Világcsúcsokra tör az egykori sikeres magyar sportriporter

Ha jól tudom, a fogyás miatt kezdtél sportolni, de pontosan mikor?

2015-ben, a harmadik kislányom megszületése után.

Hogy zajlott a folyamat, mennyi mozgással kezdted, hogyan nőttek a távok, hogyan bővültek a sportágak?

Titkon eredetileg is egy Ironman teljesítése volt a célom. Először persze egy 10 km-es futással kezdtem, heti háromszor 30 perc kocogással. Utána találtam egy edzéstervet az interneten félmaratonra, majd maratonra. Aránylag gyorsan növeltem a távokat, mert nekem sosem a távolság, hanem a sebesség okozott gondot. A mai napig sem tartozom a gyors futók közé. 2015-ben már futottam félmaratont, majd 2016-ban maratont és 2017-ben megcsináltam az első Ironmant. Mindegyiknél csak a táv teljesítése volt a cél, szó sem volt még versenyszerű sportolásról. Amikor az Ironmant teljesítettem, azt nagyon élveztem, ezért nem hagytam abba, hanem továbbra is úsztam, futottam, bicikliztem, sőt, 2018-ban elkezdtem edző irányításával készülni. Onnantól kezdtek el jönni az eredmények, de még mindig csak amatőr szinten.

Ironmant nyert – a lányaival futott be

A triatlon csúcspontja talán Nagyatád volt, amikor úgy nyerted meg a hosszútávú országos bajnokságot, hogy sokakat meglepett a győzelmed.

Igen, számomra mindig is a nagyatádi ob megnyerése lesz a triatlonos pályám csúcspontja, nem csak azért, mert egészen váratlanul nyertem, hanem mert a három lányom is velem futhatott a befutónál. Azt hiszem, ezt az élményt soha nem fogja semmi felülmúlni, a mai napig is olyan meseszerűnek, álomszerűnek tűnik az egész.

Hogyan alakult át benned a triatlon utáni vágy ultra iránti vággyá?

Az ultrázás véletlenül jött. 2017-ben egy félmaraton alkalmával láttam olyat, hogy az emberek 24 órás futóversenyen vesznek részt. Ugyanott rendezték, ugyanakkor a 6, 12 és 24 órás versenyeket is. Előtte azt sem tudtam, hogy ilyen létezik, mindig azt gondoltam, hogy az ultra az csak terepen van, az pedig engem nem vonzott. Még ekkor sem esett le, hogy ez az egész műfaj, hogy utcai ultraversenyzés, létezik, csak erről az egy versenyről szereztem tudomást. Mivel 2020-ban minden más versenyt töröltek, ez pedig egy pici helyi verseny volt, amit meg tudtak rendezni, elindultam rajta. Nekem ugyanis szükségem volt arra, hogy versenyezhessek, és ez a verseny akkor már három éve rajta volt a bakancslistámon. De hogy mennyire fogalmam sem volt semmiről, azt jól mutatja, hogy eszembe sem jutott, hogy ultrázni nem úgy szoktak elkezdeni, hogy a maraton után egyből beneveznek egy 24 órás versenyre és lefutnak 213 km-t. Az, hogy létezik 50, 80, 100, 160 kilométeres verseny, meg sem fordult a fejemben. Azt tudtam, hogy ezen a versenyen van 6 és 12 órás szám is, de a 6 óra rövidnek tűnt a 10.5 órás Ironman után, a 12 órás meg éjfélkor kezdődött és úgy voltam vele, hogy ha már az éjszakám úgyis el van szúrva, akkor megpróbálom a 24 órásat.

Mi volt a 213 kilométeres eredményed visszhangja?

Mindenkit iszonyúan meglepett, engem is. Gyakorlatilag olyat futottam, hogy a triatlonedzőm utána döbbenten kérdezte: “na és most mit csinálunk”? Merthogy az látszódott azonnal, hogy ehhez olyan tehetségem van, ami a világ élvonalába emelt majdnem azonnal. A kanadai válogatott első számú emberévé léptem elő a 24 órás vb-re, megdöntöttem a pályacsúcsot, a kanadai versenyen valaha futott távolságot és második helyre ugrottam a kanadai örökranglistán a 24 órás távon. Mindegy egy ilyen hirtelen előkapott bakancslistás indulással.

