Borítókép: „Nem érzem azt, hogy a végére értem volna az útnak, amit a futásban magam elé képzeltem” –az idei Ultra-Trail Hungary harmadik helyezettjével, Belus Tamással beszélgettünk

„Nem érzem azt, hogy a végére értem volna az útnak, amit a futásban magam elé képzeltem” –az idei Ultra-Trail Hungary harmadik helyezettjével, Belus Tamással beszélgettünk

Tamásról tavaly ősszel már írtunk, ő az a nyíregyházi futó, aki kisebb súlyfeleslegétől megszabadulva valódi szárnyalásba kezdett terepfutóként. Az idei tavasz egyik nagy vállalása számára az Ultra-Trail Hungary volt, ahol elképesztően jó időt ment, mely ráadásul a férfi harmadik helyre repítette. Ezzel a futásával végérvényesen az élmezőnybe juttatta magát. Én pedig kíváncsi voltam, hogyan élte meg ezt az elképesztő sikert.

- „Az UTH-n a hosszún megyek jövőre is. 2016-ban 18.12 volt az időm, idén 16.56 jövőre 15.30 a terv, de 15 órán belüli a titkos vágy. Ez persze majd nagyban függ az időjárástól is.” Ezt mondtad nekem tavaly novemberben… Most pedig mentél 12.45-öt. Ez iszonyúan komoly idő. Mikor körvonalazódott benned, hogy sokkal-sokkal jobb lesz ez az Ultra-Trail Hungary, mint amit korábban gondoltál?

- Jól sikerült az alapozás, a sérülések és a betegségek is elkerültek és a tavaszi felkészülési versenyeken is jó időket mentem, ezért nagyon bíztam benne, hogy ha jók lesznek a körülmények, akkor egy 14 órán belüli futás is bennem van. A körülményekre pedig igazán nem lehetett panasz. Az éjszakai szakaszon nagyon kellemes volt a hőmérséklet, szinte teljesen száraz volt a pálya és meleg is csak délre lett igazán. Én minden fontos versenyre részletes időtervet készítek és verseny közben is követem, hogy hogyan állok a tervhez képest. Hajnalra már látszott, hogy ha tudom ezt a tempót tartani, akkor sokkal jobb lehet az időm a megálmodott 14:20-nál.

- Az Ultra-Trail Hungary egy igen rangos esemény, a legnagyobb hazai terepfutóverseny és elhoztál egy harmadik helyet. Milyen érzés volt így célba érni?

- Az elmúlt 6 hónapban háromszor is dobogóra tudtam állni kisebb versenyeken, de azok egyáltalán nem készítettek fel erre az érzésre. Amikor Visegrádon (81,4 km-nél, a szerk.) mondták a ponton, hogy 3-4 perce vagyok a dobogótól, szinte pánikba estem. Egészen addig nagyon jól tudtam koncentrálni a saját versenyemre és fontos volt, hogy továbbra is figyeljek arra a tempóra, amit a verseny végére elterveztem. Ehhez kellett kicsit a húgom (Elek-Belus Fruzsi) dorgálása is. Ha nincs ez a higgadtság, akkor nem hiszem, hogy sikerülhetett volna ilyen időt futnom. Az UTH befutója pedig alapból hihetetlen hangulatú dolog, de így még inkább az volt. Orosz Anita vezette fel bringával az utolsó párszáz méteremet, törte az utat a járókelők között, a kordonoknál pedig egy mondatban hangzott el hogy Belus Tamás és hogy harmadik hely. Felejthetetlen élmény lesz…

ultrafutás, terepfutás, fogyás, Ultra-Trail Hungary
Forrás: Ultra-Trail Hungary Facebook oldal
Belus Tamás a 2017-es UTH-n még egész más minőségben futott.

- Néztem az eredménylistában, hogy jó darabig kerülgettétek egymást Gyurkó Péterrel. A Skanzenhez már jó pár perccel előbb érkeztél. Onnan milyen lelkiállapotban tetted meg az utolsó km-eket?

- Többen is mondták, hogy milyen mosolygós voltam a verseny alatt végig. Ez tényleg így volt, nagyon élveztem a futást, a törődést és a biztatást a pontokon, a remek futók (főleg Oszaczki Géza és Gyurkó Peti) társaságát. Amikor viszont az utolsó hegyről lefelé le tudtam szakítani magamról az addig harmadik helyen álló szlovén srácot… Hát akkor azonnal megváltozott a hangulatom. Az addigi lazaság egy pillanat alatt eltűnt, a stressz szinte teljesen elöntött, ami lehet, hogy a futásomnak jót is tett (egész jó időket mentem a végén), de például a skanzeni ponthoz már nagyon feszülten érkeztem, hiszen nem tudtam, végül mekkora előnyt tudtam kiépíteni azon a lejtmeneten. Aztán a városba beérve megnyugodtam kicsit, a Bükkös partján már a flow is megérkezett, az óvárosban pedig…ott visszajött a szokásos vigyorgásom és csak élveztem azt a pár percet, ami még maradt a versenyből.

