„Csalódtam, hogy elhalasztották az olimpiát, de nem panaszkodom, mert sokkal nagyobb gondok vannak a világban” – interjú az ifjú atlétával, Wagner-Gyürkés Vikivel

Nem is akármilyen versenyben érte el ezt az eredményt, hiszen a verseny Lemlem Hailu nyerte, aki világ idei legjobb eredményével győzött, mögötte pedig az 5 kilométeres utcai futás világcsúcstartója, Beatrice Chepkoech érkezett célba. Rajthoz állt még Genzebe Dibaba világbajnok, olimpiai ezüstérmes is, Viki pedig bátor futásának eredményeképpen 4. helyen végzett a 10 fős mezőnyben. Kiemelendő, hogy kétszeres világbajnoki bronzérmes akadályfutó, a német Gesa Krause végül Viki mögött végzett.

Múlt héten sikerült az országos magyar csúcsot megdöntened 3000 méteren fedett pályán 8.55,45-ös időeredménnyel. 1988 óta állt a csúcs, azóta többen is megközelítették már ezt az időt, mégis neked sikerült végül megdöntened. Gondoltad volna, hogy egyszer országos csúcstartó leszel? Illetve, számítottál arra, hogy ezen a távon sikerül majd csúcsot döntened?

Régebben nem gondoltam, hogy valaha az leszek. Utánpótlás koromban is voltak jó eredményeim, de korosztályos csúcsot sosem értem el, nehéz volt elképzelnem, hogy ez majd pont felnőtt koromra sikerül. Viszont az elmúlt években már elérhető közelségbe kerültek a csúcsok, így nem ért váratlanul. Főként akadályfutónak tartom magam, így kicsit furcsa, hogy sík számban futottam csúcsot, illetve az is, hogy fedett pályán, mivel nagyjából két éve volt először, hogy komolyabban vettem a fedett pályás felkészülést. (Ezalatt csak annyit kell érteni, hogy nem csak az itthoni versenyeken indultam, hanem volt nemzetközi versenyem is.)

Milyen gondolatok kavarogtak benned a verseny előtt, alatt és utána?

Előtte főleg arra gondoltam, hogy szeretnék jól futni, bíztam benne, hogy jó iram és nekem megfelelő társak lesznek. Utána nagyon örültem, hogy sikerült megdönteni az országos csúcsot, hiába tudtam az edzések, és az előzmények alapján, hogy képes vagyok rá, más dolog ezt pályára vinni.

Akik az atlétika világában nem járatosak, azok talán keveset tudhatnak rólad, ezért kérlek mesélj magadról egy kicsit, hogyan kerültél kapcsolatban az atlétikával? Volt benne 1-2 év hosszútáv futás, azonban az újrakezdés óta töretlen a fejlődésed. Hogyan is alakult az életutad, mi motivált az újrakezdésben és mikor hitted el először, hogy nemzetközi mezőnyben is helyt tudsz állni?

9 éves voltam, amikor a szüleim levittek a 16. kerületi Ikarus Bse atlétika edzésére. Mindig örökmozgó gyerek voltam, és már előtte is sok sportot kipróbáltam, de a futást azonnal megszerettem. Gyorsan kiderült, hogy a középtávfutáshoz van érzékem, gyerekkoromtól kezdve korosztályos szinten nagyon sok országos bajnokságot nyertem 800m-től kezdve a mezeifutáson át a kismaratonig. De még többpróbában is értem el országos dobogós helyezést. 2008-ban, ifjúsági korúként nyertem először felnőtt bajnokságot és voltam felnőtt válogatott (800m-en). 2009-ben döntős, 8. lettem az ifjúsági világbajnokságon, majd 5. az európai ifjúsági olimpiai fesztiválon. 2010-ben 1500m-en indultam a junior világbajnokságon. Az ezt követő években volt az első igazi lejtmenet a karrieremben. Nem volt motivációm, érettségiztem, egyetemet kezdtem, besokalltam, edzőt váltottam. Teljesen sosem hagytam abba a futás, hiszen mindig nagyon szerettem, de nem készültem versenyszerűen, nem volt célom profi sportolóvá válni. Az újrakezdés sem volt eltervezett döntés. Szerencsémre 2013. őszén, egy telefonhívásnak köszönhetően lekerültem Dr.Török János csoportjába, ahol János, és a csapat szellemiségének köszönhetően már az első edzés után egyértelművé vált számomra, hogy nem csak a jó hangulat kedvéért, és nem csak “lötyögni” fogok lejárni. Neki köszönhetem, hogy visszakerültem a magyar atlétika élmezőnyébe, illetve általa ismertem meg a későbbi edzőmet, Berkovics Imrét is, akivel a közös munka által új távlatok nyíltak meg előttem, bekerültem a nemzetközi atlétika körforgásába.

2017-ben kvalifikáltam magam életem első felnőtt világbajnokságára, az egyetemi világbajnokságon pedig ezüstérmet szereztem 3000m-es akadályfutásban. Ebben az évben már elhittem, hogy van keresnivalóm a nemzetközi mezőnyben is, illetve profi atlétává váltam. Kívülről talán töretlennek tűnik a fejlődésem, de ez sosem egy egyszerű és magától értetődő folyamat. Például 2019-ben voltak jó futásaim, 9. voltam a Fedettpályás Európa-bajnokságon 3000m-en, futottam Gyémánt liga versenyen egyéni csúcsot, 2000m akadályfutásban országos csúcsot döntöttem, és Európa válogatott voltam, de nem sikerült elérnem az olimpiai kvalifikációs szintet, illetve a dohai világbajnokság sajnos kifejezetten rosszul sikerült.