Három kanadai rekordot döntött meg eddig

Alapvetően mind időigényes sportág, a triatlon és az ultrázás egyaránt. Hogy oldod meg három gyerek mellett?

Elég nehezen, bár most már a gyerekek nagyobbak, így egyre könnyebb a dolgom. De általában akkor edzek, amikor ők tornán, magyar iskolában vagy zeneórán vannak, vagy amikor iskolában.

Honnan jött az ötlet, hogy ultrában csúcsokat dönts? Merthogy később, ugye, már előre bejelentett csúcsdöntési kísérleteid is voltak.

Onnan, hogy az azonnal látszódott, hogy ebben őstehetség vagyok. Ez csak azon a 2020-as első versenyen derült ki, addig nem tudtam. De onnantól egyértelmű volt, hogy ha erre komolyabban készülök, akkor itt országos és akár világcsúcsokat is dönthetek.

Hány kanadai ultra rekordod van már? És hány magyar?

Három kanadai van: a 100 mérföld (161 km) – 14:57:13, a 48 óra – 346 km és a 72 óra – 440 km. Még három kanadai van, amit meg szeretnék 2022-ben próbálni: a 12 óra, a 24 óra és a 6 napos. Magyar nincs egy sem, mert bizony Bérces Edit jó magasra rakta a lécet. 100 mérfölden és 48 órán is ő az egyetlen magyar, aki eddig tudott nálam jobbat. A 100 mérföldes eredményét nem is tudom megdönteni, annyival jobb, a 48 órásat szerintem meg tudom, meglátjuk, hogy a februári vagy a márciusi versenyemen sikerül-e, vagy netán a 48 órás vb-n szeptemberben. 72 órás rekordot nem tartanak a magyarok számon. Ha nem sérülök le márciusban a 6 napos versenyen, akkor azon úgy gondolom, hogy a kanadai, a magyar és a világcsúcsot is meg tudom dönteni 6 napos futásban. Februárban lesz egy 72 órás felkészülési versenyem, és ott úgy érzem, hogy a 72 órás világcsúcsot is meg tudom dönteni. Nekem minél hosszabb a táv, annál erősebb vagyok a mezőnyhöz képest. Tehát míg a 72 órás világcsúcsot számomra nem is kérdés, hogy meg tudom dönteni (460 km), addig például a 48 órás világcsúcshoz már úgy érzem, hogy nem vagyok elég gyors (401 km).

Saját cége és három lánya mellett sportol

Hogy csinálod, hogy nem válsz fanatikussá? Azért az jellemző, hogy ilyen távoknál már szemellenzőssé válik az ember.

Szerintem fanatikus vagyok, olyan szempontból, hogy rengeteget olvasok erről, rengeteget gondolkozom megoldásokon, hogyan lehetne dolgokat jobban csinálni. Időben nem tudok többet rááldozni, tehát ilyen szempontból nem tudok fanatikussá válni, mert itt vannak a gyerekek és a cégem. Átlag napi 2 órát tudok erre szánni, és ezt sokszor a munkámból veszem el. Nagyon szerencsés helyzetben vagyok, hogy megtehetem ezt, mert a magam főnöke vagyok.

Hol tart a céged, amely low carb ételeket és alapanyagokat gyárt, mennyire tudsz abban növekedni?

Jól haladok, most szerződtem le két marketing céggel, úgyhogy most elkezdtünk interneten is hirdetni, próbálok többet dolgozni most, mert az utóbbi időben ez az, amit hanyagoltam, ez ugye válasz is arra a kérdésre, hogy hogyan fér bele – hát így. Ha viszont megint bezárják az iskolákat, akkor bajban leszek, hiszen azt az időt használom ki sportolásra, amíg a lányok iskolában vannak.

Hogy jut időd a gyerekek és a sport mellett még az üzletre is?

Elég nehezen, de igyekszem. Lehet, hogy nem dolgozom annyit, amennyit kellene, mert most a sport jobban lelkesít. Ettől lehet, hogy a cég kevésbé gyorsan fejlődik, mint lehetne, de úgy vagyok vele, hogy a lehetőség nem szalad el. Dolgozom, amennyit tudok, amennyi belefér. Így is jól állnak a dolgok, tehát nem panaszkodom.

