A verseny előtti izgalmak sem akadályozták meg Túróczi Rékát az új egyéni csúcs elérésben

A féltáv a triatlonban azt jelenti, hogy minden számból az Ironman felét kell teljesíteni. Ez számszerűsítve 1900m úszást, 90km kerékpározást és 21,1km futást jelent. A számok közötti depózás, vagyis a felkészülési idő is beleszámít a versenyző bruttó idejébe, tehát iparkodni kell például az átöltözéssel. A képeidből kiderült, hogy neoprénben úsztatok, tehát hűvös volt a víz?

21 fokos volt a víz. Ez ennél a versenynél a választható sávba esik, ami azt jelenti, hogy eldöntheted, úszol-e neoprénben, vagy sem. Egy bizonyos hőfok felett ugyanis tilos neorprént használni, egy bizonyos hőfok alatt pedig kötelező. De legtöbben a neoprén mellett szavaznak már ezen a távon és ennél a hőfoknál.

Mennyi időt lehet amúgy spórolni, ha nem kell a neoprénnel „bajlódni“?

Ennél a távnál nem túl sokat, sőt, azt gondolom, a legtöbb úszónál a neoprén hoz a konyhára. Nagyon hosszú is volt a depo, tehát mire az öltözéshez érsz, már letolod a derekadig. Kb. 20-30 mp, mire leveszed és beteszed a zsákba, ha ügyes vagy. Viszont az úszásnál pedig ennél többet is adhat, mivel sokkal jobb lesz tőle a vízfekvésed – fenntart és értékes perceket nyerhetsz vele, ha ezt jól kihasználod.

A kombinált edzéseken a depózást is érdemes előre gyakorolni?

Én nem szoktam. Nevetni fogsz, de a 13 év modellkedésének tapasztalatából élek. A kifutón két tour között villámgyorsan a standunkhoz kellett szaladnunk magassarkúban és pikk-pakk át kellett öltöznünk, majd pár perc múlva nyugodt és bájos arccal, teljesen átváltozva ismét kifutóra lépnünk a függöny mögül. Pontosan tudnunk kellett, melyik ruha jön, milyen kiegészítőkkel. Igaz, sokszor volt öltöztetőnőnk, de nagyon-nagyon kevés időnk volt, így nekünk is nagyon összeszedetten kellett odaérni. Azt gondolom ez elég gyakorlás volt. S mivel a futás egyébként is a legerősebb számom, mindig előnyömre válik a depóban is – mert ugye az átöltözésig minden esetben szaladunk.

Amit tudatosan gyakoroltam talán, de azt is versenyeken, hogy az úszás és a bringa végén szépen átmegyek azon gondolatban, mit kell magamra aggatnom a következő számhoz. Ezt versenyzések közben találtam ki és működik is. Gondolom nem csak én csinálom így. Nagyon fontos, hogy összeszedett legyen az ember a kapkodás közepette. Ezért például az is kiemelkedően fontos, hogy az ember a bicikli bedepózásakor a retinájába égesse a depó útvonalát, melyik sorban, milyen magasságban van a bicikli, milyen tereptárgyak vannak a környéken, amihez képest tájékozódni tudok. Nagyon gyakran megesik, hogy a versenyzők elszaladnak a bringájuk vagy a zsákjuk mellett például, hiába tudják a rajtszámukat. De annyira másképpen működik ilyenkor az agy, nekem volt olyan, hogy a rajtszámomra is komolyan kellett koncentrálnom, mert kihagyott, amikor a bringát kerestem. Olyan ez, mint a lámpaláz a vizsgán. Ilyenkor egyszerűen tudatosabban kell koncentrálni. De ez együtt fejlődik a versenyrutinnal.

