Széphalmi Juliska: „Anyaként sorsközösséget alkotunk“ - Fókuszban a futó anyukák - a Madách Színház táncművészével beszélgettünk

2022. Április 25.

Forrás: Menyhárt-Török Adél

Anyaként, nőként, dolgozó emberként nem könnyű feladat az élet minden területén helyt állni, és ez a teher bizony rengeteg nő vállát nyomja. A közelgő Anyák napjára készülve olyan futókat szólítunk meg, akiknek mégis sikerült elérni az egyensúlyt a család-munka-sport háromszögben.

Mindjárt itt az Anyák napja, és ezen jeles alkalomból ezen a héten a futó anyukák előtt tisztelgünk. Miként lehet az anyaság mellett a munkában és a sportban is rendszeresen helyt állni? Mikor tud egy dolgozó családanya a házimunka mellett még a sportra is időt szakítani? Hol van a női teljesítőképesség határa? Olyan kérdések, melyek minden nő fejében kimondva, kimondatlanul megfordulnak. Anyák napi sorozatunkban többek közt ezt a kérdéskört is körbejárjuk. Elsőként a Madách Színház táncművészével, a televízióból is ismert Széphalmi Juliskával beszélgettünk.

Forrás: Menyhárt-Török Adél

„Bevallom, én még nagyon újonc futónak számítok, és az az igazság, hogy a futást tulajdonképpen a pandémiának köszönhetem“

kezdi lapunknak adott interjúját Széphalmi Juliska a Madách Színház táncművésze, aki alig két éve kezdett futni, de egyből sikert sikerre halmozott.

„Attól a pillanattól kezdve, hogy bezárt a színház, éreztem, hogy szükségem lesz valamire, amiben a mozgásigényem ki tud teljesedni, a futás pedig roppant egyszerű ötletnek tűnt. Ahogy elkezdtem gyakorlatilag egyből el is kezdtem élvezni, pár hónap után pedig egyből bele is cseppentem a versenyek világába, eleinte Spartan, majd utcai futóversenyeken is indultam, és mindegyiket nagyon élveztem“ - folytatja a táncművész, akit egy televíziós felkérés, majd egy váratlan sérülés kényszerített parkolópályára.

„Amikor meghívást kaptam az egyik kereskedelmi csatorna túlélő show-jába, akkor már tudtam, hogy a futást egy időre nélkülöznöm kell majd, hiszen több hónapon keresztül tartottak a forgatások egy távoli szigeten, ahol sem lehetőségem, sem időm, sem energiám nem lett volna a futásra“

meséli az említett műsorról a táncművész.

„A hazaérkezésem után pedig hiába vetettem volna bele magam újult erővel a sportba, sajnos váratlanul, egy próba során keresztszalag-szakadást szenvedtem. Hosszú hónapokon át zajlott a műtét utáni rehabilitáció, gyógytornával, majd idővel nagyon óvatosan elkezdhettem a futást. Először egyetlen percet engedélyezett a kezelőorvosom a futópadon, majd ezt növeltük három percre, öt percre és így tovább. De leginkább csak sétáltam, mire sikerült teljesen felépülni a közel egy éves kihagyásból, de azért az az igazság, hogy pokolian nehéz volt minden a nulláról újrakezdeni."

Forrás: Menyhárt-Török Adél

Az idei Vivicittán azonban már újra rajthoz állhatott kedvenc távján Juliska, aki ugyan nem futotta meg élete legjobb idejét, de ennek ellenére maximálisan elégedett az eredményével, és gőzerővel készül az őszi félmaratonra.

„A rehabilitáció részeként ugye kizárólag futópadon futhattam, így a verseny előtt mindössze egy hónappal edzettem csak először a szabadban. Komolyan vettem a felkészülést, és nagy erőpróba is volt ez számomra, hiszen felért egy felmérővel is a Vivicittá, ahol kiderül, hogy mennyire vagyok terhelhető. Hamarosan újra munkába is állok, ezért nagyon fontos volt számomra a sikeres teljesítés. Volt már ugyan jobb időm, de most nem az egyéni csúcs volt a cél, hanem a jóleső futás fél évvel egy keresztszalag-pótlás után pedig azt hiszem, hogy ez a 47 perces idő nem rossz“ - értékelte a legutolsó versenyét a táncos, akivel a beszélgetésünk végén pedig kitértünk az interjúnk fő kérdéskörére, az anyaság, a munka és a sport közötti időbeosztásra.

Forrás: Menyhárt-Török Adél

„Anyukaként szerintem mi nők egy sorsközösséget alkotunk, és úgy gondolom, hogy akárcsak az én életem, úgy a legtöbb dolgozó és sportoló családanya élete egy komplett logisztika. Nekem gyakorlatilag percre pontosan be van írva a naptáramba, hogy mikor, hová megyek, mit csinálok, így a futóedzéseimet is beütemezem. Emiatt nincs kifejezett rendszer a futásaimban, van, amikor reggel 8:00 órakor van egy szabad órám, amikor el tudom végezni az edzőm, Stokinger Zoltán által aznapra kiírt penzumot, de van, amikor délután 2-kor. Nagyon nehéz sokszor anyaként azzal a tudattal élni, hogy a saját hobbinkért a családunktól veszünk el időt, és ezt nekem is meg kellett tanulnom kezelni. Nem szabad bűntudatot érezni, és valahol azért nagyon is kell szeretni, amit csinálunk, különben nincs értelme az egésznek, viszont nem szabad túlgondolni sem, végtére is ez mégis csak egy hobbi. Az is biztos, hogy sokszor egy támogató háttér nélkül nem menne, de szerencsére én is számíthatok a családomra mindenben, így hétvégente beleférnek a hosszabb, akár 2 órás futások is. Az elmúlt két évben a futás annyira az életem meghatározó része lett, hogy például lakást is úgy kerestem, hogy otthonról könnyen el tudjak menni futni. Számomra a futás a teljes kikapcsolódás, ilyenkor csak magam vagyok. Igénylem, és szükségem is van rá, ugyanis a munkám miatt kell valami, ami más jellegű mozgás. A bemelegítést és a levezetést és a tánc miatt nagyon komolyan veszem, azt sosem csalom el. Most a legfontosabb célom, hogy nyáron fejlődni tudjak, ősszel szeretnék egy erős félmaratont futni, de még több versenyt is tervezek."

#Tánc #interjú #Hírek #Anyák #széphalmi juliska #futóanya