Milyen edzéselvek alapján készültél eddig, tervezel-e bármi újat bevezetni?

Egyetlen új dolgot kezdek most el, az ugrókötelezést és a bokaizom erősítést. Ez a sérülés akadályozott meg legutóbb abban, hogy a hatnaposon végig tudjak menni. Az az érzésem, hogy a februári 3 napos és a márciusi 6 napos versenyem és világcsúcsom sikere nem azon fog múlni, hogy a futóedzések hogyan mennek, hanem hogy ezeket az erősítéseket szisztematikusan tudom-e csinálni. Meggyőződésem, hogy ezen fog múlni. A legnagyobb kihívás, hogy sérülés nélkül végig tudjak menni. Ha ezt meg tudom csinálni, akkor meglesznek a világcsúcsok, ez biztos.

A saját örömére ér el világraszóló eredményeket

Összességében mit ad neked a mozgás? Tudom, hogy te nem vagy az a problémázós, lelkizős típus, neked ugye nem a lelki traumáidat kell legyőzni a sporttal, de nyilván neked is ad, téged is tölt, neked is célt jelent.

Imádom a versenyzést, meg persze azt is, amikor rekordokat döntök, versenyeket nyerek. De alapvetően a mindennapi edzések is örömet és elégedettséget is adnak. Nagyon büszke vagyok magamra, amikor egy nehéz edzést jól megcsinálok, pedig rajtam kívül senkit nem érdekel. De engem igen. A férjem nem szereti, ha futásról beszélek, tehát ezeket a dolgokat megtartom magamnak. Az edzőm pedig készpénznek veszi, hogy megcsinálom, mégpedig úgy, ahogy oda van írva, ahogy azt kell. Tehát tényleg csak én magam vagyok, aki belül nagyokat örül, esetleg kiírom a kimondottan erre létrehozott Instagram- vagy Facebook-oldalakra, mert tényleg nincs kinek dicsekednem vele. De akkor is nagy örömet okoz nekem, belül. A másik egyébként, hogy mivel így lefogytam és ennyire alacsony is vagyok, az én szervezetem alapvető energiaigénye nagyon alacsony, 1300 kalória. Enni viszont imádok. Tehát ha nem mozognék napi szinten, akkor vagy nagyon keveset kellene ennem - amit nem szeretnék -, vagy visszahíznám a leadott súlyt. Tehát azért ez is ott van a fejemben valahol, hogy muszáj ahhoz mozognom, hogy egy egészséges mennyiséget ehessek.

Milyen célok foglalkoztatnak most a legjobban?

Jövőre nagyon sűrű a tervezett versenyprogram, remélem, hogy a család elbírja majd. Azzal próbálok enyhíteni ezen, hogy bizonyos versenyekre elviszem a lányaimat, ahova tudok, kocsival megyek, hogy minél gyorsabban vissza tudjak jönni azokhoz, akik itthon maradnak, tehát a legtöbb versenyre csak egy hétvégére tűnök el, és néha, ahogy előbb mondtam, el tudnak velem jönni. Februárban Vegasban kezdek a 3 naposon, aztán Olaszország a 6 napos. Utána Boston maraton, több kisebb verseny, majd, ha lesz Magyarországon triatlon vb júniusban, akkor ott is indulok. Az Ironman vb-re kvalifikáltam Konára, az októberben lesz, oda is viszem a lányokat, majd New York maraton és még közben egy-egy csúcskísérlet itt-ott. De úgy vagyok vele, hogy most vagyok életem legjobb formájában, tehát ezt ilyen szinten nagyon valószínű, hogy csak egy-két évig fogom csinálni. Ha például a hatnapos világcsúcsot megdöntöm, utána nincs okom több hatnaposat menni. Esetleg, ha lesz vb, azokon indulok, de egyébként már nem lesz ebben a műfajban célom. Ugyanezt gondolom a 3 napossal kapcsolatban. Tehát azt tervezem, hogy ebből az őrült tempóból azért egy pár éven belül visszaveszek és sokkal inkább a hobbisportolás marad. Persze céljaim akkor is lesznek, van sok verseny még a bakancslistámon. Titkon például a terepversenyek felé is kacsingatok, meg az ultratriatlonok felé, de az még a jövő zenéje.