Amit viszont gyakorolnom kell a jövőben és azt gondolom, hasznos, az a cipő pedálra erősítése gumival. Így tehát a bringacipőbe tekerés közben lépnek be és ki a versenyzők, amikor is a gumi elszakad. Így nem kell stoplis cipőben futni és a cipő felhúzásával sem megy el idő. Van egy minimális esély, hogy megsérül mezítláb a talp (pl. Kienle is így járt pár éve egy tétversenyen), de a versenyszervezők azért erre nagyon figyelnek, hogy tiszta legyen a szőnyeg.

Beszéljünk kicsit konkrétan a versenyről! Szombaton hatalmas vihar csapott le a verseny helyszínére. Benne volt a pakliban, hogy feleslegesen utaztatok ki Olaszországba, és nem tudsz majd rajthoz állni?

Én szombaton erre teljesen felkészültem mentálisan. Egyrészt még ha el is áll a vihar, rengeteg törmeléket hagy maga után az úton, amit teljesen el kell takarítani ahhoz, hogy balesetmentesen rá lehessen engedni a versenyzőket. Másrészt hiába áll el a vihar a szárazföldön, a tenger még simán lehet haragosan hullámos a partoktól arrébb tomboló szelek miatt. Harmadrészt szombaton elmaradt a teljes táv. Ez azt jelentette, hogy vasárnap a féltávval együtt rajtolnak, ami dupla annyi embert jelent. Ez jelen esetben több, mint 6000 versenyző volt. Amennyiben mégsem tudták volna megoldani, hogy ennyi biciklinek kiszélesítsék a depót, vagy valami miatt nem engedtek volna ennyi bringást a 90 km-es körre, akkor simán logikus lett volna, hogy a féltávosokat mondják le. Mivel egy teljes távnak a felkészülése jóval nagyobb edzésmunkát igényel és ennek a versenynek ez az ikonikus távja. A féltávot még csak 3 éve „csapták hozzá” a versenysorozathoz. Szóval benne volt a pakliban. Ezt a kételyt szombaton késő este oldották fel, amikor megkaptuk a hivatalos communicé-t, hogy a féltáv és a teljes táv bedepózhat éjjel. A rövidtávot viszont eltörölték.

Hogy kezeled az ilyen jellegű stresszhelyzeteket?

Viszonylag jól, azt gondolom sportoló szemmel. A szervezőkre gondoltam, hogy nekik ez micsoda kihívás. Aztán aggódtam a teljes távosokért. Arra gondoltam, hogy engem hogy érintett volna két éve, ha lemondják a teljestávú versenyemet, amire 8 hónapig keményen készültem, de nekem is ez volt a tétversenyemen. Összesen két féltávot terveztem ebben a szezonban, Dániában defektet kaptam, emiatt nem sikerült jól, így erre már nagyon vártam. De ha valami miatt nem jön össze, biztosan keresünk 2-3 héten belül egy másik versenyt. Egyébként délután Petivel (Réka párja, aki szintén rajthoz állt a versenyen - a szerk.) már nézegettük is a lehetőségeket a B-tervhez.

Végül egyéni csúcsot mentél, 4 óra 55 perc 18 mp-es idővel. Legutóbb, a dániai versenyed után picit csalódott voltál, most gondolom elégedett vagy?

Az nem kifejezés! Sokat edzettünk rá, nem tűzdeltük tele a szezont versenyekkel, két héttel előtte jól ment a rövidtáv is Podersdorfban, a rápihenés is jól sikerült. Kívántam a versenyzést, benne volt a bugi a lábamban, nagyon jó volt kiadni!

Írtad a versenyt követő gyors beszámolódban, hogy rövidebb volt az úszópálya. Ez kicsit zavart?

Mindig zavar, ha rövidebb a pálya. Ha hosszabb, az nem. Ugyanakkor most azt gondolom, hogy kompenzálódott azzal, hogy kétszer olyan hosszú depónk lett az átszervezés miatt. Az órám egyébként sosem mért jól nyílt vízen, bosszankodom is miatta sokszor. Inkább az abszolút időből tudtam kalkulálni, hogy rövidebb volt. Túl jó idő ez nekem 1900 m-hez még neoprénben is. Bár egy jó áramlás sokat tud dobni, de elég sokan írták a fórumokon, hogy nekik is kevesebbet mért. Én úgy saccolom, 3 perc körül nyerhettünk, de a depóban legalább ennyit vesztettünk az eredeti depóhoz képest. Úgyhogy most annyira nem zavar.

