"Amióta rendszeresen úszom a futás mellett, kevesebb a sérülésem" - interjú Túróczi Réka Irunmommal

Runner's World: Többször olvastam, hogy a triatlonban bringásként érzed magad a leggyengébbnek, futásban tudom, hogy nagyon jó vagy, de mi a helyzet az úszással?

Túróczi Réka: Az úszáshoz való kapcsolatom felemás. Szeretem, de nem fordítok rá kellő időt, hogy fejlődjek. Van némi úszómúltam, mert általános iskolában nem túl komolyan, de azért rendszeresen jártam úszni a salgótartjáni uszodába. Nyilván itt a technikai alapokat megtanították, de sosem vettem nagyon komolyan, és azt gondolom, túlságosan tehetséges sem voltam. Ez a gyerekkori tudás viszont elég ahhoz, hogy heti két edzéssel középszerűen szó szerint ellavírozzak a mezőnyben. A másik hátránya az úszásnak, hogy a nettó és bruttó edzésidő közötti különbség igen nagy, különösen az ősztől-nyárig tartó időszakban. Alapvetően futóként élvezem azt, hogy az edzéssel töltött idő nem sokkal kevesebb, mint az edzésre készüléssel plusszolt idő. Ez ugye az úszásnál nem igaz, hacsak nem a vízparton él az ember jó időben, amit csak a nyári balatoni tartózkodásomon tudok megvalósítani. Szeretek úszni, viszont szeretek fejlődni is. Ezért az a nagy gondom, hogy az idő, amit az úszásra tudok fordítani, éppen a szinten tartáshoz elég, fejlődni nem tudok. A triatlon kompromisszumok sorozata: fejlődsz az egyik sportágban a másik kárára, ami csakis a te stratégiai döntésed.

Alapvetés ezért a triatlonban, hogy egyszerűen nem lehet eleget edzeni. Az úszás nekem eddig mindig a biztos, de nem kiugró pont volt. De egyre többet gondolok rá, hogy valamelyik évben ráfekszem, és meglátjuk a ráfordítási energia és az összteljesítményhez tett hozadék arányát. Ráadásul a párom nagyon szereti, az ő motiváltsága pedig ragadós.

RW: Általában medencében edzel: mi okozza számodra a kihívást a nyíltvízi úszásban, és hogy készülsz erre?

TR: Medencében edzem a magyarországi éghajlatviszonyok és a budapesti lét miatt. Amikor a nyarat a Balatonon töltöm, ezt próbálom kompenzálni. A kihívást a nyílt vízben ugyanaz okozza nekem is, mint a legtöbb uszodai úszónak: a tájékozódás és a fordulók hiánya, ami az átlagiramot csökkenti. A felkelő vagy lemenő nappal szembeni úszás is nagyon zavarja a látási viszonyokat, és ott vannak még a hullámok, amik könnyen eltéríthetnek, és más lesz tőlük az úszás ritmusa. Egyébként én borzasztóan szeretem a nyílt vizet, nem félek a mélységtől, a hullámoktól, a vihartól, a tengeri élőlényektől, nem undorodom az algáktól, a hínártól, nem riaszt el egy döglött hal és az sem zavar, ha kortyolok a vízből. Szóval természetes közegnek élem meg egyébként, és neoprénben is szeretek úszni, ha a víz hőmérséklete hidegebb a komfortosnál. Lehet uszodai körülmények között is korlátozottan edzeni a nyílt vízre: pl. a fal előtt fordulunk, vagy kitesszünk a fejünket a vízből néhány kartempó erejéig, illetve a nyíltvízi és triatlonos hosszútávúszás sajátos technikáját gyakoroljuk (domináns kartempó kevés csapásszámmal, takarékos lábtempó, hosszú siklás). Az alaposabbak még uszodában is kipróbálják a neoprént a nyílt vízre szállás előtt. A meleg beköszöntével pedig nyílt vízben is edzünk, az OWT pl. vasárnap délutánonként 5-kor edzést tart a Lupa-tónál, ami nagyon jó rutint ad.

RW: Mit szeretsz a legjobban a nyíltvízi úszásban?

TR: A legjobban a víz természetességét, vadságát és egyben lágyságát szeretem és a beláthatatlan horizontú szabadságot. Szeretem érezni a természet erejét, alázatosságra tanít és szeretem a magányt is benne.

RW: Melyik a kedvenc hazai vized, ahol a legszivesebben úszol?

TR: Nem kérdés: a Balaton az abszolút kedvenc, érzelmileg kötődöm a vidékhez! Egyébként Magyarország egyik legtisztább állóvize, szelíd, simogató, de tud pillanatokon belül meglepetést is okozni! Egyénisége van.

