Terepfutó ünnep a Pilisben

2016. Május 17.

Igen, szerintem a hétvégén terepfutó ünnep volt a Pilisben. Ultra Trail Hungary néven másodszor került megrendezésre a több távot is felsorakoztató , nemzetközi futókat is vonzó, nagyszabású esemény. Én nem futottam. Jelen állapotomban, még a legrövidebb táv sem ment volna. De a lelkemet ünneplőbe öltöztettem és kimentem a srácokkal a verseny központjának otthont adó Szentendrére. Nézni, ahogy célt érnek azok, akik útnak indultak. Közben persze vágytam mielőbb közéjük kerülni ismét.

Az megvan, hogy múlt héten esővel bőven ellátott napjaink voltak? Nem bonyolult elképzelni, hogy ennek köszönhetően, hogyan festett erdőségeink talajzata. Igen, volt sár, még több sár és elképesztően sok sár. Ettől függetlenül szombat éjjel Szentendre belvárosából elrajtolt az Ultra Trail Hungary hosszú távjának mezőnye, hogy mintegy 115 km-en keresztül meghódítsák a Pilis és Visegrádi Hegység vadregényes ösvényeit. Mentek éjjel, majd reggel, majd délelőtt, majd egy kicsit délután is és volt, aki még kora este is. 20 óra volt a szintidő. Ennyi idő állt rendelkezésre férfiaknak és nőknek, apáknak és anyáknak, fiúknak és lányoknak, idősebbeknek és fiataloknak arra, hogy megtegyék ezt a csodálatosan szép és brutálisan nehéz kört. Nem futottam, de pontosan tudom, hogy ezen a napon a legnagyobb nehézséget nem a 115 km és még csak nem is a 4100 méternyi szint adta, hanem az irdatlanul felázott, saras pálya.
Hasonló saját élményű tapasztalatom a 2010-es Terep Százas, amit azóta is emleget, aki ott volt és aki megcsinálta. Akkor mondjuk nem a brutál sár okozott nehézséget, hanem a szakadó eső, ami engem kicsivel féltáv előtt kezdett áztatni és a célig ki is tartott. Tapasztalatlan voltam még ezen a távon, de rendkívül elszánt, így végigmentem. Az utolsó 15 km-en már fájt mindenem, futni nem tudtam, totálisan szétáztam (úgy 8 órát töltöttem kint a szakadó esőben, a cél felé menetelve). Az ilyesmire mondjuk, hogy nem volt leányálom és valóban, nem úgy képzeltem el álmaimban a célba érkezést, mint ahogyan aznap éjszaka bebotorkáltam. Mégis jó érzéssel tölt el, hogy azok közé tartozom, akik 2010-ben a finisherek között voltak.
Az eredménylista szerint most vasárnap 103 ember ért célba szintidőn belül. És mindannyian nagyot teljesítettek, az első Kiss Miklóstól az utolsóként befutó Németh Emeséig. S persze azok is, akik végül valami oknál fogva nem érték el a célkaput. A cipőket és lábszárakat látva jó néhány kilogrammnyi sártól megszabadították a Pilist. Természetesen a Runner’s fotósa Szász Norbert – kedves párom –jelen volt fotósként és szerintem szuper motiváló képeket készített.