Ráadásul mindig arra gondolok, hogy triatlonban megengedett, hogy a pálya rövidebb vagy hosszabb egy bizonyos „hibahatáron” belül. Ez sokszor előfordul, leginkább egyébként kerékpáron. De valóban, azt szeretem, ha annyi a pálya, amennyi a hivatalos számok.

Egy pályán, egyszerre haladt a fél- és a teljes táv, így a triatlonban tiltott bolyozás elkerülhetetlen volt. Nem volt ijesztő ekkora forgalomban versenytempót diktálni?

De, egy picit az volt. Nagyon résen kellett lenni, különösen előzéskor. Állandóan hátranézni, hogy mikor ér véget az a vonat, ami éppen előz és mikor vághatsz ki. Mint egy zsúfolt autópályán. Persze nem végig, ez inkább szakaszokban torlódott így össze, vagy amikor pl. a hosszútáv gyorsai beértek minket, hiszen akkor már ők a második körüket rótták. Baromira kellett figyelni, hogy esnek-e előtted. Mert mindig van esés, de nagyobb bolyokban ugye ez dominószerű. Akik közvetlen az eső mögött vannak, vagy nem reagálnak elég gyorsan, bizony buknak vele. Veszélyes és az én azért nem vagyok az a gyakorlott bringás, aki a skilleket már gyerekkorában magára szedte montin vagy bmx-en. Agyban volt fárasztó, viszont nagyon élveztem, hogy a szakaszos vonatozás persze lendített a várt átlagtempómon azonos wattértékek mellett. Nagyon jó élmény volt minden szempontból.

Milyen volt a pálya?

Szuper. Van benne egy hegy, mondjuk rövid, de eléggé odaverős. Mászni szeretek, de én sokakhoz hasonlóan nem a mászás miatt nyafogtam magamban, hanem az azt követő lejtő miatt. Nekem az nem megváltás, én félek a lejtőn. Egyszer volt Dobogókőnél egy nagy esésem, és azóta már nagyon óvatos vagyok. Láttam mászva a lefelé gurulókat a szembe sávban, ráadásul ott is egymás után suhantak el szorosan, azon túl akartam lenni. De az is jobban ment a várakozásnál. Persze fékeztem, nem eresztem sosem úgy.

A futást élvezted most is a legjobban, a futópálya kialakítása ideális volt egy PB-hez?

A futás a kedvencem. Tudatosan figyelek mindig a biciklin, hogy ne tekerjem túl magam, mert szeretek „könnyedén” futni triatlonon is. Bár egy futóversenyhez képest ez nyilván mást jelent. De fontos, hogy hogy szállunk le bringáról. A pálya sík volt. Az iRONman általában beviszi a futópályákat a belvárosba minden versenynél. Olyan ez, mint a nagy országúti bringaveresenyeken. Ott gyűlik a nép, az a látványos képek szempontjából és annak van turisztikai értéke. A szurkolóknak nagyon örülök, de a macskaköveknek és a kanyaroknak, padkáknak nem annyira. De ezt megszoktuk az IM versenyeken, prüszkölünk egy kicsit, amikor befutjuk előző nap, de most nem panaszkodom. Viszonylag árnyas, kevés volt a napos, nyílt rész és a macskakő, ráadásul sík és pontosan volt kimérve. Eredetileg három körös volt, de az átszervezés miatt két 10,5 km-es körre alakították át. Én szeretem a sokkörös versenyeket, jobban lehet szakaszolni agyban a távot, de ezen sem problémáztam. Ideális versenyzés szinte sosincs, és itt tényleg azért voltam hálás, hogy el tudtunk indulni. Úgy érzem, hogy ennél a versenynél, az előzmények fényében ilyen jó befutóidővel minden elégedetlenkedés az egyben hálátlanság is és minden alázat hiánya. Úgyhogy sose rosszabbat!