- Egyébként milyen instrukciókat kaptál az Ultra-Trailre az edződtől?

Az időtervem az erősségeimre épített: az emelkedőket megnyomni a lejmenetekben pedig lendületesen, de kockázatok nélkül haladni. Barát Gabi igyekszik mindig a földön tartani és elérni, hogy egy ilyen hosszú versenyen tényleg jól osszam be az erőmet. Például átbeszéltük, hogy 2 óra körüli idővel is fel tudnék érni Dobogókőre, de vissza kell, hogy fogjam magam, és 2:20 lesz az az idő, ami elég erőt hagy majd a verseny legfontosabb szakaszára – a végére. Ez volt szerintem a verseny egyik kulcsa.

- Mi volt a frissítésed alapja?

- Hammer gélek, a pontokon kapott Hammer iso, víz és a végén pár pohár kóla. Ezen kívül csak egy fél szelet vajas kenyeret ettem Lepencén és egy-egy pohárral a két levesből, amik nagyon jól estek. A gyomrom elég érzékeny sajnos, ezért napokkal a verseny előtt már nem ittam kávét, nem ettem tejtermékeket és rostosabb dolgokat. A verseny alatt pedig próbálok mindig a pontok előtt enni, hogy ne kívánjam meg azokat a dolgokat, amiket futás közben nem bír annyira a gyomrom. Az olivát, a sajtot, az uborkát például nagyon meg tudom kívánni ilyenkor, de sajnos jobb inkább távol tartanom magamat tőlük. Szerencsére be is vált a dolog, semmi gond nem volt a gyomrommal.

ultrafutás, terepfutás, célegyenes, Ultra-Trail Hungary
Forrás: Ultra-Trail Hungary Facebook oldal
A célegyenesben Tamás, aki a harmadik helyen ért célba idén, 12.45-ös idővel.

- Volt bármilyen nehézséged a futás során?

- Igazából semmi. Bár rögtön azzal kezdődött a verseny, hogy az órámon nem indult el a track, Pilismarót után le is jöttem kicsit az útvonalról, vissza kellett mennem, megkeresni a jelzést (egy szép széles útról a sűrűbe vezetett be egy leágazás), de az a 6-7 perc, amit veszítettem sem billentett ki a fókuszból. Aztán Pap-rét felé, amikor sokáig teljesen üres pályán futottam, nehéz volt tartani a tervezett tempót, illetve a végén már itt-ott tört nyomott a cipő. Ahogy láthatod ez egy nagyon rövid lista és semmi komoly dolog nincs közöttük.

- Hogyan alakult a súlyod az elmúlt hónapokban? Tovább fogytál a tavaly őszi 79 kg-hoz képest?

- Ebből már nem igazán lehetett tovább, de sikerült szépen megtartani a súlyt. És mivel fogyni már nem kell tovább, kicsit kalóriadúsabban eszem, ami egyértelműen pozitívan hat az edzésekre és a versenyekre is.

- Igazi sikertörténet a tiéd. Egykor volt túlsúlyos futóból ma a mezőny legelején vagy. Mi lehet most a további cél?

- 4 hét múlva Mozart 100, augusztus végén TDS, úgyhogy túl sokat nem ülhetek a babérjaimon. Nagyon örülök ennek a harmadik helynek, bár a futott időnek még inkább. De nagyon sokat kell még tanulnom és egyáltalán nem érzem azt, hogy a végére értem volna az útnak, amit a futásban magam elé képzeltem. Ráadásul egy dolog egyszer, egy „kampánnyal” kihozni magadból egy jó eredményt, és más dolog újra és újra a legjobbak között lenned. Sok srác és lány van, akik példát mutattak nekem az elmúlt tíz évben. Klassz dolog lenne, ha egyszer én is inspirálhatnék másokat… És persze szeretném még nagyon sokáig egészségesen, a sérüléseket elkerülve élvezni ezt a sportot.

ultrafutás, terepfutás, dobogósok, Ultra-Trail Hungary
Forrás: Ultra-Trail Hungary Facebook oldal
Tamás a dobogón a szlovén Ivan Hrastovec és Kiss Miklós mellett.

Nyitókép: Ultra-Trail Hungary Facebook oldal.