Hogyan alakultak az évek alatt a céljaid?

A céljaim évről évre nagyobbak lettek. Míg 2016-ban nagyon boldog voltam attól is, hogy szintet teljesítettem az Európa-bajnokságra, két évvel később már döntős célokkal indultam neki a kontinensviadalnak, amit sikerült is elérnem. Tavaly ősz óta Babinyecz József irányítja az edzéseimet, aki egyben a menedzserem is. Bízom benne, hogy segítségével idén újabb szintet tudok lépni.

Utólag hogyan látod, az a pár lazább év és a kihagyás hozzájárult a mostani sikerekhez?

A lazább évekre és a kihagyásra nagy szükségem volt, biztos vagyok benne, hogy ha akkor nem engedek ki egy kicsit, akkor most már nem atletizálnék, ilyen szinten legalábbis biztos, hogy nem.

Egészen széles skálán mozogsz, 800 métertől 10.000 méterig szinte mindenhol képes vagy dobogós helyen végezni magyar bajnokságokon. 5000 méteren 15:44.56, 10.000 méteren 34.55,82 az egyéni csúcsod Ezt kevesen mondhatják el magukról. Melyik mégis az a táv, amelyik a legközelebb áll hozzád?

A 3000m akadályfutás a fő számom, ebben értem el eddig sikereket és ez is áll hozzám a legközelebb. Ahhoz hogy itt jól tudjak teljesíteni, szükséges a jó sík forma, kell gyors munka és állóképesség is, ezért tudok a különböző számokban jól teljesíteni.

Később tervezed esetleg, hogy feljebb mész, esetleg félmaratonra, maratonra?

Mindenképp tervezem, kifejezetten izgatja a fantáziámat, hogy mit tudnék ezeken a távokon, illetve nagyon tetszik az utcai futás világa. Azt viszont még nem tudom, hogy profi szinten fogok felkészülni a hosszabb távokra, vagy majd a visszavonulásom után, szórakozásból állok rajthoz. Így vagy úgy, biztos vagyok benne, hogy legalább egy maratont fogok majd futni az életem során.

Úgy tudom, elég sok sérüléssel bajlódtál már eddig, mégis a 3000 méter akadály az, amivel jelenleg a világranglista 20-22. helye körül mozogsz, és biztos helyed van már ezzel az olimpiai csapatban is. Hogyan tudod megoldani, hogy a nagy terhelést bírja a szervezeted?

Szerintem relatív a sok sérülés, én szerencsésnek tartom magam, mert bár több kisebb-nagyobb sérüléssel bajlódtam már, 6-8 hét volt a legtöbb amit egyhuzamban ki kellett hagynom, és kétszer fordult elő velem ilyen az elmúlt tíz évben. Nap, mint nap kizsigerelem a szervezetem, nem csoda, ha néha megálljt parancsol. Nagyon fontosnak tartom a regenerációt, és komolyan is veszem, de a kulcs a jól összeállított, személyre szabott edzésterv, és én ehhez igazítok mindent. Figyelek a megfelelő mennyiségű és minőségű alvásra, pihenésre, egészségesen és a céljaimnak megfelelően táplálkozom. Hetente két alkalommal járok masszíroztatni, emellett gyógytornára, akupunktúrára járok. Fontosnak tartom a mentális egészséget és felkészültséget, évek óta dolgozom együtt sportpszichológussal is. Komoly csapatmunka ez.

Az egyetemen dietetikusnak tanultál, mindez a tudás hozzájárult ahhoz, hogy most magasabb szinten tudj sportolni?

Maximum olyan szempontból járult hozzá, hogy ilyen téren nem kell szakemberhez fordulnom.

Hamarosan itt a lengyelországi EB, ahol már két számban is megfutottad a szintet. Milyen elvárásokkal utazol ki, mik a céljaid az EB-n?

Az EB-n csak 3000m-en fogok elindulni, mert a döntő napján lenne az 1500m selejtezője, én pedig ezzel nem szeretnék kockáztatni. A felkészülés során úgyis a 3000m-re helyeztük a hangsúlyt. Először is szeretnék döntőbe jutni, már ez sem lesz könnyű feladat. A döntőben úgy gondolom, hogy bármi megtörténhet, két évvel ezelőtt 9. lettem, boldog lennék ha ennél jobb helyezést tudnék elérni. Egy jó tempójú futással a csúcsjavítást sem tartom lehetetlennek, sőt!

És az olimpiával mi a helyzet? Úgy tudom, hogy lelkileg téged nagyon megviselt a halasztás, most is így érzed még? Motiváltabb vagy most, vagy okozott törést nálad a halasztás?

Az túlzás, hogy nagyon megviselt. Természetesen nem örültem neki, és csalódott voltam, de pár nap alatt ezt sikerült rendeznem magamban, és alkalmazkodtam az új helyzethez. A karantén időszakban is meg tudtuk oldani az edzéseket, úgyhogy nem panaszkodom. Most is sajnálom, hogy így alakult, de ezen nem szoktam gondolkodni, hogy mi lett volna ha. Sajnos ennél komolyabb gondok vannak a világban, szerencsések vagyunk, ha idén részt vehetünk a játékokon. A motivációval nekem nem szokott problémám lenni, de most kifejezetten lelkes vagyok, főleg, hogy mostmár külföldön is versenyezhettem és talán edzőtáborba is eljutunk.