RW: Hogyan segíti a futóteljesítményedet az úszás?

TR: Amióta rendszeresen úszom a futás mellett, kevesebb a sérülésem. Az úszás ugyanis erősíti a törzset, a hátat, a gerincközeli mélyizmokat, ami a futásnál is az egyik legfontosabb fizikai alap. Nemcsak stabilitást ad, de jelentősen csökkenti a sérülésveszélyt. Az úszás segíti a tüdő oxigénfelvevő képességet, növeli a tüdő méretét (vitálkapacitás), erősíti a légzőizmokat, a szívizomzatot, pihenőnapokon edzi az állóképességet úgy, hogy a futóizmok regenerálódnak. Nagyon kevés az a futósérülés, ami mellett nem lehet úszni. Ízületkímélő, és ha ki kell hagyni, szinten tartja a keringést. Szóval, a futás legnagyobb gyengéit kompenzálja. Nem városi legenda, és nem a gyógytornászok, fizikoterapeuták, házi orvosok unalmas mantrája, hogy az úszás minden sport mellé, rehabilitcáióként és minden korosztálynak a legjobb kiegészítő mozgás. Ráadásul a futás okozta izomaránytalanságot (erős láb, csenevészebb felsőtest) is szépen kiegyenlíti, ami esztétikai szempontból is kiemelendő.

RW: Mely Open Water Tournament állomásokon leszel ott?

Ott leszünk a párommal Balatonalmádiban, és ott leszünk Gyékényesen is. Mindkettő állóvíz ismerős terep számunkra. Sajnos a paksi állomást ki kell hagynunk, pedig nagyon vonz a folyóban való hosszabb úszás az árral. De pont akkor lesz a Rövidtávú Országos Triatlon Bajnokság. A Duna sodrása 3-4 km/h, ami azt jelenti, hogy az iram ennyivel nő, ha árral úszunk. És ez nagyon nagy flash lehet! Egyszer mindenképpen kipróbálom és mindenkit buzdítok arra, hogy menjen el a rendezvényre, mert szervezett körülmények között folyóban úszni sokkal biztonságosabb!

RW: Mik az idei céljaid a triatlonban és a futásban?

TR: A tavalyi hosszútávú triatlonra való készülés után eldöntöttem, hogy idén biztosan nem ismétlem meg. Egyszerűen rengeteg időt vesz el, főleg a nyári hétvégi időszakból, ami azért a család rovására megy. Így az edzőmmel beálltunk egy olyan edzéstervre, hogy jól felkészülten rövidtávon és féltávon is el tudjak indulni tulajdonképpen végig a versenyidőszakban. A főversenyem idén ősszel Velencében egy középtávú / féltávú / 70.3 (1900 m úszás / 90 km kerékpár / 21 km futás) verseny lesz, majd októberen zárom a szezont Porec-ben egy olimpiai / rövidtávú / 5i50 versennyel (1500 m úszás / 40 km kerékpár / 10 km futás). A cél, hogy javítsak az időmön, a féltávot szeretném 5 óra 15 alá behúzni. A kedvenc sportágammal, a futással is ezt a célomat próbálom megtámogatni. A triatlonban óriási előnynek élem meg, hogy a futás viszonylag erős számom és kifejezetten várom. A verseny végén, amikor már fáradt az ember, óriási pszichés motivációt ad, hogy a mezőnyben előzget az ember. Nem titkolom, hogy ez nagyon meghatározó élmény volt az első triatlonversenyemen, amikor még nem is célzottan készültem. Idén a célom, hogy egy számomra erősebb kerékpározás után a lehető legkomfortosabban tudjak futni egy 1:35 körüli félmaratont síkon. A triatlontól független futással már egészen más céljaim vannak, nem annyira egyéni, mint közösségi. A futóklubunkkal szeretném segíteni más futók fejlődését, a pályaedzéseket szeretném közelebb hozni a félénkebb hobbifutókhoz. Célom, hogy megmutassuk, hogy milyen élvezetes egy résztávos edzés különböző szinten. Szeretnék minél szélesebb körben rávilágítani arra, hogy mennyit ad hobbiszinten heti egy pályaedzés a fejlődéshez és elfogadtatni a futókkal, hogy a pálya ma már nem csak a profi atlétáké. Emellett fontos, hogy a közösségi hovatartozást erősítsük a futókban, ahol megoszthatják a futás szeretetét, ezért országos szinten még több helyen és versenyen szeretnénk jelen lenni a csapattal!