon biciklivel közlekedek, ahova csak lehet. Ezeket a tevékenységeimet inkább mozgás kiegészítésnek nevezném, mint keresztedzésnek, hiszen leginkább szórakozás, illetve regenerációs céllal csinálom, nem edzés jelleggel.
  
  
• Az utóbbi években azt érzem, hogy a rövidebb, intenzívebb edzések sokkal jobban megterhelik a szervezetem, mint korábban és a regenerálódás folyamata is egyre inkább elhúzódik. Fáradtak, merevek, nehezek a lábaim és néha izomfájdalom is jelentkezik. Ugyanez a helyzet áll fönn hosszabb távok esetén is. Hogy ezt az állapotot elkerüljem, folyamatosan mérlegelnem kell, hol, mennyit és milyen intenzitással fussak, mert ha túlságosan kimerítem magam, elvész a futás élvezete és a regenerálódás is sokkal időigényesebb lesz.
  
  
• Ma már bölcsebben futok. Ugyan mindig van a fejemben egy előírt táv és intenzitás, amit futni szeretnék aznap, de ha nem megy, nem erőltetem. Kevesebbel is beérem. Inkább hallgatok az érzéseimre, mint korábban, kevésbé hajszolom magam és ha szükségem van rá, lelkiismeret-furdalás nélkül beiktatok egy-egy futásmentes napot.
  
  
• Hogy érettebb korban is fenn tudjuk tartani magunkban a futás iránti szeretetet és a szenvedélyt, fontos, hogy a mindennapokban elvégzett edzés örömöt okozzon, és a futáshoz való kedv másnapra is megmaradjon. Az is lényeges, hogy reális célokat tűzzünk ki magunk elé, mert ezek segítenek abban, hogy a tervezett edzéseket el is tudjuk végezni.