Könyvével is bizonyította bátorságát Szőnyi Ferenc

A világon is egyedülálló, hogy egy sportújságíróvá vált világbajnok (öttusa) írjon könyvet egy másik világbajnokról (ultratriatlon). A recept azonban adott volt, Attila történetmesélős portréi immár legendává váltak a 24.hu hasábjain, az egyik epizód éppen Szőnyi Ferenc volt, akit a beszélgetés és a megjelent írás után nem hagyott nyugodni a gondolat: kellene folytatni ezt a beszélgetést, hogy a sztori, életének történései, döntései, kalandjai, a sporttal való kapcsolata, magánéletének epizódjai egy még átgondoltabb formában is megjelenjenek.

A három évvel ezelőtti ötlet azonban még éppen a járvány előtt született meg. A munkát el tudták kezdeni, de aztán jött a lezárás, az életünk legkevésbé szólt az alkotó munkáról, sokkal inkább a túlélésről és az erősen kontrollált mindennapok kibekkeléséről. A fonalat jóval később vették fel, a beszélgetést folytatták és Attila könnyen olvasható, lendületes írássá formálta Feri gondolatait.

Egy könyvről nehéz úgy írni, hogy ne tartalmazzon spoilerezést, éppen ezért igyekszem nem a benne foglaltakról írni, bár sok történet ismerős az olvasó számára.

Főleg a kezdetek, a pillanat, amikor a 38 éves Szőnyi Ferenc, fogyási céllal elmegy bringázni, egy ólomsúlyú kerékpárral, a sportág szabályaival ellentmondó felszerelésben – és felfedezik.

Gyönyörűen rajzolódik ki, ahogy a sport törvényszerűségeiről szinte semmit sem tudó, de egyre kíváncsibb és ambíciózusabb Szőnyi hogyan tanul bele apránként a különböző sportágakba, hogyan nyílik ki az érdeklődése és mélyed el a sport tudományába.

Az extrém sportolóknál gyakori kérdés, hogy miért csinálják. Aki olvassa a Racemachine-ről szóló könyvet, bepillantást nyer azokba az indíttatásokba, amelyek egy ilyen sportolót ösztönöznek és visznek előre. Valamelyest talán meg lehet érteni, hogy miért viselhető el a fájdalom, miért vállalható az áldozat, miért nem sajnálja az ember az anyagi kiadásokat sem – összeáll a kép, hogy ez az egész sokkal többről szól, mint beletett energiáról, hiszen ott a másik oldal: a siker, az elégedettség, az öröm.

Nagyon bátor döntés volt Feri részéről magánéletének alakulását is megosztani az olvasókkal. Rendhagyó módon élte meg a családi életét, sokak szeretete és elfogadása kellett ahhoz, hogy az életük így működjön, de mindenképpen tiszteletreméltó, hogy Feri ebben sem akart mismásolni, előállt az igazsággal, felvállalta, hogy ez is ő.

A könyv, amellett, hogy megtudhatjuk, miként alakult Feri élete a megélhetés, az egzisztenciateremtés terén, hogyan formálódott családjának sorsa, milyen módon vált a világ egyik legjobb ultrasportolójává, feltárul előttünk az is, hogy kik segítették ezen az úton. Nagyon megható volt azóta már elhunyt barátja, Kiss Laci szerepének hangsúlyozása és az, ahogy Laci tanácsai, gondolatai vissza-visszatérnek a könyv során, felidézve jelentőségét Feri életében.

Aki kíváncsi arra, hogy hogyan lesz valaki 38 évesen a semmiből világszinten is kiemelkedő ultrasportoló, aki szeretné megtudni, hogy miként lehet két alkalommal is húszszoros Ironmant teljesíteni, akit érdekel, hogy mi a módja 30 napon át minden nap egy-egy Ironmant megcsinálni és aki arra is kíváncsi, hogy hogyan lehetséges a Himalájában, a világon elsőként, 480 kilométert futni, az még véletlenül se hagyja ki Szőnyi Feri könyvét, ami – hála Attila múltjának, empátiájának és íráskészségének – annyira olvasmányos, hogy nem lehet letenni.