Minden számban sikerült egyéni legjobb időt menni, vagy van egy, amiben kimagasló fejlődésen mentél keresztül? Például javultál X percet félmaratonon?

Az úszásidőm nagyon jó lett, de az nem az ekkora fejlődésemnek köszönhető, hanem a pályának. De egyébként is a legjobb időm volt az általam mért távon is. A kerékpáridőm nagyon jó lett. Ez is az egyéni fejlődés és a bolyozásnak együtt köszönhető. Illetve az idei bringatuningnak is, szuper kerekeket vettünk kerámia csapággyal. Itt a legkimagaslóbb a javulás. A futásom pedig az elmúlt időszak legjobb féltávos futása. Futottam már hasonlót akkor, amikor jóval gyengébb voltam biciklin. És hát már fiatalabb sem leszek. Úgyhogy az, hogy bringán erősebb vagyok és tudtam hozni az évekkel ezelőtti futóteljesítményem, ha abszolút értékben nem is kimagasló fejlődés, relatív értelemben mindenképpen! Ez a szép a triatlonban, hogy sokszor az egyik fejlődés a másik kárára mehet. Borzasztó izgalmas ez a kihívás, hogy hogy sakkozzunk a felkészülésnél az energiánkkal, mibe mennyit tegyünk bele, hol akarunk, vagy hol érdemes fejlődni. És az adott számokban és az összértékben a fejlődésnek milyen hozománya van, az megint egy külön stratégia.

Teljes távon tervezel még indulni, vagy az annyival komplexebb felkészülést igényel, hogy most boldog vagy a féltávokkal?

Szeretnék még teljes távot. De megvárjuk, amíg a kicsik is felnőnek. Nagyon sokat elvesz a felkészülés a nyárból. A COVID alatt fel tudtam készülni két éve, mert semmi programunk nem volt, nem tudtunk utazni. De egyébként nagyon aktív családi életet élünk nyaranta. A hétvégék a hosszú futások és bringázások körül szólnak. Nem kisgyerekes nagycsaládos szülőknek való a teljes táv, pláne, ha mindkét szülő triatlonozik. Legalábbis ahogy én szeretek felkészülni, semmiképp. A felkészülés legidőigényesebb része nekem ugyanis a nyárra esik a kinti bringázások miatt. Úgyhogy, ha már kicsit önjáróbbak lesznek, akkor közösen beáldozunk majd egy nyarat Petivel. Mert együtt szeretnénk készülni, mert a heti alsóhangon is 15, de inkább 20 + óra edzés a kapcsolattól is sokat elvesz és legalább az edzéseken is együtt vagyunk!

Milyen verseny vár még rád idén?

Két főversenyem volt idén. A tavaszi maraton és ez a féltáv. Mindkettő nagyon jól sikerült. Egyéni legjobbat sikerült mennem sérülésmentesen és még az egyik edzőversenyen is PB sikerült rövid távon. Nem terveztem versenyezni a féltáv után, de úgy voltam vele, hogy ha jól leszek fizikailag és mentálisan, még egy ősz végi futás szóba jöhet. Nem érzem magam kiégve, vagy kifáradva így szezon végén, talán azért, mert okosan kevés versenyen vettünk részt.

Úgyhogy még megpróbálom meglovagolni ezt a jó hullámot, most egy hetet pihentem és újra nekikezdek egy rövidebb intenzív felkészülésnek. Novemberben szeretnék egy gyors félmaratont futni. Nem tervezek egyéni legjobbat, de mindent beleadok, hogy közel olyan jót fussak, mint 2018-ban. Egyébként pont abban az évben szerettem volna még egy erős félmaratonnal zárni a jó formát Siófokon novemberben. De lesérültem, így ezt amolyan új lehetőségnek is veszem.